Völner Pál parlamenti államtitkárral szemben felmerült a hivatali visszaélés, vesztegetés gyanúja. Ezzel kapcsolatban folytat eljárást a legfőbb ügyész, és súlyos bizonyítékokról szólnak a sajtóhírek. A kormánypárti politikus annak rendje és módja szerint lemondott, az eljárás folyik, az ügyészség után várhatóan bírósági ítélet fogja tisztázni a helyzetet.
Ezek eddig a tények. Most pedig nézzük meg ennek a politikai vetületét.
A baloldal szokás szerint csorgó nyállal veti rá magát a szaftos kormányközeli botrányra. Hiszen nincs annál hálásabb kampánytéma, mint amikor egy befolyásos főtisztviselő gyanúba keveredik. Persze tényfeltárásról, utánajárásról, leleplezésről szó sincs,
az ellenzék az újabban felvett, „hiperpasszív” cselekvési stratégia alapján törekszik megúszni az érdemi munkát. Még a fideszes botrányokat is a Fidesznek kell elintéznie.
Mostanában még a legendás „Korrupcióvadász Szent” Hadházy Ákos is legfeljebb csak böffent egyet-kettőt a közösségi médiában. Mióta Tóth Csabát kicsinálva beleállt a tuti befutónak tűnő zuglói jelöltségbe, a tisztakezű oknyomozó próféta lelkesedése is kissé alább hagyott.
Újra szól a régi, balos lemez: következmények nélküli ország, Polt Péter kettős mérce alapján dolgozik, a kormánypártiak mindent megúsznak, stb.
Tényleg így volna?
Amióta a homo sapiens közösségekben él, a hatalom és a befolyás elveszi néhány ember eszét, mértéktartását, és azok visszaélnek helyzetükkel, általában a közösség kárára. Aki megígéri és garantálja a tökéletes korrupciómentességet, az pont olyan felelőtlen (vagy populista), mint aki azt ígéri, hogy soha többé nem lesz egyenlőtlenség vagy háború (igen, az Olvasó jól tippel: ezek általában a kommunisták). Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy a jogrend alapjain nyugvó eljárásokkal kérjük számon azokat, akik elfeledkezve magukról a saját zsebüket tömik a mi kárunkra.
Völner Pál lemondott.
Ahogy tette ezt annak idején a plágium ügybe keveredett Schmitt Pál volt köztársasági elnök, ahogy tette ezt annak idején a hajókázós orgiával lebukott Borkai Zsolt, ahogy tette ezt annak idején Szájer József a brüsszeli „házibuli” után.
Első vonalbeli fideszes politikusok, akik emberi gyarlóságuk miatt vállalták a felelősséget: politikai közösségük és az ország érdekében hátraléptek. Nem lettek ettől jobb emberek, vétkeik nem (vagy legalábbis nem emiatt) lehetnek bocsánatosak. Ettől függetlenül azt tették, ami erkölcsi kötelességük.
- Gyanúba keveredtek? Igen.
- Elítélték őket? Nem, vagyis még nem.
- Lemondtak? Igen.
Nézzük, hogy ezzel szemben mi is történik a baloldalon:
Cseh Katalin nem tud vagy nem akar elszámolni az arisztokrata stílusú lagzijával, ahogy arról is következetesen hallgat, hogy a nevéhez köthető uniós támogatásokkal ügyeskedő cégekben milyen felelőssége van.
- Gyanúba keveredett? Igen.
- Elítélték? Nem, vagyis még nem.
- Lemondott? Nem.
Karácsony Gergely és a mögötte álló Gyurcsány–Bajnai-kartell „átstrukturálná” a fővárosi ingatlanvagyon egyik legfontosabb darabját, a városházát. Amikor ez kiderült, az egész brancs tagadásba menekült, a „ha így is lett volna, akkor se lenne bűncselekmény” kommunikációs hátraarc-stratégiát alkalmazva.
- Gyanúba keveredtek? Igen.
- Elítélték őket? Nem, vagyis még nem.
- Lemondtak? Nem.
Tóth Csaba, zuglói parkolócézár évtizedek óta szarkasztikus humorral keveredő borzongás tárgya mint a posztkomcsi utódpárt Puch Lászlón kívüli utolsó, nagy hatalmú alvilági figurája, akinek ásójától még Karácsony Gergely is retteg. Olyannyira vállalhatatlanná vált a jelenléte, hogy az előválasztás során nemcsak korábbi szövetségesei, hanem még saját pártja is kihátrált mögüle. Most mégis ott parádézott a Rákos-patak rehabilitációján a főpolgármester mellett, jelezve, hogy ki az úr a háznál. Újra a csúcson a Zuglói Don Tóth.
- Gyanúba keveredett? Igen.
- Elítélték? Nem, vagyis még nem.
- Lemondott? Nem.
Czeglédy Csaba, a Gyurcsány–Dobrev-klán fenegyereke, aki nem mellesleg az ellenzék szombathelyi jelöltje. Ellene már annyiféle eljárás folyt (ült is, na persze kérdés, hogy eleget-e), hogy összefoglalni is nehéz lenne. A költségvetési csalás miatt hűsölő ügyvéd most mégis a nyugat-magyarországi baloldal egyik legfőbb húzóneve.
- Gyanúba keveredett? Igen.
- Elítélték? Igen.
- Lemondott? Nem.
Az meg csak hab a tortán, hogy az ellenzéket 2021 év végén még mindig az a Gyurcsány Ferenc vezeti, aki saját szavaival illusztrálta mély, bensőséges viszonyát a hazugságon alapuló kormányzáshoz.
Tegyük hozzá, hogy ő akkor és ott lemondott, most viszont ismét ő a legfontosabb figura a sakktáblán.
Szóval mielőtt gyönyörködni kezdenénk a baloldal morális fölényében, gondolkozzunk el egy picit azon, ki hogyan reagál, ha a gyanú árnyéka rávetül.
