Nagyon úgy tűnik, idén korábban kezdődik a téli szünet. Előbb jön a Jézuska, hamarabb indulnak az ünnepek. Legalábbis az ellenzéki pártoknál és jelesebb képviselőiknél egészen biztos.
„…és közben nem csináltunk semmit négy évig. SEMMIT!”
Az őszödi beszéd óta tudjuk, hogy a baloldalon nagy hagyománynak örvend a semmittevés. Úgy tűnik azonban, hogy amit mi egyedi jelenségnek hittünk, az valójában egy kollektíva cselekvése.
Pontosabban annak a hiánya.
Az állítólag az ország többségét maga mögött tudó (vagy legalábbis ezt kommunikáló) összefogás ugyanis nem csinál semmit. Nincsenek koordinált megmozdulások, tüntetések, karakteres parlamenti performanszok (lehet, hogy a milliós házelnöki büntetések helyre tették a rosszalkodó gyerekeket?), és mostanában a baloldali politikusok csak a zavaros nőügyeikkel tudnak a sajtótermékek címlapjaira kerülni. Mint például Jakab Péter.
Kérdés, hogy vajon mire várnak? Mit remélnek?
Közel egy évtizedes tapasztalat alapján azt állíthatjuk, hogy bár az elsöprő népharag miatt Orbán Viktor újra és újra megbukik (most már tényleg csak ki kell várni, magától fog felkelni az ország, ez így NEM MEHET TOVÁBB), hűvösebb időben, pláne a decemberi mínuszokban talán mintha kicsit kevésbé lenne sürgős a Felcsúti Patás Ördög elzavarása.
Otthonról, a fotelből sokkal könnyebb elégedetlenkedést szítani: elég csak egy telefon, amiről lehet posztolni, milyen szar hely is ez az ország.
Ha a nép esetleg mégis kapára-kaszára kel, akkor majd lehet mondani, hogy ez egy MSZP-SZDSZ DK–Momentum–Jobbik-forradalom. Addig pedig minek a Kossuth téren fázni, ki lehet azt szervezni alvállalkozásba is.
Igaza volt Pató Pál úrnak: ej, ráérünk arra még!
Majd ha kitavaszodik, jöhet a kormányváltás. Tálcán, előmelegítve. De csak óvatosan, nem kell beleszakadni! Orbán lehetőleg zavarja el saját magát, fogja perbe kormányát, ítéltesse is el, hogy Feriéknek már csak kormányozniuk kelljen!
Hol van már a krumpliszsákokat lóbáló Peti bohóc? Mi történt a statáriális börtönbüntetésekkel fenyegető FeGyőrrel? Hol van ilyenkor a gazemberező Gyurcsány? Mi történt az amúgy igencsak erélyes, karakteres Karácsony Gergellyel? Ez utóbbi mondjuk nem fair, ő hozza az eddigi színvonalat.
Az egész előválasztás arra a mítoszra épült, hogy végre-valahára kiválasztják (maguk közül) a Demokrácia Megmentőjét, aki utána soha korábban nem látott egységfrontként fogja majd össze és vezeti győzelemre az ellenzéket. Ehhez képest a lista első helyére legnagyobb meglepetésére I. Pártnélküli Péter került, akiről megállapítható, hogy éppen annyira nem érdekel senkit a baloldalon, amennyire ő sem érdekli állítólagos szövetségeseit. Időnként kinyitja a száját, és szamárságokat beszél. Ferenc testvér kötelességtudó Facebook-posztban biztosította őt lojalitásáról, miközben a dékás vérebek (Feri leghűbb támogatói) Facebook-kommentekben ízekre szedik Gyurcsány „kapitányát”.
„Anyám, én nem ilyen lovat akartam!”
Érzik ezt a baloldalon is, de ebből a nyeregből nincs kiszállás. Egyre inkább úgy látszik, lélekben-gondolatban elengedték 2022-őt. Donáth Annának, a Momentum új elnökének első teendője volt a földön fekvő, döglődő szövetségbe unott undorral belerúgni. Miközben megállapította, hogy az elmúlt heteket kidobták az ablakon, valamint élesen kritizálta a közös miniszterelnök-jelölt „megosztó” nyilatkozatait. Ha így csinálják tovább, akár a parlamentbe jutásuk is veszélybe kerülhet.
Hatalmas tragédia nem történne.
Érdemes azt is végig gondolni, hogyan számolnak el a választóiknak a beléjük vetett bizalommal? Az emberek kérésükre elmentek szavazni, asszisztáltak a kutyakomédiához. Ráadásul kétszer is.
El tudjuk őket képzelni, mit csinálnának, ha kormányra kerülnének?
