Hetek, de inkább hónapok óta feszültség tapasztalható az ellenzéki összefogás lövészárkában.
A kívül szivárványszínbe csomagolt, de belül vörös moslékkoalíció a legjobb helyről kapott leckét képviseleti demokráciából: a saját választóitól.
A magyar ember ugyanis – függetlenül attól, milyen tévképzetei vannak a sokszor elzavart, de mindig visszasomfordáló baloldalnak – nem könnyen felejt. Gyurcsányék elkövették azt a hibát, hogy egy pillanatra komolyan vették a demokráciát. Azt, amit olyan vehemensen kérnek számon a kormányon, és az EMBEREKRE bízták a döntést: ki legyen a szimbóluma, egyúttal vezetője az általuk sürgetett változásnak?
Márki-Zay Péter személyében a baloldal egy triplán kényelmetlen jelöltet kapott a nyakába:
- Talán az egyetlen prominens politikus, aki még elhiszi magáról, hogy jobboldali (nem, Jakab Péter nem hiszi, ő ugyanis már semmiben sem hisz). Ez egy szocialista-liberális tengelyen kifejezetten kényelmetlen a többség számára.
- Mivel nincs releváns tapasztalata, mindössze egyetlen csatatéren állt eddig helyt, ezért nem ismeri a játékszabályokat. Olyan, mint a csecsemő: nem fél az óriáskígyótól, mert nem tudja, hogy az egészben lenyelheti.
- Nem elég, hogy fafejű módon hergeli a nagyokat, de úgy gondolja, hogy azért, mert az ellenzéki szavazók többségének ő volt a legszimpatikusabb, lehetnek önálló gondolatai, sőt, ambíciói. Pedig Don Gyurleone családjában nem igazán így működnek a dolgok.
Már az előválasztás második fordulója is kiélezte az ellentéteket.
Legalábbis látszólag.
Ugyanis nem tudhatjuk, hogy Karácsony visszalépése és Dobrev Klára ebből következő veresége mennyire volt a Demokratikus Kartell Koalíció tudatos vagy kalkulált húzása.
A DK keresztapája nemrég kiadta az ukázt: túl késő másik lóra tenni, ezzel kell végigmenni az úton, ha tetszik, ha nem. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy ténylegesen hinnének is a győzelem esélyében.
A nagyon is látható ellentétek mellett ugyanis árulkodó jel, hogy Márki-Zay Péter nyelvére senki nem akar (vagy legalábbis nem tud) féket tenni, mikor elkezd belőle ömleni az önsorsontó hülyeség.
A hódmezővásárhelyi polgármester tényleg úgy viselkedik, mint Joci a diszkóban. Nem érti, hogy minden legurított felessel csökken az esélye, hogy felszedje az aznap estére kiszemelt lányt, még akkor is, ha az önbizalom féldeciről féldecire növekszik. I. Pártnélküli Péter tényleg úgy viselkedik, mintha a kormánypárt fizetné, ezt pedig valószínűleg nemcsak tűrik, de hagyják is neki.
Egyik számottevő infrastruktúrával dolgozó párt sem nagyon töri magát, hogy mozgósítsa erőforrásait az elszabadult ágyúként pusztító, nagyra nőtt kisember mögé, pedig az idő vészesen fogy. Jelenleg a Gyurcsány-féle „nincs jó ló, menjünk hát helyette a szamárral” kommunikáció figyelhető meg vele kapcsolatban.
Hogy ki jár ezzel jól?
Ferinek valószínűleg leesett, hogy egy hatpárti (és nem hétpárti!!!!) koalícióban nincs az a mennyiségű ellopható vagyon, amivel minden éhes szájat meg tudna etetni. A háta közepére sem hiányzik egy ilyen életképtelen, törékeny szövetség. Sokkal egyszerűbb, ha az összefogás ideáját egyszer és mindenkorra elintézi, a balhét meg vigye el a hasznos hülye.
Visszanézve a történteket elmondhatja: én minden tőlem telhetőt megtettem, kapitányként fogadtam neki szót, de elkúrta (nem kicsit, nagyon). Hát most akkor az ellenzék negyedik veresége után életben maradó erők vonuljanak át nyíltan, testületileg Feri zászlaja alá. Hűbéresekkel könnyebb szót érteni, mint szövetségesekkel.
De a legjobban persze mi, magyarok (és persze Magyarország) járunk, mert újabb négy évig érezhetjük magunkat biztonságban Miniszterelnök Úr kormányzása alatt.
