Ferenc pápa lelki vezetőjeként is emlegetik, de nem ez volt a legfontosabb Jálics Ferenc jezsuita szerzetesben, hanem a szemlélődő imamód megteremtése és népszerűsítése, ami emberek tömegeit vezetett (vissza) az egyházba.
“Embertársaim közt végzett több mint harmincöt éves lelkipásztori tevékenységem során meggyőződtem arról, hogy a legkülönbözőbb emberek lelke mélyén ott él az Isten utáni vágy, és hogy életüket ez a vágy irányítja. Szervezett vallási struktúráink és lelkipásztori munkánk azonban sokak számára gyakorta túl komplikáltak, túl körülményesek és indirektek. Nem ritkán egyenesen gátolják a kapcsolatot a Mindenhatóval”
- indítja Jálics Szemlélődő lelkigyakorlat című könyvét.
A szerzetes szerint az emberek többsége nem mást keres, mint közvetlen, egyszerű kapcsolatot Istennel, ez pedig a kontempláció útja, amely egyáltalán nem idegen a keresztény egyházaktól. Ez pedig (leegyszerűsítve) a legjobban úgy érhető el, ha az ember csendben van, a légzésére figyel és mondogatja a Jézus-imát. (Hogy milyen csodákat tud tenni ez a lelkiállapot, arról szemléletesen beszél dr. Csókay András idegsebész a Magyar Kurírban.)
A kereszténység első 15 évszázadában kifejezetten támogató volt a kontemplációval szemben, az elutasítás és annak kikopása csak később uralkodott el. Jálics atya tehát újrafelfedezett egy mélyen a kereszténységben is gyökerező hagyományt.
Viharok Ferenc pápával
Jálicsék tízen voltak testvérek, és édesanyja kívánságára a Szent Ignác-i (a szemlélődésben járatos) lelkiség szerint élő Sacre Coeur-nővérek iskolájába járt, ám apja hatására katonai pályára lépett. A második világháború alatt tisztjelölt volt, Nürnbergben egy légitámadás alatt azt hitte, meg fog halni.
„Amit ott láttam, egészen megváltoztatta az életemet, mert rájöttem, hogy az életnek van egy mélyebb értelme, mely még a haláltól is független. Ez lett mindennek a mércéje. Ez lett az életem iránytűje”
- meséli később.
Hazatérése után belép a jezsuita rendbe, majd külföldön folytatja tanulmányait. Argentínában szentelték pappá, itt lett lelki vezetője Jorge Mario Bergoglionak, a későbbi Ferenc pápának. A két pápa című filmben is megjelenik kettejük viharos története, amikor Bergoglio (a filmben explicit módon, a valóságban árnyaltabban) elárulja Jálicsot, majd egy mise keretében kiengesztelődnek egymással.
Jálics ugyanis társával vállvetve Buenos Aires nyomornegyedében szegényekkel foglalkozott, amikor a jobboldali katonai junta emberei elfogták, megkínozták és hat hónapig fogva tartották.
“(...) további öt hónapon keresztül összekötött kézzel és bekötött szemmel tartottak bennünket fogva. Azzal kapcsolatban, hogy ezekben az eseményekben P. Bergoglio milyen szerepet játszott, nem tudok állást foglalni”
- írta Jálics egy német jezsuita honlapon. Ám hogy Bergoglio korábbi bíborosként milyen szerepet játszott a jobboldali diktatúra idején történtekben, arról Jálics nem beszélt.
A rabság azonban váratlan gyümölcsöt termett: Jálics itt fejlesztette ki (vagy inkább tovább) a kontemplatív ima alapjait, ami olyanokat is megszólított, akik korábban elidegenedtek az egyháztól.
Magyarországra 2017-ben tért vissza, szerencsés százak vehettek részt ezekben az években dobogókői lelkigyakorlatain.