A Fidesz-KDNP negyedik kétharmada után jelentős igény mutatkozott a társadalomban egy baloldali, liberális közhely- és fogalomértelmező zsebszótár összeállítására. Az ellenzék állandósult vereségérzetét hűen visszatükröző és magyarázó 2022-es fiktív kiadványból a teljesség igénye nélkül szemezgettünk.
Diktatúra: Eredeti, valós jelentéstartalmát a magyar fül számára leginkább a francia jakobinus (1793–94) és a magyarországi kommunista diktatúra 1919-es, 133 napig tartó időszaka hordozza. A Szovjetunió bolsevik rezsimje, Magyarország Rákosi és Kádár időszakában, Románia Ceaușescu regnálása alatt, Hitler náci Németországa, a fasiszta Olaszország Mussolini vezetésével szintén nem mentek a szomszédba a parancsuralmi rendszer totális és puha változatainak képviseletében, eszközrendszerének könyörtelen alkalmazásában.
Magyarországi bűnös, törvénytelen konzervatív működési modelljét mi sem bizonyítja jobban, mint a négyévente, így 2022-ben is demokratikus választások útján elnyert kormányzati hatalom folytatólagos megszerzése.
A magyar liberális és baloldali ellenzék fogalmi alapvetése, hogy választás ide, választás oda, Magyarország jelenleg DIKTATÚRA, mégpedig a félrevezetett többség diktatúrája. Az előzőekben tételesen felsorolt valós diktatúrák és a jelenlegi magyar önkényuralom találkozási pontjainak felfedésével a baloldal örök adósa a magyar nyilvánosságnak. A lényeg az állítás, amelynek abszurditása nyilvánvaló. A mögöttes szándék nem más, mint a rendszerváltást megelőző rosszemlékű hazai és nemzetközi múlt sulykolása, a fogalmi relativizálás, a tapasztalati tények ellenére kiváltani szándékozott reflexszerű félelem tömegpszichózisa.
Indokaik a diktatúra alátámasztására: Nem a liberálisaink vannak hatalmon, így üléspontjuk alapból meghatározza az álláspontjukat. Az Orbán-kormány mindenkor saját élet- és gazdaságfilozófiáját érvényesíti, nem pedig a baloldaliak történelmi időszaktól függő hol a Kelet, hol a Nyugat iránt tanúsított szolgai megfelelését. Ezért terjesztik túlzó igék és jelzők által aláfestetten, hogy hazánkban tombol és szinte elviselhetetlen a DIKTATÚRA, az ÖNKÉNYURALOM, a PARANCSURALMI RENDSZER, kinek hogy tetszik.
Orbán Viktor rendszerének és fundamentumainak baloldali szemüvegen keresztül szemlélt egyéb megállapításai a fogalmi zsebszótár szerint a következők.
A magyar érdek: Szégyenletes szűklátókörűség, ami az önkényuralom legvisszataszítóbb megjelenése hazánkban a Nyugat áhítatos majmolásával szemben.
A szuverenista államfelfogás: Önző zsákutca.
A patrióta életérzés, a magyar szempontok lelki közösséget formáló toposzának tűzzel-vassal történő tagadása alapvető elvárása a XXI. századi internacionalizmus újkommunista ébredőinek, a woke-ideológia harcos „demokratáinak” és az abnormalitáshívők kisebbségi táborának.
Az Európai „Egybesült” Államok eszméje: Az ellenőrizetlen gazdasági bevándorlóknak a magyar államhatárról történő lelketlen visszafordítása bűn, ezzel szemben az egy szívre dobbanás, a vallások, tradíciók, szokásrendszerek és hagyományok Kárpát-medencei pezsgő sokszínűsége és egymás mellett élésének biztosítása az egyedül üdvözítő jövő. A gettósodó városrészek, az elszaporodó „no go” zónák a globalista szép új világ előhírnökei. A jobboldali magyar kormányzat tomboló parancsuralmi rendszerének legevidensebb bizonyítéka az apa férfi, az anya nő megállapítás alaptörvényi rögzítése, valamint a család szerepének kihangsúlyozása az ABC-hosszúságú másságmegnevezés futónövényként terjedő kultúrájával szemben.
Hálós burgonya: Hazai parlamentünk baloldali politikai mértékegysége. Kis zsák, kis neheztelés, nagy zsák a magyar baloldali ellenállás tűréshatárát jelző, barikádemelő töltelék nyersanyag. Jakab Péter az országház nagybani kolompérpiacának Robespierre-i főkoordinátora, a magyar „sans culotte” kisemberek jelkép és szlogengyáros „nagyembere.”
Hadházy-transzparens: A kinn is vagyok, benn is vagyok képesített táblabírója. A maga előtt tartott lóvégtag népszerűsítő transzparensei önnön létezésének égnek meredő híroszlopai, habitusának és emberi minőségének kozmetikai kézitükrei.
Baloldali alternatíva: A „majd lesz valahogy” reménye! Minden rossz és nevezettek még arra is képesek, hogy az életképes működést seperc alatt működésképtelenre változtassák.
Baloldali kultúrfölény: A fővárosi folklór részeként terjesztett tűnő délibáb. Nagyképű, de hangzatos szlogen. A főváros városhatárt jelző táblái után terjedési sebessége fordított arányú a fertőzöttségre való budapesti fogékonysággal.
Baloldali, független szakértői apparátus: Létezésükre a földönkívüliek észleléséhez hasonlóan valós, tényszerű bizonyítékkal még élő ember nem szolgált. A baloldali ideológia szabadon garázdálkodó szakértő „kőművesei” értik a szakot, a jobboldal 0-24-ben tolt lejárató műszakját.
A rendszerváltás előtt és azóta is a megvalósított szakértésük hazánkban minden esetben államcsőd közeli helyzetet teremtett. Közös jellemzőjük, hogy egy adott probléma megoldására kizárólag az előzetesen már zsákutcának bizonyult próbálkozásaikkal futnának neki újra, miközben biztatják magukat, hogy „hátha most beválna”.
Baloldali média: A nyugati mainstreambe financiálisan bekötött megélhetési közmunkások. Ők mégsem minimálbéren foglalkoztatott képviselői a „jól élünk, de mégis belepusztulunk” ateista hitnélküliségnek. Jólétükről hallgatnak, de ha nem a pusztulás magyarországi permanens Armageddonját festenék az égre, akkor a baloldali pénzcsapok azonnali elzárása ténylegesen veszélyeztetné a jólétjüket, privát megélhetésüket.
Baloldali önkritika: Ez a fogalmi csudabogár egy sohasem létezett magatartásforma megjelölése. A baloldali számvetés kizárólag csak szóvirágaik elszálló illatát jelenti, a következmények nélküli folytatást, a belátás nélküli be nem látását tévedéseiknek, személyi baklövéseiknek.
Közhelyzsonglőr: A Fidesz-KDNP kivételével minden ellenzéki párt képviselője és szellemi holdudvaruk tagjai azok, akik a rendszerváltás óta is pufogtatják a parlamenti manézsban kínosabbnál kínosabb demagógia patronjaikat. Milliomosaik és milliárdosaik a magántulajdonú telivérjeik helyett érthetetlen módon a demagógia csirke far-hátán lovagolnak, és onnan dobálják lerágott gumicsontjaikat szerteszét. A minimálbér korlátlan emeléséért és minden egyéb megvalósíthatatlan ötletükért tűzbe mennek, miközben akár egy hétvége alatt elköltenek két minimálbérnyi összeget. A „Ki tud bődületesebb beetetést bemutatni” baloldali versenyében 2022-ben is bebizonyosodott, hogy a gazdagon belógatott közhely- és demagógiacsalijaikra igen gyér volt a társadalmi kapás, érdeklődés. Régi horgászigazság, hogy anélkül ritka a horgászzsákmány. Ez a hatalomszerzés szándéka esetén sem elhanyagolható szempont.
A baloldali közhely- és fogalomtár bővített kiadása csupán a jelenlegi ellenzék nyilvánosság felé szolgáltatott jövőbeli muníciójától függ. A magam részéről örülnék, ha megmaradnának a jelenlegi zsebszótár számukra amúgy sem túl hízelgő anyagánál. Mert ami a konkrét országvezetést illeti, az most sem jött össze nekik, ráadásul ennyi kudarcos ellenzéki lét után azt gondolom, hogy a jövőben sem kellene azt feltétlenül erőltetni.
