"A büszke pacifista germánok a morál lóf*sz lóbálása közben megfeledkeztek róla: egyharmad részben Putyin jóindulatától függ, lesz-e mivel fűteniük télen." Az oroszok leállítják az Északi Áramlatot, cikkünkben végigvesszük, mi jöhet ezután.
Ritkán jár jól a világ azzal, amikor a németek sarokba szorítva érzik magukat, ne adj’ Isten rettegnek.
A huszadik század eseményeinek tanulságai ugyan egy kooperatív, civilizált és főként megszelídített nagyhatalom szerepébe terelték a ma már birodalmi ambíciókat talán kevésbé dédelgető germánokat, de az érdekérvényesítéshez szükséges gazdasági és politikai erőforrásokkal azért bőségesen ellátott
Németország máig érdekes javaslatokkal próbálja magát biztonságba helyezni. Ilyen volt például az energiahordozók igazságos és arányos (???) elosztására tett javaslatuk is.Forrás: AFP
Az elmúlt hónapokban a háború egyik legsúlyosabb következménye valójában nem is a fegyveres konfliktusból, hanem az arra adott reakciókból származott. Nem mellékes, hogy ennek a pacifista németek az első számú zászlóvivői voltak. Az az illúzió, hogy a fegyveres agresszióról szankciókkal fogjuk az oroszokat leszoktatni, valószínűleg a generációkon átívelő német lelkiismeret-furdalás egyik túlkompenzálós gesztusa.
Az európai progresszív egocentrikus világkép doktrínája szerint akivel mi nem állunk szóba és nem üzletelünk, a gazdasági és kulturális izoláció eredményeképpen nagyon gyorsan kapitulál. Az oroszok pedig felháborító módon nem úgy reagálnak, ahogy illik: ha az európaiak nem akarnak gázt venni, akkor megpróbálják terméküket másnak eladni. Igazi kárt ezzel legfeljebb magunknak okozunk – vagyis okoznánk, ha ugyanúgy kezelnénk a kérdést, mint a morállal és emberi jogokkal fűteni tervező Németország.
A hírek szerint karbantartás céljából tíz napra leáll az Északi Áramlat nevű gázvezeték. A németek rájöttek, hogy az oroszoknak ezúttal eszükbe juthat az, hogy „amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten”. És esetleg nem kapcsolják vissza az energiaellátást. A büszke pacifista germánok ugyanis a morál lóf*sz lóbálása közben megfeledkeztek róla: egyharmad részben Putyin jóindulatától függ, lesz-e mivel fűteniük télen.
Ennek kapcsán talán azon is eltöprengtek, hogy könnyebb lenne most biztosítaniuk az ellátásbiztonságot, ha nem köptek volna az ellátó partner arcába egy olyan konfliktusban, amibe sem szövetségi szempontokból, sem józan önérdekből nem volt nekik kötelező oldalt választaniuk.
A Maslow-piramis modellje szerint a jóemberkedős önmegvalósítás a germán kultúrnemzetnek is csak szobahőmérsékletig vállalható. Nagyon szeretnének ők egy boldog, békés, fenntartható világ vezetői közé tartozni, de egy kevésbé zöld, némileg lövöldözős, de jól fűtött valóság is megteszi, ha nincs jobb.
Forrás: AFP
A németek – akik egyébként hasonló vehemenciával erőltetik a globális klímaadót – az esetleges gázstop hírére persze hirtelen kevésbé aggódnak a planéta harmóniájáért, és még a szénerőműveket is hajlandóak lennének visszakapcsolni. Ki tudja, az is lehet, hogy még az atomerőművekhez is visszatérnek, ha Putyin nem rogy időben térdre a szankció súlya alatt.
Forrás: Facebook
„Hogy aggódunk? Igen, nagyon aggódunk”
(forrás: Index.hu)
Az oroszok ugyan egyelőre nem jelezték, hogy a fegyverszállítások és a szankciók ellencsapásaként megszüntetik a gázellátást, de azoknak az országoknak, amelyek ebből a szempontból nagyobb biztonságban érezhetik magukat (például Magyarország), egyáltalán nem mindegy, vajon Németország kénytelen lesz-e elvenni azt, amit nem adnak neki szép szóval. Vagy az, hogy kitől.
Az elmúlt évtizedben ugyanis rengeteget aggódtak már a nagy nyugatiak értünk, kis keleti, felzárkóztatásra szoruló uniós tagtársakért a demokrácia, a sajtószabadság, a korrupció és egyéb hasonlóan általános és pátoszos témákban – nem ritkán a nekünk egyébként alanyi jogon járó finanszírozások visszatartásával is fenyegetőzve.
Nagyon bízunk benne, hogy nem látják majd szükségét annak, hogy béke- és demokrácia-fenntartó csapatokkal garantálják a magyar gáztározók és vezetékek demokratikus működését – ahogy azt az amerikaiaktól már sokszor láttuk. Remélhetőleg nem kell majd túl sokáig fázniuk, hogy átértékeljék a szankciókon alapuló öngyilkos szolidaritás politikájának észszerűségét.
