Nem sok keservesebb, több kínlódós erőfeszítést követelő feladat van a mai magyar politikai életben, mint az ellenzéki szavazók figyelméért folytatott, kétségbeesett, izzadtságszagú verseny. 12 év folyamatos kudarca után megállapítható, hogy az ellenzék újra és újra kiújuló belső hatalmi harcaiban már semmi sem szent, és nincsenek szabályok, ahogy az emberi méltóság, a hitelesség és a mértéktartás mint politikai erények is elvesztették jelentőségüket.
A közösségi média arra tanítja a romba dőlt összefogás egykori vezetőit, hogy ha idióta, erőszakos, követelőző alakként figyelnek fel rád, az még mindig jobb, mintha senkit nem érdekelsz.
Természetesen a baloldalon ebben is Don Gyurleone, a Nagy Bábjátékos legrutinosabb, aki az április harmadikai totális vereséget követően szinte egy pillanatra sem vesztette el saját vezető szerepébe vetett hitét és önbizalmát.

Bár nem derül ki egyértelműen, miben mesterkedik Gyurcsány, az egyre nyilvánvalóbb, hogy úgy döntött:
a jóságos Ferenc testvér szerepébe bebábozódott állapotból egy könyörtelen, mindenre elszánt fenevadnak kell kikelnie.
A 2006-ban szemkilövető rendőrattakot vezénylő karhatalom miniszterelnöke ismét kinyilvánította: nem tartja érvényesnek a demokratikus játékszabályokat, amiket a jelek szerint csak akkor fogad el, ha azok neki kedveznek. Keddi Facebook-posztjában nyílt hadüzenetet hirdetett a civilizált nyugati demokrácia politikai kultúrája ellen:
- „A demokratikus politikai verseny szabályait az önkénnyel szemben alkalmazni szenvelgő önigazolás, képmutatás, gyengeség, öngyilkosság, árulás. Végül pedig vereség.”
Hogy ez fegyveres zendülést, államcsíny kísérletét, külföldi erők hazánkba történő behívásának szándékát vagy egyéb esztelen gaztettet jelent-e, arról nem szól az írás. Magyarok milliói mondanak négyévente határozott nemet a bukott baloldal reggel, éjjel meg este is hazudozó vezérének kártékony munkásságára, nincs tehát szükség rá, hogy kiderítsük, a fentiek közül mire is „készül” a DK elnöke.

- „Aki üresfejűen, silány fordulatokat puffogtatva nyilvánosan szottyog az ellenzék sikertelensége fölött, az nem ellenzéki, hanem szándékától függetlenül a kormány segédcsapatának része. Árt és nem segít.”

Ferinek régi szokása, hogy meg nem nevezett ellenfeleit nyílt üzenetben csicskítja, fenyegeti. Egy állítólagosan egyenrangú felek között létrejött szövetségben ennek súlyos következménye lenne, de a Gyurcsány-féle baloldalon úgy tűnik, senkit nem háborít fel ez a stílus és a végletesen ítélkező következtetés.
A moslékkoalíció széthullásával megkezdődött a baloldal átrendeződése, melynek egyik pólusa nyilvánvalóan a DK, a másik – bárki vagy bárkik is lesznek annak erős emberei – nyilvánvalóan velük szemben határozzák meg magukat.
Félreérthetetlen üzenetet küldött most azoknak, akik őt az ellenzék sorozatos kudarcainak felelőseként láttatnák:
Kritizálni a jelent = kritizálni a múltat = kritizálni Gyurcsányt.
Régi, Rákosi-időkből ismert vezényszó köszön ebből vissza: aki nincs velünk, az ellenünk van.
De kinek szólhat vajon az alig burkolt fenyegetés?
Jakab Péter vélhetően nem így képzelte el a 2022-es választások után időszakot. Szívesen vette volna, ha Feri árnyékában, pártja élén nyalogathatta volna sebeit még néhány hónapig. Valódi erő és pártinfrastruktúra (frakció, országos hálózat, finanszírozás stb.) híján azonban nem sokat ér már a DK elnöke számára, ezért nem túl elegánsan és még kevésbé meglepő módon nemcsak Orbán, hanem az ellenzék ellenzéke is kíván lenni. Lehet, hogy neki szól az üzenet?

Valószínűbb azonban, hogy Feri egy másik, Peti bohócnál sokkal veszélyesebb versenytársának ambícióit próbálja letörni.
Donáth Anna és pártja, a Momentum ugyan meglehetősen elvtelenül összebútorozott Gyurcsányékkal a hatalom megragadásának céljából. Előtte és utána viszont sokszor kritizálták őt mint az ellenzék megújulásának és sikereinek legnagyobb akadályát.

Ezek a fogalmak pedig Ferinek úgy fájnak, mint ördögnek a tömjénfüst.
Elképzelhető, hogy az ellenzéki politika következő nagy erőpróbája a Donáth–Gyurcsány mérkőzés lesz. Eddig mindenkinek beletört a bicskája Ferenc testvér eltávolításába, most sem tennénk túl sok pénzt a Momentum korábbi elnökének győzelmére.