Az eucharisztia szentségét maga Jézus Krisztus alapította, ez a katolikus hit egyik legfontosabb pillére:
Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és így szólt:
Vegyétek, egyétek, mert ez az én testem!” Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.”
A II. vatikáni zsinat megfogalmazása, ezáltal a katolikus egyház tanítása szerint az eucharisztia szentsége a keresztény élet csúcsa és forrása. Az átváltoztatásban a kenyér és a bor Krisztus valóságos testévé és vérévé változik. Ez dogma, megkérdőjelezhetetlen hitigazság. Ebben a hitben osztozik több, mint egy milliárd katolikus az egész világon. Illetve azoknak a nem katolikus felekezeteknek a tagjai, akikkel szentségi közösségben áll az Anyaszentegyház.
A leírtakból talán a laikusok számára is érthetővé válik, hogy a katolikus hívek számára milyen jelentőséggel bír az eucharisztia ünnepe, ezen keresztül pedig a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus is.
A koronavírus fenyegetése közepette éppen ezért sokan attól tartottak, hogy idén nem mozdulnak meg a hívek olyan nagy számban, mint „békeidőben”. A borúlátó előrejelzéseket aztán megcáfolta a valóság,
a kongresszus összes eseményére több, mint 200 ezren regisztráltak.
A katolikus találkozó így mindenkinek fontos valamilyen szempontból. A keresztények a rendezvény sikerében, a keresztényekkel szemben ellenséges érzületűek a kudarcban érdekeltek.
Persze nem lehet pontosan azonosítani az ellendrukkereket, azonban a véletlen játéka folytán úgy történt, hogy a magyarországi baloldali lapok mindent megtettek azért, hogy kedvét szegjék a magyar katolikusoknak, hogy a közvéleményt a kongresszus megrendezése ellen hangolják.
A rendezvény azóta áll az ellenzéki médiafelületek támadása alatt, amióta hivatalosan bejelentették, hogy Budapesten rendezik meg.
Nem nézhették ölbe tett kézzel, hogy a kongresszus összeköti a katolikus híveket. Valakinek az ellenoldal hangját is közvetítenie kellett, azokét, akik a szétszóratásért fáradnak minden nap.
Évekkel ezelőtt hallottam egy prédikációban, hogy a görög diabolosz - ördög - szó eredeti gyökere a szétszór, szétdobál szóból ered. Ennek persze semmi jelentősége, lehet az is, hogy rosszul emlékszem.
A lényeg, hogy az ellenzéki lapok folyamatosan támadták a kormányt a rendezvény lebonyolítására megítélt támogatások, a járványveszély és a lezárások miatt. Az utóbbi napokban, a rendezvény kezdete óta pedig még a szokottnál is visszataszítóbban nyilvánultak meg a rendezvénnyel kapcsolatban.
Valamelyik ellenzéki lap hosszú cikket szentelt annak is, hogy egy olyan tanulmány tartalmát ismertesse az olvasókkal, amelyikből az derült ki, hogy a katolikus hívek egy jelentős hányada nem is hisz az átváltoztatásban, mindössze jelképnek tartják.
És ugye, ha maguk a hívek egy része sem hisz benne, akkor mi szükség van az egész kongresszusra?
Pedig a tapasztalatok teljesen mást mutattak, soha ennyi nagycsaládost nem lehetett látni Budapest utcáin, nem volt olyan nap, hogy az ember ne találkozzon a kongresszusra érkezett külföldi csoportokkal. Rengetegen érkeztek Franciaországból, a metrón napokig minden nap feltűntek a francia katolikus csoportok.
Az ellenzéki lapoknak ez semmilyen módon nem volt ínyére. Ez azonban a normál üzemmód, egyetlen karácsony vagy húsvét sem múlhat el úgy, hogy az ünnepek előtt és után ne jelenne meg egy-egy olyan cikk, ami durván sérti a keresztények hitét és érzékenységét.
Igen, szándékosan az ünnepekre időzítik az ilyen cikkeket. Szándékosan akarnak ártani a keresztényeknek, szó sincs véletlen egybeesésről.
Áltudományos cikkeket izzadnak ki magukból Jézus kinézetéről, valós származásáról, a feltámadás esetleges orvosi magyarázatáról. Ezekben a cikkekben tetten érhető nívótlanságot a Nahát Magazin sem engedi meg magának soha. A magyar baloldali sajtó szerkesztőségein azonban átmegy.
Ők így ünnepelnek, ezekkel hangolódnak és hangolnak másokat a nagy egyházi ünnepekre.
Nem tudnak kibújni a bőrükből, nem szeretik a keresztény ünnepeket. Amit lehet, azt megteszik, hogy ezeken a jeles napokon a lehető legnagyobbat rúgjanak a keresztényekbe, legfőképpen pedig a katolikusokba.
El szoktam gondolkodni azon, hogy vajon kinek szólnak ezek a cikkek. A 444, HVG, 24.hu olvasóinak többsége jó eséllyel teljesen érdektelen a kereszténységgel kapcsolatban. És talán éppen ez a jelenség megfejtése. Az említett cikkek szerzői is pásztor szerepet öltenek magukra, csak nem Isten irányába, hanem ellenkező irányba terelik az embereket.
Jól tudják, hogy a nagy ünnepek alkalmával hamar kísértésbe esik az ember némi elmélyedésre, önmagába nézésre, Istenhez jámborodásra. Ezért tehát még csírájában kell elfojtani az ilyen káros lelki hajlamok szárba szökkenését.
Az emberek önmagukkal vívott vitáikban érveket adnak ahhoz, hogy miért kell távol maradni a kereszténységtől, miért nem kell komolyan venni teszem azt Krisztus feltámadásának ünnepét.
Igazából minden keresztény, összmagyar lelki élmény ellen kampányt folytatnak. Legyen szó a csíksomlyói búcsúról vagy válogatott meccsről. Nekik tényleg semmi nem szent. Az eucharisztia pláne nem.
