- László Imre, Újbuda DK-s polgármestere évtizedeken keresztül megkerülhetetlen alakja volt a Magyar Súlyemelő Szövetségnek: először sportorvosként dolgozott, majd 1992-től 2004-ig elnökként -illetve ügyvezető alelnökként - vezette a sportszervezetet. A "talpig becsületes" László időszakát körüllengték a nemzetközivé dagadó doppingbotrányok.
- Az első nagy lebukás az 1988-as szöuli olimpián volt, ahol két versenyzőt: a világbajnok Szanyi Andort kizárták, a negyedik helyezett Csengeri Kálmán eredményét pedig érvénytelenítették. Csengeri könyvet is írt az esetről, amelyben leírta, hogy minden a vezetés engedélyével történt és azt is, hogy hogyan verték át az ellenőröket.
- A szöuli botrány után a Szövetség teljes vezetése lemondott, beleértve az orvosokat, így László Imrét is. Az akkori Állami Ifjúsági- és Sporthivatal úgy nyilatkozott, hogy az orvosokat nem javasolja a jövőben a súlyemelésben foglalkoztatni a Szövetség környékén. Vagyis ha nem jön a rendszerváltás, László jó eséllyel nem kerülhetett volna vissza a súlyemelő sport közelébe.
- A rejtélyes visszaszivárgását, és botrányos elnökké választását követően László azt ígérte, hogy mindent megtesznek, hogy a szöuli eset ne fordulhasson újra elő, mégis egymást követték a hasonló botrányok a vezetése alatt.
- 1995-ben az országos bajnok, Dudás István, 2000-ben pedig Likerecz Attila junior világrekorder akadt fenn a doppingvizsgálaton. Ebben az évben Takács István szervezett doppingolással vádolta meg a Szövetség vezetését, akinek a Lászlóékkal elmérgesedő viszonya odáig vezetett, hogy vélhetően bosszúból nem engedték az addigra 65 érmet szerző lányát, Takács Máriát az olimpiai keretbe bekerülni. Hát ilyen ember László Imre.
- Persze Lászlóék minden vádat tagadtak, csak aztán jöttek a 2004-es athéni ötkarikás játékok, ahol három versenyző is lebukott a doppinggal, és Gyurkovics Ferencet még az olimpiai ezüsttől is megfosztották.
Ahogy arról a korábbi cikkünkben már beszámoltunk, Újbuda DK-s polgármestere igen szép karriert futott be az olimpiai sportágnak számító súlyemelés környékén sportvezetőként.
László hosszú éveken keresztül volt a Magyar Súlyemelő Szövetség elnöke, majd a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (International Weightlifting Federation, a továbbiakban: IWF) és a Magyar Olimpiai Bizottság orvosbizottságának is a tagja lett, de pályája csúcsán az európai szervezet alelnökeként is funkcionált.
kapcsolódó
-
A főváros új urai: László Imre
Egy örök túlélő, pártkáder orvos Újbuda élén.
László Imre már a rendszerváltást megelőzően, az 1980-as évektől tagja volt a Magyar Súlyemelő Szövetség orvoscsapatának, és a rendszerváltást követően egyre csak emelkedett a ranglétrán.
A sportszövetségben végzett tevékenységét és időszakát újra és újra körbelengte a doppingbotrányok szele, amelyek olykor nemzetközi szintre is emelkedtek.
Az első nagy botrány: Szöul
1988-ban Szöulban, Dél-Koreában rendezték meg a nyári olimpiai játékokat. Szöul a magyar olimpia csapatnak összességében nagy siker volt, hiszen 23 éremmel jöttünk haza.
Óriási lebőgést hozott azonban a magyar súlyemelőcsapatnak, hiszen az olimpián a súlyemelők között felfedett 5 doppingvétség közül kettőt magyarok követtek el. Utóbbiak így el is elbukták a helyezésüket.
A világbajnok súlyemelőt, Szanyi Andort kizárták, a negyedik helyezett Csengeri Kálmán eredményét pedig érvénytelenítették, szintén dopping miatt.
Ugyanazt a tiltott szert, a sztanozololt mutatták ki náluk, mint a kanadai sprinter Ben Johnsonnál, akit szintén megfosztottak aranyérmétől.
Csengeri egyébként megírta a történetét „Becsaptuk a világot" címmel, amelyet egy korábbi Index-cikk is részletesen feldolgozott néhány éve.
A helyezésétől megfosztott sportoló elmesélte, hogy hogyan is doppingoltak, és miként működik az „öntőgép", a magyarok találmánya, amivel egy ideig ki tudták játszani az ellenőröket.
– idézi a témával foglalkozó Index-cikk.
Felhívnánk a figyelmet arra, hogy ebben az időben a csapat egyik orvosa, a talpig becsületes dr. László Imre, a mai újbudai polgármester volt.
„Már negyedórája állunk. A doki megvakarja a fejét. Szerintem ő is izzad, akárcsak én. Én az idegességtől, ő a koncentrálástól. Sóhajtok egyet, mintha nem menne. Közben két ujjammal próbálom előpiszkálni a cső végét.
A doki inkább az arcomat nézi, mintha arról akarná leolvasni, csalok-e vagy sem. Az arcomat csak nézd! Már a helyén a cső, most megnyomom a léggömböt. Már csurog is, aminek csurognia kell. Nyertem.
– mesélte el.
A versenyző azonban nem hagyhatta el a termet, mert utánarohantak, hogy menjen vissza, mert nem elég a kamuvizelet. Ezt a vizeletet – általában 75 milliliternyit –, ahogy mindig, a válogatott edzője és gyúrója készítette ki. Minimálisan, de valamiért kevesebbet raktak a gépbe, vagy talán néhány csepp félrement, mindenesetre nem volt elegendő
Csengeri megpróbált vizet csempészni hozzá, de ezt kiszúrták az orvosok.
A kapitány kiöntötte a becsempészett mintát, és azt mondta Csengerinek, pisiljen nyugodtan, mert már tiszta, már kiürült a szervezetéből a dopping.
Két nap múlva kiderült, hogy ez nagy tévedés volt. A versenyző akkor hallotta először a sztanozolol szót, amit a szervezetében találtak.
Nem tudta, hogy azt írták fel neki. Kiderült azonban, rosszul mérték be ennek a csodaszernek a kiürülési idejét, ezért akadt fenn a vizsgálaton.
A sportvezetés úgy gondolta, az a legegyszerűbb, ha Csengeri elviszi a balhét, és úgy állították be a helyzetet, mintha nem központi doppingolás lett volna, hanem egyedül ő vett volna be olyan szert, ami tiltólistás volt. A versenyző – a cikk beszámolója szerint – azt mondta, ő mindent pontosan úgy csinált, ahogy kérték tőle, nem tud kitalálni semmit, tegyék meg ezt helyette. Megtették.
A BODY BUILDINGES BARÁTJÁTÓL KAPOTT EGY SZERT, EZ LETT CSENGERI FEDŐSZTORIJA
– írja a könyvről beszámoló Index-cikk.
Úgy tűnik, szó sincs arról, hogy a versenyzők saját szakállukra doppingoltak volna, hanem – a könyv szerint – szervezetten, az orvosok és vezetők tudtával szedték a tiltott szereket.
Lászlót eltiltották a súlyemelőktől, csak a rendszerváltás épp kapóra jött
A nemzetközivé dagadó szöuli botrány után az akkori Állami Ifjúsági- és Sporthivatal (a továbbiakban ÁISH) elfogadta a súlyemelő-szövetség teljes vezetésének: így dr. Nagy Zoltán elnöknek, Ambrus László szövetségi kapitánynak és Fazekas Endre edzőnek, valamint az orvoscsapatnak: dr. Bártfai Edének, dr. Juhász Lászlónak és dr. László Imrének lemondását.
A korabeli Magyar Hírlap-cikk azt is írja:
Az orvosokat az ÁISH nem javasolja a jövőben a súlyemelésben foglalkoztatni, és a két edzőt sem kívánják a válogatott mellett alkalmazni a soron következő olimpiai ciklusban.
Leszögezhetjük: hogy ha marad a szocializmus, László elvtárs jó eséllyel nem jutott volna újra a súlyemelés közelébe a szöuli botrány miatt.
De nagy szerencséjére épp jött a rendszerváltás, és valahogy újra visszaszivárgott a hazai szövetségbe.
A versenytársát igen, Lászlót nem zavarta a mocskos verseny
László mégis visszatért a Súlyemelő Szövetségbe, sőt! A korábbi cikkünkben arról is írtunk, hogy 1992 decemberében arról számolt be a Nemzeti Sport, hogy egy botrányos választást, illetve több egymást követő, érthetetlen visszalépést követően végül mégis László Imre lett a Magyar Súlyemelő Szövetség elnöke.
A második körben ugyanis a Lászlót megverő jelölt, Leitner József végül visszalépett a botrányos eljárás miatt. Lászlónak ez nem igazán okozott lelkiismereti problémát, így a harmadik körben ő lett az elnök.
A német riporterek a magyar doppingügyekkel foglalkoztak
László visszatérésével – persze lehet, csak a véletlen műve – de a doppingügyek is visszatértek a súlyemelőkhöz.
1992 decemberében a ZDF is lehozott egy riportot az akkorra elharapódzódó magyar doppinggyanús ügyletekről.
A német tévé – az Új Magyarország korabeli tájékoztatása szerint – arról számolt be egyik műsorában, hogy Magyarországon virágzik ezeknek a tiltott teljesítményfokozóknak a fogyasztása és forgalmazása, és a László által vezetett Súlyemelő Szövetséget külön is emlegették.
Persze a magyarázkodásban mindig erős László Imre frissen megválasztott elnökként megmondta a tutit a ZDF-riportról:
Gyakorlatilag Szöul, vagyis Szanyi és Csengeri emlékezetes esete óta folyamatosan végezzük az ellenőrzést. Azon voltunk és vagyunk, hogy az 1988-as botrány soha többé ne ismétlődhessen meg. Mindenesetre az ügy magyar vonatkozású részleteinek kivizsgálását várjuk az MTK-tól és rendőrségtől, hiszen választ kíván a kérdés, hogy miként kerülhetett illegálisan ilyen nagy mennyiségű gyógyszer, doppingszer a feketepiacra.
az országos bajnok FENNAKADT a teszten
László ígérete ellenére a doppingbotrány mégis megismétlődött, nem is egyszer.
1995 végén arról számolt be a Népszava, hogy a súlyemelő Dudás Istvánnál két vizsgálat is doppingszer használatát mutatta ki. Itt már nem volt vita. A helyzet azért is különösen ciki volt, mert Dudás a 90 kilogrammos súlycsoportban országos bajnok volt.
Emiatt László a Szövetség elnökeként úja magyarázkodásra kényszerült, és elmondta, hogy eddig még nem volt arra példa, hogy itthoni versenyzőnél ephedrint találjanak, mert az zavarhatja a mozgáskoordinációt.
kicsinyes bosszú: nem engedték indulni Sydney-ben takács máriát
2000-ben aztán eljött a sydney-i olimpia éve, amire a László által vezetett Magyar Súlyemelő Szövetség is gőzerővel készült. Korábbi írásunk azt is érintettük, hogy László komoly ellentétbe került két versenyzővel és edző édesapjukkal, Takács Istvánnal.
A konfliktus olyannyira elfajult a László vezette szövetség és Takács család, Takács István és az érmeket futószalagon szállító versenyző lánya, Mária között, hogy szervezett doppingolással vádolták meg a szövetséget, és annak felelőseként a vezetőséget nevezték meg.
Az állításuk alapjául pedig az szolgált, hogy az egyéni teljesítmények rövid időn belül jelentős, megmagyarázhatatlan javulást mutattak a versenytársaknál. Takács Mária sokéves tapasztalattal jelezte a Napkeltében, hogy a versenytársak ilyen mértékű teljesítményjavulása természetes úton elképzelhetetlen.
Takácsék állítása annak fényében is elgondolkodtató, hogy a Lászlóék védelmében írt fenti,
2000. júniusi Nemzeti Sport-cikkben felhozott, junior világrekordot elért Likerecz Attila júliusban, tehát rá egy hónappal később fenn is akadt a doppingvizsgálaton.
Túl magas volt a tesztoszteronszintje, ezért az IWF visszavonta a versenyzési jogát. Hát erről ennyit.
A szövetségtől külön edző Takácsék felháborodása és Lászlóékkal szembeni ellenérzése azért is volt érthető, mivel Takács Mária mindössze 2,5 kilóval emelt kevesebbet a limitnél, ami 232,5 kilogramm volt, ezért pedig kimaradt az Európa-bajnokságról és így az olimpia keretből is. Olyanok pedig, érdekes módon bejuthattak, akik korábban Takács közelébe sem értek teljesítményben. Hirtelen azonban jelentős javulást mutatott a teljesítményük.
Takács Mária esetében az elnökségnek külön kellett szavaznia, ahol végül László vezette testület, és köztük maga László Imre is leszavazta a sportoló részvételét az EB csapatban. Takács eddigre 12 év alatt már 65 világ- és Európa-bajnoki érmet szerzett a szövetségnek és hazájának. Ez sem számított Lászlóéknak.
A meglehetősen igazságtalan és amellett végtelenül irracionális döntés felháborító lehet még ennyi év távlatából is, főképp ha bebizonyosodna, hogy Takácséknak igazuk volt, és esetleg a többi versenytárs csak azért érte el a limitet, mert valóban tiltott szerekkel éltek, ők viszont nem.
László Imre és az elnökség ezzel keresztülhúzta egy született sportember, Takács Mária élete álmát, csak azért, hogy a több évtizedes ellentét után, így vegyen elégtételt a családon.
Athénban újabb gigabotrány
A sydney-i olimpia viszonylag botrányoktól mentesen zajlott le, és a súlyemelőcsapat egy éremmel jött haza. Nem úgy mint a 2004-es athéni ötkarikás játékok, ahonnan – ahogy arról korábbi cikkünkben beszámoltunk – doppingolás miatt több versenyzőnek is távoznia kellett. Kecskés Zoltán még a felkészülés alatt lebukott, Kovács Zoltán mintát sem volt hajlandó adni, és szégyenszemre még egy ezüstérmet is elvesztettünk: Gyurkovics Ferencet megfosztották tőle.
A csúfos lebőgést nagy magyarázkodás és a Doppingellenes Világügynökségre (WADA) történő mutogatás követte László Imre mint a szövetség képviselője részéről. László egy interjúban arról beszélt, hogy a „WADA állam lett az államban", és persze ők nem hibásak semmiért.
De László érezve, hogy elég ciki a helyzet, végül lemondott minden, a súlyemeléssel kapcsolatos pozíciójáról. Ami nem volt kevés, hiszen ekkorra már az európai szövetség alelnöke, a Magyar Olimpia Bizottság és a nemzetközi szövetség orvosbizottságának is tagja volt.
Folytatjuk.
