Így, a Csíksomlyói búcsú időszakában, a nemzeti összetartozás napjának közeledtével mindig elragad a békülésre való hajlam. Ideje lenne kezet nyújtani egymásnak szekértáborokon innen és túl. Annak ellenére, hogy számos kérdésben teljesen mást gondolunk a világról, minden különbözőség ellenére egy nemzetet alkotunk, mindannyian a magyar nemzet tagjai vagyunk. Még Tordai Bence is, dacára minden furcsaságnak.
Az összetartozás felismerése jelenti a kulcsot a társadalmi békéhez, vagy legalábbis a részleges fegyverletételhez. Megérteni a jelentőségét annak, hogy a politika nem szólhat egy-egy párt vagy divatozó politikai filozófia sikeréről, hanem csak és kizárólag a nemzet hosszútávú sorsáról. Nem pusztán állampolgárok közössége vagyunk, hanem valódi nemzet. Kisebb nagyobb különbözőségeink ellenére, magyarok vagyunk.
A nemzet határai pedig nem esnek egybe az ország határaival.
Itt a Kárpát – medencében, Kárpátalján, Erdélyben, Felvidéken és a világon szétszórtan élő magyarok, Ausztráliában, Amerikában, mind egy nemzetet alkotunk. A történelem hullámzásai világnemzetté tették a magyart.
Hogy ez jó-e nekünk vagy nem, az nem eldöntendő kérdés, hanem a saját viszonyulásunk teszi hátránnyá vagy előnnyé ezt az állapotot. Aki nemzetben gondolkodik, az a szétszórtságból képes előnyt kovácsolni, aki úgy tekint a magyarságra, mint a 10 millió állampolgár közösségére, azok számára a jelenlegi határokon kívül élő magyarok terhet jelentenek. Azok számára átok, hogy még van cirka ötmillió magyar a világban, a tengeren innen és azon túl is.
Be kellene ismernie azoknak, akik eddig hadat viseltek a magyarok ellen, hogy tévedtek, hiba volt a magyarok ellen hergelni a magyarokat. Nem hangos beismerést várunk, pusztán annyit, hogy holnaptól már nem forduljanak ellenségesen azok felé, akik akaratukon kívül kerültek a határokon túlra. Ez az első lépés. A többi már sokkal könnyebben fog menni.
Szépen fokozatosan hagyjuk magunk mögött a kádári-világ átkát. Egy nap majd nem fogunk a 444 és a telex cikkek alatt magyarellenes kommenteket olvasni, amikor határon túli magyarokról szóló cikket közölnek ezek a lapok. A nemzeti egység irányába kell szocializálni a magyarokat, ez a nemzeti érdek.
Egy nap talán nem röhögik halálra magukat ugyan ezeknek a sajtótermékek a törzsolvasói azon, hogy magyarként hivatkoznak a taekwondo- Európa-bajnokságon aranyérmet szerző Salim Omarra. Elmarad a cinikus "migráncsozás", mert megértik, hogy mit jelent az, hogy nemzet.
Ugyanígy egy nap a főpolgármester mozgalmának kiemelt tagja, a kriptomaoista Majtényi László sem fogja lemigránsozni a Liu fivéreket. Mert megérti végre, hogy a magyar anyától és a kínai apától született srácok magyarok. Talán megérti egy nap. Bár félek attól, ha jogászként, egyetemi tanárként képes volt migránsként emlegetni a magyar sportolókat, akkor róla nehéz szívvel le kell mondanunk. De ne tagadjuk meg tőle sem az esélyt. Hátha megérti.
Én magam és rengeteg nemzeti érzésű ember annak örülünk, amikor azzal találjuk szembe magunkat, hogy japánok vagy kínaiak szeretik meg annyira a nemzetünket, hogy vérségileg nem, érzelmileg viszont teljesen magyarrá válnak. Ettől lesz valaki magyar. Ezek az emberek mind magyarok, már ha igényt tartanak erre a kitüntető címre. Nyitott ajtók előtt állnak, senkit nem rekesztünk ki.
Örömmel olvastam a felvidéki magyar lányról, akinek afrikai rokonsága is van, az identitása ettől függetlenül felvidéki magyar. Ez teljesen rendben van így. Az sem zavart volna, ha afrikaiként tekint magára, persze sokkal jobban örülök neki, hogy inkább minket választott. Mindannyian nyertünk ezzel, ő és mi, mert magyarok vagyunk. Együtt.
Kolozsváron jártam az első osztály első félévét, az iskolába járt két afrikai- magyar. Az édesapjuk afrikai diák volt, az anyukájuk kolozsvári magyar. Azt hiszem a kolozsvári magyarokban soha nem vetődött fel, hogy a két srác nem magyar. Ahogy a Kolozsváron élő vegyes családok (nem román-magyar vegyességre gondolok) gyermekeinek a magyarságát sem kérdőjelezi meg senki.
Legfeljebb akkor, ha összefutnak néhány telex olvasóval, Majtényi Lászlóval vagy Donáth Annával. Ebben az esetben megkapják a magukét azt illetően, hogy kik is ők valójában.
Nem felejtem el azt a bizonyos Varga Judit – Donáth Anna vitát. A momentumos hölgy szemrebbenés nélkül hadarta el, hogy azért támogatták a román pártokat az RMDSZ ellenében, mert az erdélyi magyarok is szavazhatnak román pártokra, hiszen egy nemzetet alkotnak.
Az ilyen élmények újra és újra megdöbbentenek. Nem sértődöm meg, mint kolozsvári magyar, mindössze megdöbbent, hogy mennyire más kép él a fejünkben a nemzetről.
Ezek nem értik a fogalom valódi tartalmát: magyar nemzet.
Nem olyan szellemben nevelték őket, hogy megérthették volna. Nem teljesen tehetnek róla, nem szabad haragudni rájuk, ők ilyen csorbán látják a világot. Felteszem, hogy nem gonoszságból, hanem a lelkileg és szellemileg egyszerűen képtelenek ráérezni ennek a nemzet-dolognak az ízére.
Végül is csak azt akartam mondani, hogy amennyiben a baloldal valóban jót akar ennek az országnak, akkor befejezi a magyar nemzet határainak egyre szűkebbre farikcsálását, nem támadja többé sem a Kárpát - medencei magyar kisebbségeket, sem a szélesebb világ magyarjait.
Talán egy nap a 444 is lejön a magyar-gyűlöletről. De ez már tényleg csak a legvégső cél. Ők főfoglalkozásban űzik ezt a műfajt. Nem venném el egyik napról a másikra a kenyerüket.