Megosztottak a magyar pszichológusok és pszichiáterek a gyermekvédelmi törvény ügyében

Bár érthető módon a közéleti figyelem nagy része az országgyűlési választásokra összpontosul, április harmadikán egy másik, nagyon jelentős ügyről is döntést hoznak majd a magyarok.

2021. nyarán a magyar országgyűlés hozott egy törvényt, amelyben két fontos témát szabályozott a kiskorúak szexualitással kapcsolatos védelmében: a pedofil bűncselekményekkel kapcsolatos jogkövetkezményeket, valamint a 18 év alattiak szexuális neveléséhez passzívan, vagy aktívan hozzájáruló tartalmak és programok hozzáférhetőségét.

A törvény egészen szokatlan mértékű nemzetközi botrányt kavart, melynek generálói természetesen a magyar kormány (és ezzel együtt az őket eddig már három alkalommal megválasztó magyar többség) értékeivel és törekvéseivel következetesen szembemenő brüsszeli baloldali-liberális politikai érdekkörök, valamint hűséges sajtótermékeik voltak.

A téma azért is különösen aktuális és fontos, mert a hagyományos zsidó-keresztény világ életmódjának gyökeres átalakulásának korszakát éljük, melynek a bevándorlás és etnikai-kulturális feloldódás folyamata mellett a másik legfontosabb tendenciája a biológiai és társadalmi nemek erőszakos, önpusztító felszámolása, a hagyományos családmodell és szexuális normalitás relativizálása, majd háttérbe szorítása.

A nemzetközi szinten is egyre nagyobb befolyással bíró szivárványos érdekérvényesítő hálózat célja, hogy egy csekély létszámú kisebbség komfortérzetének javítása céljából kivezessék társadalmunkból azokat az önazonosságot meghatározó kategóriákat, amelyeket – éppen ezzel a törekvéssel szembe állítva – a magyar alaptörvénybe is beemeltünk: Az apa férfi, az anya nő, a család az egy férfi és egy nő, valamint gyermekeik közössége.

A gyermekvédelmi törvény szövegét vagy tájékozatlanságból, vagy tudatos ferdítés, vagy hazugság szándékával a meleg, vagy egyéb szexuális kisebbségek jogainak csorbításának brutális, fasisztoid eszközeként illusztrálják világszerte.

Bírósági eljárásokkal, fejlesztési támogatások visszatartásával és egyéb jogfosztással fenyegetőzve követelik a félreértelmezett jogszabály visszavonását, mindeddig sikertelenül.

A magyar kormány ezért úgy döntött,  az alábbi kérdéseken keresztül közvetlenül megkérdezi azokat, akik ebben a témában egyedül illetékesek döntést hozni: a magyar választókat.

Azon kívül, hogy a szólásszabadság állítólagos bajnokai ismét prüszkölnek a bázisdemokrácia eszközének használatától – hisz nehogy már az emberek véleményt mondhassanak arról, hogy szerintük kinek legyen joga befolyásolni gyerekeik szexuális nevelését – a moralizálás mellett szakmai vitákat is generáltak, fehér köntösbe bújtatva nemtetszésüket, hogy a magyarok nem egykönnyen hajtanak térdet a „szép, új világ” propagandája előtt.

Szilvay Gergely Mandineren megjelent cikkéből kiderül, hogy még a legfelkészültebb szakemberek közössége sem feltétlenül tudja (vagy akarja?) távoltartani magát a tudományosságba csomagolt érték-alapú aktuálpolitikai állásfoglalásától.

A Magyar Pszichológiai Társaság, a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Szexuális Medicina Társaság ugyanis közösen kiadtak egy közleményt, melyet a teljes magyar szakmai közösség nevében fogalmaztak meg, melyben élesen kritizálják a törvényt és az annak megerősítésére kiírt népszavazási kezdeményezést.

F. Lassú Zsuzsa véleményéből idézünk:

„Nem látom értelmét a véleményem kifejtésének, és semmilyen alapanyagot nem szándékozom nyújtani ahhoz, hogy ezt a gyűlöletkeltő politikai kampányt folytassák.”

(forrás: Mandiner.hu)

Annak ellenére, hogy a felületes szemlélő azt hihetné, hogy a pszichológusok és pszichiáterek összezárnak, a közleménnyel szemben kritikus szakemberek közül volt olyan, aki nagyon konkrétan megfogalmazta, mi is a probléma a nyilatkozattal. Tíz neves szakorvos különvéleményben határolódott el az „egységes” kiállástól, Bánki M. Csaba egyike azon szakembereknek, akik nyíltani kiálltak a közleménnyel szemben. Mandineren megjelent interjúban két fő kritikát fogalmazott meg:

1. Az állásfoglalás nem tekinthető tudományos igényességű kritikának, mind formai, mind tartalmi hiányosságok miatt alkalmatlan arra, hogy a magas tudású szakemberek közösségének megalapozott álláspontját összefoglalhassa.

2. Az állásfoglalás távolról sem az, aminek látszani szeretne: egy teljes szakma objektív okok miatt való tiltakozása egy tényszerűen káros és veszélyes jogszabály ellen. Sokkal inkább alkalmas a közvélemény politikai célú befolyásolására. Ezt erősíti meg annak időzítése is.

Látszik tehát, hogy a parlamenti választások mellett nagyon is aktívan zajlik a küzdelem a gyermekek nevelésének jövőjéről szóló népszavazásról is. A baloldal nem szégyell bevetni tudományosnak álcázott propagandaeszközöket is, azonban ez egyelőre nem olyan egyszerű, mint nyugaton, ahol egyre több tudós kénytelen lenyelni LMBTQ propagandát érintő kritikus véleményét, ha nem akarja, hogy karrierjét derékba törjék a „jogvédők”.