Mező Gábor véleményem szerint a legjobb magyar újságíró. Azaz inkább szerző. Nála a tartalom és a háttérmunka olyan minőségű, hogy a stílus elemezgetésére nem is jut energia. Fel a kezeket, aki rendszeresen olvassa!
És hogy hogy működik a hazai cancel culture? Hát pont így. Ami még szomorúbb, hogy akár tudatosan vagy akár csak hanyagságból, de a saját oldalunkon is jelen van - mindjárt meglátjátok, hogyan.
Tényfeltáró cikkeken, kimerítő online publikációin túl önálló két könyve jelent meg:
- A média lenyúlásának titkos története
- Ellopni a lelket, megtörni a testet - Őrületre ítélve a Legvidámabb barakkban
Mező Gábor szívügye ugyanis a Kádár-korszak sokszor ma is élő, de mindenképpen majdnem-kortárs idoljainak és tabuinak döntögetése. Kivételezett, felemelt és elnyomott művészek, besúgók, közéleti személyiségek, politikusok, üzletemberek - és a belőlük leszármazó, velünk élő EU-demokratikus elit.
Oldalának, A Hálózatnak ebben a pillanatban a YouTube-on 88, a Facebookon 2227 követője van. Nem elírás: méltatlanul kevés, ne is hasonlítgassuk inkább senkihez és semmihez.
Kutató vagyok és újságíró. Olyan munkát végzek, amit imádok, és ahol folyamatosan aknákat kell kerülgetnem. Inkább csak Tűrt, semmint Támogatott, de ez épp így van jól.
- Fogalmaz a Pesti Srácokon bemutatkozásában, és ha nem lett volna elég ennek alátámasztására a fenti két szám, elég megnézni, hogy a legnagyobb ellenzéki oldalakon hányszor említik a nevét: számításaim szerint pontosan nullaszor. A hasonló területen alkotó Borvendég Zsuzsanna már át-áttörte az üvegplafont, de inkább őt is szó nélkül hagyják - "kapott" talán egy kapcsolódó cikket Az „impexek kora” c. könyve ürügyén pár éve, és ennyi. Mintha megállt volna a munka - és hát különben is, Mészáros Orbán lop. Pedig a fennmaradt adatok, cikkek, anyagok egyre jobban kutathatóak - ezt Mező is többször elismeri a vele készült interjúkban.
kapcsolódó
-
A Kádár-rendszer ősbűnei: Államadósság
Medgyessyék és Fekete Jánosék eljátszották a pénzünket
Belekötni nem nagyon tudnak, "felemelni" nem merik, akkor inkább maradjon a kínos csönd - hátha nem veszi észre senki. A módszer működik is.
Pedig amit Mezőék csinálnak, talán arról kellene szólnia az újságírásnak: kutatásokra, tényekre alapozott feltáró munka olvasmányos formában. És persze kőkemény tabu- és bálványdöntögetés.
Az Apró-, Gyurcsány- vagy Bauer-féle történeteket már azért sokan ismerjük, vagy legalábbis hallottunk róluk. De ott azért sokan felszisszentek, amikor Mező olyan népi hősöket vett a szájára, mint
- Popper Péter, aki állambiztonsági tiszteket oktatott és "galerik" ellen küzdött napi munkája során
- Faludy György, aki Mindszenty bíboros ellen (is) uszított, és a magyar–román barátságról álmodozott
- Bródy János, aki nyíltan kitagadta pályatársait, pl. az URH-t, az Orgazmust, vagy a Bizottságot
- Koncz Zsuzsa, aki Bródyékkal együtt a kádárista Béketanács aktív (és beházasodott) tagja volt
- Boros Lajos, aki a Hanglemezgyár cenzoraként Galláék albumát Erdős Péter helyett is gyereklemezzé minősítette le
- Bochkor Gábor, aki külkeres-hírszerző családi háttérrel válhatott sikeres médiaszemélyiséggé
- Geszti Péter, akit a szintén bekötött, külkeres szülők segítségével a tévébe "belöktek", aztán csak ottmaradt
- vagy Janikovszky Éva, akinek férje, Janikovszky Béla saját előző feleségét elmegyógyintézetbe záratta, közös gyereküket elraboltatta - miközben már együtt volt a későbbi meseíróval...
Értem én, de ezekről akkor is tudni kell. Azaz tudni kellene.
Mezőt láthatóan az eltörlés, a totális elhallgatás annyira nem is zavarja, sőt - ahogy bemutatkozásában is láthattuk -, még mottójának is tekinti; büszkén és joggal áll bele kicsit az áldozati szerepbe. Tudja és tudjuk, hogy ez a fajta munkásság nem tűnik el az internet archívumában - további kutatások és remélhetőleg újabb könyvek, dokumentumfilmek gerincét fogja adni, de ehhez akár még évtizedek kellenek.
Kár, hogy Magyarországon már 2011-ben is megszűnt a sajtószabadság (meg előtte és utána is sokszor).
Mi pedig várjuk a következő könyveket.
