Márki-Zay Péter a Hollik Istvánnal folytatott vitája során a magyar kormány politikájának megítélése kapcsán említette példaként Németországban élő testvérének félig román, félig magyar szomszédját.
A történet szerint a temesvári származású fiatalember sokáig magyarnak vallotta magát, mert úgy érezte, „égő” románnak lenni. A politikai széljárás változásával aztán az illető identitása hirtelen megváltozott. Meggondolta magát, jelenleg úgy érzi, hogy Magyarország és a magyarok nyugati megítélése miatt ciki magyarnak lenni, ezért ma már inkább románnak vallja magát.
Ha ez a történet igaz lenne, akkor sokkal többet mesélne Európa nyugati felének állapotáról, mint Magyarországról. Minden normális emberben azonnal felvetődik azonban a kérdés, hogy
- miért is kényszerül valaki arra, hogy az anyaországa politikai viszonyai miatt letagadja a nemzetiségét. Milyen ország az, ahol valakinek el kell titkolnia a valós nemzeti identitását?
Erős és megalapozott a gyanú arra, hogy az állítólagos identitásváltogató temesvári nem is létezik, és a történet valójában Márki-Zay Péterről szól, akinek a képzeletbeli románlelkű figura a személyes hőse.
Csak egy dolog biztos a történet kapcsán: az állítólagos temesvári szomszéd sosem volt magyar. Aki ugyanis egyik napról a másikra képes az identitását megváltoztatni, és gond nélkül átáll, az sosem volt magyar. Az teljesen román. Igazi román.
Minket, magyarokat pedig semmilyen veszteség nem ért. Ha valóban létezik Márki-Zay románja, akkor az illető a helyére került. Hazatalált, csatlakozott az 5 millió románhoz. Ahhoz a díszes társasághoz, akik nyugatra mentek bűnözni, epret és spárgát szedni vagy éppen koldulni. Ezúton is gratulálok Márki-Zay testvérének a remek szomszédsághoz!
A rút pedig csak a rútnak tud örvendeni.
Márki-Zay a kétes hitelességű történetet olyan kéjesen mesélte el a hallgatóságnak, mintha egy pillanatra a félig román, félig magyar ember bőrébe bújt volna. Újra átélte az árulás, az identitásváltás izgalmát.
Utoljára akkor tapasztalhatta meg ezt a mámorító érzést, amikor lelkes keresztény jobboldaliból „átrománkodta” magát a Gyurcsány Ferenc által vezetett összefogás oldalára.
Ahogy ízlelgettem magamban a temesvári srácról szóló történetet, rá kellett jönnöm, hogy a kitalált figura Márki-Zay lelki karakterének a tökéletes másolata, mintegy az alteregója. Amilyen jó és hű magyar volt a történetben szereplő temesvári fiatalember, éppen olyan keresztény és jobboldali Márki-Zay Péter.
Ugyan az a történet, apró változtatásokkal előadva, más díszlet előtt. Márki Zay évekig élt katolikus, jobboldali identitással, amikor azonban úgy érezte, hogy megváltozott a politikai széljárás, átállt az ellentétes oldalra. Éppen, mint a fantáziája szülte temesvári fiatalember.
A románkodás pedig gyakran kifizetődő. Márki-Zayból például polgármester lett egy nagyszerű magyar városban. Megérte hát az árulás.
De térjünk vissza egy pillanatra Márki-Zay románjára, aki végre vállalja az igazi identitását, és előmászott a rejtekéből.
- Ez a figura nem szégyelli, hogy népe koldusokkal és prostituáltakkal árasztotta el egész Európát,
- nem szégyelli, hogy a román bűnözők állnak Európa bűnelkövetői statisztikáinak az élén,
- számára nem kínos a köztereken élő honfitársainak látványa sem.
- De ami még ennél is furcsább, hogy Márki-Zay referenciarománja elvileg ismeri az erdélyi közállapotokat, és mégsem szégyelli, hogy a román állam újra és újra kirabolja az erdélyi magyarokat. Annak ellenére sem, hogy félig magyar.
- Nem tölti el szégyenérzet amiatt sem, hogy országának kormánya ártatlanul börtönöz be embereket, ellopja a magyar egyházak épületeit, elveszi az iskoláinkat, és a román állam megtagadja az erdélyi magyaroktól az alapvető nemzetiségi jogok gyakorlását.
Márki-Zay embere ellenben szégyelli félig magyar származását. Ez a kínos érzés állítólag azért alakult ki benne, mert Magyarország törvényt hozott a pedofilok szigorúbb megbüntetéséről, mert a magyar kormány megvédi az ország és Európa határait, a keresztény értékeket, a házasságot, a családot és úgy általában Európa lelkét.
Márki-Zay addig rejtőzködő románja ezeket már nem tudta szó nélkül hagyni, és inkább felvállalta románságát. Bár az egész világon közismert tény, hogy Románia a világ hónalja, és a fővárosukban „rá lehet könyökölni” a büdösségre, egy magyar ellenzéki politikus szerint valaki ezt az identitást választja a magyar ellenében.
Én erdélyi magyar vagyok. No de nem olyan, mint Márki-Zay embere, hanem valódi és nem mellékesen létező. Életem során még sosem találkoztam olyan erdélyi magyarral, aki letagadta volna a magyarságát, még akkor sem, ha kettős identitást vallott.
Magyarnak lenni sosem szégyen, éppen ezért semmilyen magyarázat nem lehet arra, hogy valaki megtagadja a magyarságát. A kommunizmus évei alatt sem volt kínos magyarnak lenni, Gyurcsány kormányzása alatt sem volt az. Aki pedig a nemzeti identitás letagadásával kampányol, az nettó gazember.
Márki-Zay pedig éppen ilyen gazember, aki a híresztelésekkel ellentétben remek politikai érzékkel rendelkezik. Többek között ráérzett arra is, hogy Jakab Péter irritálóan tapló, erőszakos stílusa tetszik az ellenzéki érzelmű szavazóknak, ezért nemcsak identitást, hanem stílust is váltott.
Márki-Zay tehát lényegében Jakab Péter stílusában adja elő Gyurcsány Ferenc szavait. Lehet, hogy meglepetésember lesz az előválasztás győztese?
