Az előválasztási küzdelem abszolút favoritja az MSZP töppedt ikerszarkómájaként definiálható Párbeszéd saját bevallása szerint is alkalmatlan társelnöke, Karácsony Gergely útelágazódáshoz érkezett.
Szerencsére most sem nehéz a választás: ülni tovább a langyos vízben, vagy megpróbálni úgy tenni, mintha volna mit kínálnia Magyarország számára.
A pályaelhagyó szociológus-szobatudósból élvonalbeli politikussá avanzsált főpolgármester legnagyobb eddigi fegyverténye, hogy mindenfajta súrlódáshoz, elismeréshez, pozitív, vagy negatív visszacsatolás kiváltásához szükséges tevékenység nélkül sikerült – szervezeti háttér nélkül – Orbán egyetlen releváns kihívó-jelöltjévé válni.
(Fekete-Győr Andrásnak erről még nem szóltak, de ő ezt akkor se fogja megérteni, mikor már a 2022-es választásnak is vége.)
A renegát LMP-s városvezető még abban sem volt képes jól körvonalazott álláspontot kialakítani, akar-e egyáltalán Orbán Viktor kihívója lenni.
Vele az ilyesmi csak úgy megtörténik.
Őt rá kell beszélni, neki ebben felelőssége van.
Nem ugorhat félre.
Sajnos azonban ezt a megúszós politikát egy, az ex-náciktól ex-komcsikig terjedő összefogás élére álló miniszterelnökjelölt-jelöltnek már nem nézik el a választók. Jakab Péterre és Dobrev Klárára sok mindent el lehet mondani, de karakteres, határozott kiállásuk révén sok ellenzéki szavazó tudja elképzelni, hogy erős kézzel komoly változások levezénylését képes lenne elvégezni.
Gergő eddig teljesítményéről az ügyesen lavírozáson kívül még saját egykori harcostársai, mostani szövetségesei se tudnak túl sok konkrét példát elővenni.
Így pedig még egy előválasztási győzelmet is nehéz lesz a választóknak eladni.
Karácsony Gergelyről be kell bizonyítani, hogy nem az, aminek látszik. Milyen eszközökkel lenne lehetséges ez?
- 5 év zuglói és másfél év budapesti polgármesteri lébecolás után végre fel tud mutatni eredményeket.
- Karizmatikus, vezetői vonásokat kéne villantania.
- Vagy a fentiek híján legalább nem kéne rájátszania az összefogás bájosan tohonya jófiúja imázsra.
Ha mindez nem megy, segítségül kell hívni egy teljesen független hírportált, aki teljesen objektív, fél órás propagandafilmet riportot készít Karácsonyról, amelyben a főszereplőn kívül megszólalnak korábbi és jelenlegi politikai szövetségesei, akik így, vagy úgy partnerek ebben a színjátékban.
„Én nem szeretném magamat semmilyen, Orbán Viktor által megalkotott tengelyen elhelyezni. Szerintem ő egy gonosz ember, én pedig igyekszem nem azzá válni.” (K.G.)
Mindenki tudja, hogy politikai és országvezetői teljesítményt a jelenkori magyar közéletben egyedül Orbán Viktorhoz van értelme mérni. „A politikai játékos”, „hatalomtechnika” kifejezéseket hallva a főpolgármester eddigi közéleti szereplése ismeretében kuncogás fogja el a nézőt. Ebben a koordinátarendszerben Karácsonynak valóban nem sok keresnivalója van, de a valóság ritkán zavarja meg a baloldalt kommunikációs eszközeik használatában.
A politikai dögkútból az interjú kedvéért visszarángatott, korábbi Együtt vezető Szigetvári Viktortól egykori és jelenlegi LMP-s vezetőkön át egészen a saját szövetségesei által Fidesz-vamzernek titulált Mesterházy Attiláig mindenki igyekszik meggyőzni a nézőt, hogy Gergő nem csak okos, de tökös, határozott és ha kell, tud kemény csatákat is vívni. Karácsony egyszerre manipulátor és rendes fickó, kőkemény tárgyalópartner és tiszta erkölcsű JÓENBER.
„Egy dolmányos varjú!”
De azért annyira nem kemény, hogy a szeretetre méltó, jó kisfiú imázst be kelljen áldozni. Ő is hibázik, jól is áll neki, épp ezért szeretjük. Ha kell, tud bocsánatot kérni, még akkor is, ha épp csak igazat mondott (Forrás: Dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr).
„Vékony a határvonal a határozatlanság és megfontoltság között.” (Szeles András, a Párbeszéd kommunikációs munkatársa)
Ezekre a karakterekre szokták mondani a nemzetközi politikai érdekérvényesítés tárgyalóasztalainál, hogy előétel. Még akkor is, ha történetesen tudna angolul.
Nagyon kell ilyen nekünk az ország élére.
Természetesen a főpolgármestert is megkérdezték, mi az álláspontja, véleménye a jelenlegi versengésről, mire számít a következő időszakban. Nyilván neki sem meglepetés, hogy ezt a mérkőzést már azelőtt megnyerte, hogy ringbe lépett volna („A környezetemben előbb tudták, hogy igent fogok mondani, mint én…, a következő egy év az pokol lesz”, stb…), de még mindig tartja magát az alacsony fordulatszámú, langyos, populista jófiú-baloldali imázshoz.
Remélhetőleg nemsokára tanácsadói megsúgják majd neki, milyen ember legyen a következő egy évben, mert