Nem kérdés, az itthon tavasszal megrendezésre kerülő országgyűlési választások sorsdöntőnek fognak bizonyulni nemcsak Magyarország, hanem egész Európa jövőjének szempontjából is.
E megállapítást mi sem támasztja alá jobban, minthogy már most mozgásba lendültek azon politikai, valamint médiumokat tömörítő külföldi érdekkörök, amelyek kifejezetten ellenérdekeltek Magyarország további sikereiben.
Hazánk nemzetközi színtéren való lejáratási kísérlete pedig aligha kezdődhetett volna szélesebb platformon, mint az egykor kimondottan színvonalasnak tartott amerikai külpolitikai szaklapban, a Foreign Policy (FP) hasábjain.
Az FP által közölt átfogó összeállítás az idei évben lezajló választásokat vette górcső alá, azonban alaposan átolvasva a felsorolt országokhoz csatolt kommentárokat, egyértelműen kiderül, Magyarország és annak helyzetének elemzése valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva nagyfokú szubjektivitásnak lett kitéve,
amely nemcsak ténybeli tévedéseken, hanem konkrét hazugságokon alapszik.
Azt leszámítva, hogy a „középen álló és középre író” újságírói attitűdöt magáénak valló FP a magyar kormányfőt hűbérúrnak és potenciális hűbéresnek nevezi, többek között olyan politikailag motivált gondolatoknak biztosít helyet, Orbán munkásságának köszönhető, hogy Magyarországon legális autokrácia alakult ki. Dacára annak, hogy hazánk épp egy soron következő, demokratikus választás kapcsán került az FP átfogó elemzésébe.
Ám a szaklap nem áll meg ezen a ponton. A kormány erkölcsi romlottságát érzékeltetve szándékos pontatlansággal felidézi, Orbán miként utasította el a migránsválság tetőzésekor Brüsszel kvóta alapú kényszerbetelepítéssel kapcsolatos törekvéseit – amelyek meglétét egyébként a világsajtó akkor kollektíven cáfolt -, miközben a déli határszakaszunkra pengékkel átszőtt határzárat telepített.
Érdekes módon azt nem említi az FP, hogy a magyar kormányfő nem önhatalmúlag döntött arról, hogy Magyarországra ne lehessen olyan migránscsoportokat betelepíteni, amelyek nem a mi határainkon keresztül jutottak Európába, hanem a magyar emberek.
Emlékezetes, ebben a kérdésben 2016-ban egy népszavazás keretében, példátlan arányban, 98 százalékos egységben adtuk tudtára Brüsszelnek, hogy nem kérünk a kvóta alapon szervezett migránsok szétosztásából.
Megjegyzendő, az FP politikai értelemben vett amnéziája a magyar jogállamiság kérdésére is kiterjedt. Mint az többek között olvasható, amikor Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozott, még „tündöklő demokrácia volt”, ám mára a lap állítása szerint ez természetesen megváltozott. Mindezek kapcsán furcsamód nem kerül felemlegetésre, hogy az uniós csatlakozásunkkor hatalomban lévő szocialista kormány a „tündöklő demokrácia” időszakára két évvel fejmagasságban lövette ki gumilövedékkel és könnygázgránátokkal a magyarok szemét, s törette el viperával a csontjaikat.
Azonban az efféle hanyag forrásmunka és tényellenőrzés mellett a szövegben egészen konkrét hazugságok is megbújnak. Példának okáért az FP azt állítja, 2019-ben az Európai Néppárt (EPP) függesztette fel a Fidesz tagságát, miközben Orbán Viktor a brüsszeli közgyűlést követően egyértelműen fogalmazva kijelentette, hogy egyoldalúan a Fidesz függesztette fel az Európai Néppárton belüli jogainak a gyakorlását. Mint azt a kormányfő akkor mondta,
„minket nem lehet kizárni és felfüggeszteni sem, négy választást nyertünk meg a magyar polgárok akaratából. A legutóbbi három európai parlamenti választáson 47, 56 és 52 százalékot kaptunk. Nyilván egy ilyen párt nem engedi meg magának, hogy felfüggesszék vagy kizárják, mert akkor inkább feláll és távozik”.
Kissé meglepő módon az FP még ennél is tovább megy, amikor egyértelműen ártó szándékkal azt hazudja, hazánk regresszióba került, miután a magyar kormány „arra kényszerítette” a Soros-egyetemet, hogy Bécsbe települjön át, miután „Orbán kormánya megvonta annak akkreditációját”. Azt leszámítva, hogy a Soros-egyetem nem tűnt el Budapestről, hiszen a budapesti kampuszán továbbra is kutatótevékenységet folytat, érdemes az FP magyarázatát is górcső alá venni. A lap állítása szerint a Soros-egyetem elüldözése „Orbán Soros György elleni személyes és antiszemita bosszújaként” értékelhető, akit a bevándorlás szításával vádol.
Túl azon, hogy Soros György globális migrációban vállalt szerepe nem vád, hanem tény kérdése, kifejezetten zavarba ejtő az, hogy egy magára szaklapként hivatkozó magazin olyasvalakit vádol antiszemitizmussal, aki példátlan kapcsolatot épített és ápol mind a mai napig a zsidó állammal, Izraellel.
Mi több, Orbán Viktor épp a tavaly nyáron fogadta Ronald S. Laudert, a Zsidó Világkongresszus (WJC) elnökét, aki a közös beszélgetésen megállapította, a magyarországi zsidóság csakúgy, mint az elmúlt években, továbbra is mindenben számíthat a magyar kormány segítségére, továbbá megköszönte Magyarország kormányának támogató kiállását a zsidó állam mellett a nemzetközi fórumokon.
Nem meglepő módon mindemellett az az unalomig ismételgetett igaztalan állítás is elhangzik, miszerint az Európai Unión belül a magyar kormányfő teljesen elszigetelt. Mondani sem kell, a szaklap ez ügyben is átlátszóan hazudik. Miközben az idén esedékes francia elnökválasztás esélyes jelöltjei - beleértve a jelenlegi elnököt, Emannuel Macront is - sorra Orbán Viktornál vendégeskedtek, addig a tavalyi év végén megrendezett Varsói Csúcstalálkozón (Warsaw Summit) 13 európai párt képviseltette magát olyan politikusokat felsorakoztatva, mint Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés elnökjelöltje, Santiago Abascal, a spanyol Vox elnöke, a lengyel kormánykoalíciót vezető párt, a Jog és Igazságosság (PiS) elnöke, Jaroslaw Kaczynski kormányfőhelyettes, valamint Mateusz Morawiecki kormányfő.
Az említett számtalan tárgyi tévedés és szándékos hazugság fényében könnyen belátható, az FP Magyarországgal foglalkozó elemzése sokkal több egy újságírói fércmunkánál.
A politikai motiváltsággal átitatott írás konkrét szándékkal rendelkezik, mégpedig arra vonatkozóan, hogy miként lehet motiválni és mozgásba hozni még több olyan külföldi érdekkört, amelyek egyértelműen Magyarország visszaszorításában és elgáncsolásában érdekeltek.
A kérdés csupán az, kitart-e a magyar választópolgárok ezzel kapcsolatos ébersége az elkövetkezendő hónapokban? Az elmúlt évtized tapasztalatai szerencsére bizakodásra adnak okot ezügyben.
