A liberálisok fővárosi győzelme óta három év telt el, a cselekvésben azonban csupán addig jutottak, hogy megkérdezik az embereket arról, mit kellene tenniük. Nézzük meg, hogy a budapesti vezérkar közösségi gyűlésének milyen eredményei lettek mind ez idáig.
Egy ország vagy egy település vezetésének a szakmai minősége nem csak azon mérhető le, hogy mit tesz, hanem azon is, hogy mennyi mindenre lett volna lehetősége, amit végül elmulasztott megtenni.
Tehát nemcsak az elvégzett munkát kérhetjük számon rajtuk, hanem azt is, amit elvárunk politikusainktól annak érdekében, hogy jobban éljünk az országunkban vagy a településeinken.
Karácsony Gergely vitán felül az el nem végzett munka királya, az elszalasztott lehetőségek apostola, a be nem teljesült ígéretek prófétája, a hiú ábrándok nagyfejedelme.
Benne öltött testet a liberális ábránd, miszerint egy politikusnak semmiféle teljesítményt nem kell felmutatnia, a népszerűséghez és a választási győzelemhez bőségesen elég a jó médiamegjelenés.
Jól kell kommunikálni, a város majd elvezeti magát. Az a bizonyos láthatatlan kéz, amely a gazdasági ügyeket is rendezi, az igazgatja Budapestet is.
A jó kommunikáció része volt a méhlegelő, a különböző hívószavak, amelyek egy zöldebb, egészségesebb fővárost ígértek. És ki ne akarna több zöldfelületet, egészségesebb környezetet úgy, hogy közben a város működőképességét nem sértik a zöldítő megvalósítások?
Az teljességgel érthető, hogy több zöldfelületet szeretnénk, hiszen az emberi szemnek sokkal szebb a természetes, mint a mű. Így van megalkotva az ember, egy sziklaépítmény szebbnek hat, mint egy betonból öntött valami…
Összefoglalva: az tetszik a léleknek, amit Isten teremtett. Az emberi építmények viszont csak abban az esetben, ha ihlet áll az alkotás mögött.
Félő, hogy a nemrég meghirdetett „közösségi gyűlés” a kommunikációs blöffök és az elszalasztott ígéretek halmazában találja meg végül a helyét.
Pedig a főváros által kitalált koncepció egyáltalán nem rossz. 50 fővárosi polgár – lefedve a legszélesebb társadalmi rétegeket – véleményezte az egyes civil szervezetek zöldítési és levegőminőséget javító ötleteit.
Döntsenek hát a polgárok! Szép idea. Már amennyiben nem úgy tálalják a dilemmát, hogy autós közlekedés ellehetetlenítése versus halál. Vagy szűkítjük a fővárosi autózás lehetőségeit, vagy meghalunk.
Pedig most tényleg bármit megtehetnének, a főváros csak az övék. Most bebizonyíthatnák, hogy érdemesek voltak a zöldérzelmű polgárok bizalmára.
- Ennek ellenére azt lehet az előzetes információk alapján látni, hogy 2030-ig Budapest területének 70 százalékára legfeljebb 30-as sebességhatárt vezetnének be.
- Valamiért a parkolás megnehezítése is előnyt élvez minden más megoldással szemben. Egy javaslat szerint minden harmadik parkolóhelyen fát kell ültetni. Valamiért az autózás megnehezítésével akarják rávenni az embereket arra, hogy hagyják otthon a járműveiket, ahelyett, hogy jó minőségű eszközöket vásárolna a főváros, amelyek könnyebbé teszik a közösségi közlekedést.
- Az Üllői úton, a Kiskörúton és a Bajcsy-Zsilinszky úton alakítsanak ki újabb, de ezúttal biztonságos bicikliutat és több gyalogátkelőt.
- Az is elgondolkodtató, hogy nagyon sok ajánlás és ötlet már réges-régen gyakorlattá kellett volna hogy váljon, nem pedig közösségi gyűléseken kellene szavaztatni őket.
- Több zöldterületet akarnak, de ne hozzanak létre földalatti sivatagokat! Legyen tisztább a levegő, de ne tegyék lehetetlenné az autózást! Fejlesszék az elővárosi, agglomerációs közlekedést, hogy szívesebben hagyjuk otthon az autót! Reméljük, hogy a következő budapesti városvezetés tényleg zöld lesz, és a szóvirágokon túl is kapunk valamit!
