Ez az a konfliktushelyzet, amikor mi, normális emberek csak egy kávét kérünk, esetleg egy kis pisztáciát meg egy nyugágyat, amelyből kényelmesen megtekinthetjük az utolsó vérig folytatott párviadal újabb állomását. Aki azonban ismeri a Puzsér-i életmű fontos állomásait, az bizonyára sejti, hogy nem kizárólag a Vágó iránt táplált ellenszenv az oka a folyamatos vádaskodásnak.
Robi visszatérő rémálma például, amikor gyerekkorában felcsendült a Hét főcímzenéje, és másnap iskolába kellett menjen, ahol mindenféle tanárok felesleges tudásokat követeltek rajta. Mennyivel emberibb ezzel szemben az úgynevezett finn modell, ahol a gyerekeknek nem kell határidőkkel meg feleletekkel bajlódni, hanem kedvükre Xbox-ozhatnak meg rajzolhatnak zsírkrétával 12 évesen is. A lexikális tudás követelése és a mindenféle tudások elvárása csak összetörné a kis lelküket és frusztrált felnőtté tenné őket. Tegyük ilyenné a jövő generációját, hogy nekik már ne legyen tele a fejük mindenféle hülyeséggel, amit amúgy is meg tudnak nézni ügyesen az okostelefonjukon.
Ezek után nem csoda, hogy Vágó István lett az elsődleges célpont. Vágó István ugyanis bármekkora dékás nyugger, bármennyire fröcsög belőle az orbanofób gyűlölet, bármennyire az illúziókban utazó kereskedelmi tévézés egyik nagy médiaterméke, azt bizonyára senki nem állítaná róla, hogy ne lenne igencsak művelt. Elképzelhető, hogy az a fajta kvízprofesszor, aki az RTL Klub képernyőjén megjelent, valóban csak egy médiatermék. Még az is simán elképzelhető, hogy Vágó tényleg előre megkapta a kérdéseket, bár ő állítja, hogy nem kapta, így az egész csupán meddő vádaskodás. Azt azonban kőfideszesként is simán elhisszük neki, hogy egyáltalán nem kell utánanéznie annak, hogy mi Venezuela fővárosa, vagy hogy ki volt Akhilleusz ellenfele az Iliászban.
Aki lelkesen hallgat Puzsért, az bizonyára tapasztalta már, milyen hatalmas gereblyékbe képes belelépni Robi, amikor lázasan előad.
A “mindjárt felforró boJgó, a másodperceként egy tonna kerozint elégető hajtómű miatt” aranyos történetéről már volt szó, de ezt tudjuk be annak, hogy magyar-történelem szakos tanárként finoman szólva nem a szakterülete a dolog. A történelem viszont az. Elvileg.
Gyakorlatilag meg fent van még, amikor Horthy Miklósról adott elő. Az érdekes eszmefuttatások sajnos azért végződtek rendre vakvágányon, mert Robi pechére a hallgatóság első sorában történelemben igencsak járatos fiatalemberek ültek.
Az előadó furcsa emlékeket állított fel például arról, hogy Horthy Miklós főparancsnokként kivégeztette a cattaró-i matrózlázadás szervezőit, ami - mint régi kádárkori koholmány - rendre visszaköszön - például Gulyás Mártonnak is sikerült felhoznia Horthy ellen - a történelem iránt érdeklődő, de a történelemhez nem nagyon értő közönség soraiból is.
Kis gond, hogy Horthy pont annak Maximilian Njegovannak a helyére került főparancsnokként, aki éppen a lázadás miatt volt kénytelen távozni posztjáról.
Nagyobb gond, hogy ezt bizony a közönségben helyet foglaló fiatalemberek is tudták, és rögtön jelezték is a Mesternek, aki ettől a ténytől természetesen nem bizonytalanodott el.
Rögtön témát váltott, és a német Prinz Eugen nehézcirkáló keresztelőjére keresztapaként meghívott, és Adolf Hitler mellett pózoló Horthyról kezdett értekezni. Az esetről híres kép is készült, melyben a két államfő nyitott autóban egymás mellett feszít. “Valószínűleg ebben a pillanatban lettünk tagjai a tengelynek.” állapította meg merészen a Mester.
A fiatalemberek azonban most is kedvesen kijavították, hiszen Adolf Hitler pont a Csehszlovákia ellen készülődő Németország harcostársának szerette volna Horthy Magyarországát, az agg háborús uszító azonban mereven elzárkózott mindenféle fegyveres agressziótól, amivel komolyan fel is bőszítette Hitlert.
Ebben a pillanatban azonban nemcsak Hitler bőszült fel, hanem maga Puzsér is, és cinikus gúnyolódásba kezdett a hallgatóságban ülő “panzer generálokon”, akik mindent tudnak, és nem lehet miattuk rendesen előadást tartani. Hogy ne érjen véget itt az este, arról már nem a fiatalemberek, hanem FAM gondoskodott, akitől Robi megtudta, hogy a második bécsi döntéssel nemcsak Erdélyt, de egymillió románt is visszakaptunk, ami őszinte megdöbbenéssel töltötte el a kritikus éttermiségit.
Nem lehet vajon, hogy Puzsért nemcsak a Hét főcímzenéje frusztrálja, de az is, hogy bizony vannak emberek, akik ilyeneket tényleg tudnak? Nem lehet, hogy Vágó István is ezek közé tartozik, és ezzel vívta ki ennyire Puzsér ellenszenvét? Mindenesetre ha Puzsér folyton azt feltételezi Vágóról, hogy csak monitorról volt ennyire művelt, legalább ennyire életszerű feltételezés azt gondolni Puzsérról, hogy idegesítik a saját magánál műveltebb emberek.
Bármi is legyen a vége, magát a konfliktust szeretnénk még nagyon sokáig élvezni.
