A 444 nem fukarkodik az eszközökkel, de a jelzőkkel sem, amikor az ellenzéki összefogás legújabb reménységéről, a Karácsony Gergely sajnálatos meggyengülését követően újabb kedvencként előugró Jakab Péterről van szó. A magyar szocioliberális oldalról régóta ismert, hogy a piszkos munkát mindig szeretik másoknak kiszervezni – és miután évekig hiába hízelegtek a jól szervezett, nemzetileg elkötelezett, jobboldali futballhuligánoknak, úgy néz ki, a megmaradt jobbikosokban csak megtalálták az újabb őrző-védő kopóréteget.
Plankó Gergely sokflekkes, hétfő reggeli vezércikkben hipózza régi kedvencünket, a „B-tervet”, Jakabot – olyan intenzitással, hogy egészen meg is sajnáltuk a jó gyorsan félredobott, megdolgozott Főpolgármester Urat.
Nehogy elolvassátok, hozok pár hangulatfestő Pulitzer-díjas fordulatot, idézetet felütésnek:
- Az ellenzéki összefogás fegyelmezett katonája
- A Fidesz elszáguldott a szélsőjobbra 2015-ben
- Az MSZP-s jelölt közel négyezer szavazatával együtt az ellenzék ugyan nyert volna - akkor viszont még nem álltak össze
- Jakab „Olyan, mint egy népmesei hős”
- Jakab 2018-ban robbant be
- A Magyarországot hetekig foglalkoztató parizerügy kirobbanása
- Jakab-jelenség
Berobban, kirobban, elszáguld, hős... persze az írás ad a látszatra: igenis Jakab- és önkritikus is, de a lényeg és a fő üzenet többször sulykolva is átjön (leginkább mások szájába adva):
Amikor egy rezsimmel küzdünk, nincs helye finomkodásnak.
És igen, ahogy rá-ránézek Jakab Péter facebookos posztjaira, teljesen egyértelmű, hogy melyik ismerőseim lájkolgatják:
- a városi, amúgy minden balliberális pártnak egyszerre szurkoló – és feltehetően szavazó – multis középosztálybeliek (igen, köztük vállaltan gyakorló zsidók)... nagy kár, hogy ők is csak két-két szavazattal rendelkeznek, mert behúznák az összesre.
- a régi tarsolylemezes-bomberes-árpádsávos arcok pedig már rég eltűntek, maradtak a 2006-os vidéki, cigányellenes MSZP-sek még a magban.
kapcsolódó
-
Kedves jobbikos nemzettársam!
"Másokkal vagy, máshogyan beszélsz"
Na de az az átkozott múlt, és mindig csak kötözködünk, na meg úgyis mindenki tudja már – de mégse akarunk elmenni mellette, mert ilyet szól a cikk:
Ez igazán rendes tőle. Aktívan megtűrte azért 2010-ben, amikor Pörzsén jókat mosolygott, aki a Salamon (és nem a Jakab) névvel élcelődött:
A Salamon nevű kereszténydemokrata, megadva az alaphangot azt mondta, hogy… már jó, mi? Salamon bá'... de úgy is néz ki...
Ha bizonyos kiválasztott néphez tartozik az illető, akkor a miskolci Dolce Vita luxusétteremből kell számára étket szállítani, mert ott kóser módon tudnak főzni, és neki még ahhoz is joga van...
Persze nekem személy szerint mindegy (mindenre van igény), én leginkább a következetességet kérném számon, ahogy azt a Vonaként tépelődő (a szóvirágot szintén tőlük loptam) 444.hu meg is teszi:
Véleményem szerint sima politikai marketing az egész. Rájöttek, hogy másból már úgyse tudnak megélni, régi pártjukat kiherélték, arculatuk semmi: egyetlen esélyük a megélhetésre az lesz, ha szépen beállnak a balliberális tömbbe; az legalább még egy pár évig garantált alapjövedelem.
Mert bár pl. Schiffer visszament a szakmájába, nekik ehhez lehet, hogy nincs annyira kedvük.
Kedvenc ellenzéki érvem:
de hát a Fidesz elszívta előlük a levegőt a jobboldalon!
Érdekes logika. Tehát ha valaki „elszívja előlem a levegőt” a politikai területemen (nekik csak piac), akkor átállok az ellenséghez.
Szóval nincs itt semmi gond: most már tényleg megváltoztak, de ha mégsem teljesen, nincs időnk finomkodni, hiszen bármi eszközzel le kell győznünk az Orbánt!
(És utána mi is lesz? Többkulcsos adó meg börtön... köszönjük.)
