- Márki-Zay Péter – mielőtt politizálásra adta volna a fejét –, közel másfél évtizedig francia multinacionális energetikai vállalatok vezetőjeként dolgozott.
- Ilyen múlttal a háta mögött szokatlanul élesen támadja a rezsicsökkentést, olyannyira, hogy kormányra kerülése esetére a megszüntetését is kilátásba helyezte.
- Ez tökéletesen megfeleltethető az eurómilliárdokat megmozgató gigavállalatok érdekeinek, akik csak a pillanatot várják, hogy visszavonathassák a jobboldali kormányzat döntését.
- Több körülményből is arra lehet következtetni, hogy a baloldal közös kormányfőjelöltje a francia energetikai lobbi embere, és a támogatásukkal került pozícióba.
- Márki-Zay azonban nemcsak a francia multik világába beágyazott, hanem kiváló kapcsolatot ápol vezető francia politikussokkal is.
- Nagyon úgy néz ki, hogy – akárcsak korábban a Momentum esetében, ezúttal is – Emmanuel Macron francia elnök felől fúj a szél.
Márki-Zay Péter kifejezetten érdekes önéletrajzzal büszkélkedhet, amelyben legalább annyi a kérdőjel, mint a száraz tény.
Karrier furcsa kanyarokkal
A Kontra elsőként írta meg, hogy pályájának összesítésből kimaradt egy aprócska tény: a baloldal kormányfőjelöltje a rezsicsökkentés környékén a brüsszeli székhelyű, energetikai lobbiszervezet, az Eureletric bizottsági tagja volt. A társaság legfőbb célkitűzése az európai energiapiac liberalizálásának megakadályozása, ebből kifolyólag annak idején ellenezte a magyar kormányzat döntését.
Ezen önéletrajzi elem tudatos eltitkolása arra enged következtetni, hogy politikusként már nem annyira mutat jól az, ami korábban még menőnek számított:
Márki-Zay Péternek erős bekötése volt és van a külföldi energetikai vállalatok világába, egész pontosan a francia nemzeti érdekeket képviselőkébe.
Összesen 12 évet húzott le az EDF (azaz Électricité de France; a Francia Elektromos Művek) magyarországi érdekeltségénél, az EDF-Démásznál. Jó eséllyel a francia multi tolta be az Eureletric vezetőségébe, ami erősíti a gyanút, hogy a most már politikusként tevékenykedő hódmezővásárhelyi polgármester korábban a gigacégek szorgos lobbiembereként működött. Az sem lényegtelen, hogy miután otthagyta az EDF-et, egy másik francia multinál, a Legrand Zrt.-nél folytatta a pályafutását. A fentiek egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy
a baloldal közös kormányfőjelöltje a francia energiaszektor embereként célozta meg a kormányfői széket.
Ebben az esetben is tetten érhető, hogy a gazdasági és politikai elit összeér: Márki-Zay Péter ugyanis nemcsak a francia multik vezetőivel, hanem a francia baloldali politikusokkal is egészen kiváló kapcsolatot ápol.
A francia kapcsolat
Mint ismert, a politikus a 2018-as hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás előtt robbant be az országos politikába. A helyi közéletben többé-kevésbé ismerték a nevét, ennek ellenére kifejezetten furcsán hatott, hogy az akkor még egymással acsarkodó ellenzéki pártok hiánytalanul soroltak be mögé. Legfőbb támogatója az akkori legerősebb kormányellenes erő, a Jobbik volt. A felállás eredményesnek bizonyult, hiszen az összellenzéki jelölt magabiztosan hozta a voksolást fideszes ellenfele ellen.
A megválasztását követően a kisvárosban elterjedt a pletyka, hogy a „semmiből érkező” politikus háza előtt rendszeresen parkolt az amerikai nagykövetség gépkocsija. Közel sem szokványos, hogy egy pár tízezer fős kisváros vezetője visszatérő jelleggel lát vendégül magasrangú tengerentúli diplomatákat.
Sokan gyanakodva tekintettek a jelenségre, főleg, hogy Márki-Zay korábban az Egyesült Államokban élt, ahol egyes elmondások szerint megfordult vezető amerikai és gazdasági körökben. Érdemes kicsit visszaemlékezni polgármesteri időszakának kezdetére, amikor is indításként amerikai diplomatákkal találkozott Washingtonban és Budapesten is.
Csakhogy esetében legalább ennyire meghatározó és izgalmas a francia vonal, ami összefüggésben áll azzal, hogy hosszú ideig dolgozott francia tulajdonban lévő, energetikai, multinacionális vállalatoknál. Ami az eddigiekből mindenképpen kitűnik:
a baloldal közös miniszterelnök-jelöltjének egy kisvárosi polgármesterhez képest szokatlanul erős nemzetközi és azon belül is francia kapcsolatrendszerrel büszkélkedhet.
Ez a hálózat azonban sokáig nem bújt elő, csak néha-néha mutatta meg magát. Eljött azonban a pillanat, amikor teljes valójában kilépett a fényre: október 11-én. Márki-Zay Péter ezen a napon büszkén posztolt arról, hogy a francia, spanyol, portugál, olasz, német, belga, holland, svéd és osztrák nagykövetekkel találkozott Budapesten. Az erős névsornál csak egy valami volt érdekesebb: a helyszín. A találkozóra ugyanis szimbolikus módon a francia nagyköveti rezidencián került sor. Ezt egyébként maga a politikus árulta el közösségi oldalán.
Mint az köztudott, a külföldön szolgálatot teljesítő diplomaták személyéről az adott ország kormánya dönt. Éppen ezért lényeges, hogy Pascale Andreanit Emmanuel Macron alatt nevezték ki nagykövetnek, még 2018 júniusában. Így jó eséllyel Andreani felsőbb utasítást követett, amikor összehozta Márki-Zaynak a nagyköveti találkozót. Azaz
valójában Macron akarata húzódott meg a lépés mögött, vagy legalábbis vele is egyeztettek róla.
De miért is lényeges az időpont? Emlékezetes, az ellenzéki előválasztás első fordulóját Dobrev Klára nyerte meg, a második helyen Karácsony Gergely végzett, a harmadik helyre pedig Jakab Péter és Fekete-Győr András kiütésével Márki-Zay futott be. A belső szabályok értelmében a kistelepülési vezető ezzel bejutott a kormányfő-jelöltek versenyének második fordulójába, a kívülállók számára nem kis meglepetésre.
A legtöbben ugyanis készpénznek vették, hogy Gyurcsány Ferenc felesége és a főpolgármester között dől majd el a küzdelem. Csakhogy időközben történt valami, ugyanis hosszas kavarások és a Momentum egyértelmű állásfoglalása után Karácsony visszalépett Márki-Zay javára, totálisan átalakítva az erőviszonyokat. Ez történt október 8-án, két nappal a második forduló kezdete előtt.
Bár elsőre jelentéktelennek tűnhet a franciák által összehozott nagyköveti találkozó, ez az egyik legfontosabb mozzanat a történetben:
az európai nagyhatalmak képviselői finoman jelezték, hogy beálltak Márki-Zay mögé.
Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a baloldali propagandagépezet nagyjából ezzel egyidőben 180 fokos fordulatot vett, akkor talán érthetőbbé válik a folyamat. Uj Péter, a 444.hu főszerkesztője október 10-én még valósággal alázta a hódmezővásárhelyi polgármestert, hogy aztán másnap sorra jelentesse meg róla a PR-cikkeket. Tehát nemcsak a politikai színtéren, hanem a médiában is komoly hangsúlyváltozás következett be. De volt még egy kifejezetten érdekes „momentum”, amelyen keresztül mindezt érzékelni lehet.
A Momentum-fordulat
„Nem vagyok biztos abban, hogy a Momentum végül kiáll majd valamelyik jelölt mellett” – jelentette ki Fekete-Győr András a Partizánnak adott interjújában közvetlenül az előválasztás első fordulójának lezárta után. A csalódott pártelnök arra a kérdésre, hogy Karácsony Gergely vagy Márki-Zay Péter támogatását fogja-e majd javasolni a választóiknak a második fordulóban, azt válaszolta, hogy erről még nincs döntés, mindkettőt esélyesnek tartja Dobrev Klára legyőzésére. Majd megismételte, jó eséllyel nem állnak be senki mögé. Éppen ezért sokáig úgy nézett ki,
a Momentum távol tartja magát a második körtől, csakhogy váratlanul (elsőként) beálltak Márki-Zay Péter mögé.
A nagyköveti találkozó mellett ez volt az előválasztási háttérjátszmák egyik kulcspillanata. Miért döntött úgy egy erősen liberális, globalista párt, hogy az erősen baloldali jelölt(ek) helyett egy magát jobboldalinak tartó politikust támogat meg?
A választ a Momentum megalapítása körül időkben érdemes keresgélni. A sajtóban visszatérő vád Fekete-Győr Andrásékkal szemben, hogy külföldi, egészen pontosan francia érdekek mentén jöttek létre és politizálnak. A teóriát alátámasztani látszik, hogy éppen a legújabb liberális párt felbukkanásakor, 2017 elején komoly verseny zajlott Budapest, Párizs és Los Angeles között a 2024-es nyári olimpiai játékok rendezéséért, és mint ismert, sikeresen kaszálták el a világversenyt (egyébként végül Párizs kapta meg a rendezési jogot).
A történet másik oldala, hogy Fekete-Győr Andrásékkel párhuzamosan, egy időben bukkant fel a hasonló profilú mozgalmával Emmanuel Macron, akit 2017 májusában az ország köztársasági elnökének választották. Macron és a Momentum az első pillanattól kezdve egy csapatot alkotott: bár semmi nem indokolta az újdonsült francia elnök kitüntetett figyelemben részesítette a magyar pártot. Olyannyira, hogy felesége, Brigitte Macron fogadta a nem sokkal korábban párttá alakult szervezet képviselőit Párizsban az En Marche székházavatóján.
A momentumosok nem sokkal később Nathalie Loiseau francia Európa-ügyi miniszterrel tárgyaltak Budapesten. A meglepően erős kapcsolat „feltűnt” az Indexnek is: „A francia elnöknek nagy tervei vannak a Momentummal” című cikkükben lelkesen írtak a témáról. Magyarán
Fekete-Győrék pályára állításában és megerősítésében Emmanuel Macron komoly szerepet játszott.
A Momentum francia kapcsolatai pedig azóta is igen élénkek.
A magyar Macron
Ezek után minimum különös, hogy az erősen globalista irányvonalat képviselő, a francia újhullámos baloldal által támogatott párt félredobva minden ideológiai kérdést, elsőként állt be egy olyan jelölt mögé, aki jobboldalinak mutatkozik ugyan, de korábban a francia energetikai multinacionális vállalatokat szolgálta ki.
Mint ismert, Emmanuel Macron egyik legfőbb politikai ellenfeleként tekint Orbán Viktorra, annak ellenére, hogy aktuális érdekei mentén bizonyos kérdésekben hajlandó együttműködni vele. Budapest és Párizs viszonya nem túl jó, amit jól jelez, hogy a francia elnök a megválasztása óta csak egyetlen országban nem járt: Magyarországon.
Márki-Zay Péter már a jövőt építi, hiszen átalakulóban van a politikai struktúra. Leginkább Emmanuel Macron francia elnökhöz tudnám hasonlítani, aki szintén párt nélkül hozott létre egy olyan politikai mozgalmat, és nyerte meg a választást, amely a mai napig is erős
– bár a híráradatban vélhetően sokak számára elveszett Raskó György október végi nyilatkozata, attól az még kiemelt jelentőséggel bír. Főleg, hogy az egykori agrárállamtitkár hosszú ideje segíti tanácsokkal és szakmai háttéranyagokkal a baloldal politikus munkáját. Másképp fogalmazva: Márki-Zay egyik legfontosabb háttérembere a Macron-modellt említette példaként támogatottjának felemelkedése kapcsán.
Ahogy korábban említettük, az előválasztási küzdelmek élesedésével megmutatkozott Márki-Zay nemzetközi kapcsolatrendszere. Olyannyira, hogy győzelmét követően előbújtak azok is, akik a legjobban támogatták. Ahogy a komplett baloldali hírt adott róla, Macron pártjának, az En Marche két uniós képviselője november közepén Budapestre utazott azért, hogy találkozhasson a baloldal jelöltjével, valamint a Momentum két vezetőjével, Cseh Katalin uniós képviselővel és Orosz Anna ügyvezető elnökkel.
Valérie Hayer a költségvetési bizottság tagja, Pierre Karleskind pedig a költségvetési ellenőrzési bizottságé, de mindketten „érdekeltek” jogállami ügyekben is. Utóbbi egyenesen azt nyilatkozta tárgyalópartneréről, hogy szerinte a magyar ellenzéknek hosszú idő után végre van vezetője. „Nem tudom, hogy mindenki elfogadja-e, de egy erős ember, képes szembemenni Orbánnal” – tette hozzá a francia politikus.
A találkozó azért is volt hangsúlyos, mert Angela Merkel távozásával – átmenetileg legalábbis biztosan – Emmanuel Macron lesz az Európai Unió legerősebb politikusa. Az elnökválasztásra készülő Macron pedig a következő hónapokban minden bizonnyal be fog keményíteni, és az eddigieknél is erőteljesebben próbálja majd érvényesíteni a francia érdekeket. Feltehetően nem jönne rosszul neki, ha újra helyzetbe tudná hozni a francia energetikai vállalatokat – akár Magyarországon, akár Európa más részein.
