Ha a német gazdaság letérdel az általa is kiszabott szankciók miatt, akkor Európa is letérdel. (Gulyás Gergely)
A Miniszterelnökséget vezető miniszter nem a levegőbe beszélt, kijelentése rávilágít arra a nyilvánvaló tényre, hogy a német gazdaság állapotától függ Európa jóléte is. Tény ugyanis, hogy az európai gazdaság motorja Németországban zakatol, hol erőteljesebben, hol visszafogottabb tempóban.
Ennek a motornak a működésével kapcsolatban is ugyanaz a szabály érvényesül, mint a legtöbb gép esetében:
jó minőségű hajtóanyagot igényel, gázt, benzint, olajat, elektromos áramot.
Ezek hiányában a legerősebb szerkezet sem ér egy fabatkát sem. Ez ilyen egyszerű. Persze lehet azt hajtogatni, hogy majd a szélerőművek és a napelemek megoldják a dolgot, mert ugye Nyugaton már megoldották.
A példa azonban azt mutatja, hogy Németország bármennyire is Nyugaton van, a szélerőművekkel egyelőre mégsem sikerült megoldaniuk az energiaigényes gazdaságuk működtetését.
Az orosz energiahordozók vásárlása vagy nemvásárlása körül kialakult vita éppen ezért nehezen eldönthető kérdés. Ugyanis amennyiben a németek megszavazzák az orosz energiaszektort érintő teljes körű szankciókat, úgy Németország egyszerre lövi lábon saját magát és Európát is. Ez ugyanis olyan terheket róna a német gazdaságra, amelyek alatt képtelen lenne azt a teljesítményt felmutatni, amely garantálja az európai gazdaság működtetését. Ez a valóság, a kontinensünk sajátos állapota gazdasági téren.
Most sokan azt gondolják, hogy a németek nem lehetnek olyan katasztrofális idióták, hogy saját maguk alól rúgják ki a zsámolyt. Az iparmágnások, a gazdaság erős szereplői vezetik a kormány kezét ilyen döntésekben. Ők biztos megállítják a kormányt abban, hogy kivégezze az ország teljes gazdaságát.
És egyébként is, még egy német szocialista sem lehet annyira romlott, hogy szánt szándékkal ártson saját országa gazdaságának és az egyszerű polgároknak. Ezért álljon most itt egy idézet a német alkancellártól – aki nem mellesleg az energetikai és klímavédelmi miniszteri tárcát is viszi – annak szemléltetésére, hogy mire lehet számítani a tavaly ősszel kormányra került hármas koalíció tagjaitól a német és európai érdekek tekintetében:
A hazaszeretettől mindig hányingerem volt. Soha nem tudtam mit kezdeni Németországgal, és máig sem tudok.
Ez az ember, akitől az idézet származik, amellett, hogy nem igazán szereti a hazáját, sem az energetikához, sem a gazdaságához nem ért.
Robert Habeck ugyanis filozófus. Talán így érthetővé válik sokak számára, hogy a politikai vezetésnek miért nem okoz gondot olyan politikákat folytatni, ami ellentétes a német emberek érdekeivel.
És most nem a jólétben élő németekre kell gondolni, a szocialista-szabaddemokrata-zöld kormányt a német társadalom egyre szélesedő szegény rétegeinek gondjai nem foglalkoztatják.
De akkor kinek jó ez az egész, és miért működik közre ebben a német kancellár?
Hogy stílszerűek maradjunk a magyarázat megfogalmazásában: a szociáldemokraták kancellárja, Olaf Scholz egy igazi niemand. A szó szoros értelmében.
Ez az oka annak, hogy készségesen együttműködik mindenben, ezért állhat ő a kormány élén, vele ugyanis minden piszkos feladatot el lehet végeztetni.
Scholz mindig engedelmeskedik. Jó visszaemlékezni arra, hogy Joe Biden tervét is támogatta a globális társasági minimumadóra vonatkozóan.
Gyakorlatilag bármit támogat, amit Washington az asztalára tesz.
Amennyiben az önálló gondolatok megformálásnak akár a gyanúja felmerülne személyével kapcsolatban, a külföldi szolgálatoknak minden bizonnyal megvannak arra a módszereik, hogy végül visszatereljék az együttműködés útjára a német kancellárt.
Scholz jól tudja, hogy egy terhelő bizonyítékokat tartalmazó dosszié bármikor landolhat az ügyészség asztalán, ha véletlenül arra ragadtatná magát, hogy engedve a német ipar befolyásos alakjainak, kitartana az orosz energiahordozókra kivetett embargó blokkolása mellett.
Amennyiben ez nem lenne elég, akkor eláruljuk, hogy az új német külügyminiszter, Annalena Baerbock annyi diplomát hazudott magának a választások előtt, amennyit a teljes magyar baloldal az elmúlt négy év alatt. A két zöld vezető jelenti a garanciát arra, hogy Scholz esetlenségében Németország saját maga ellen politizáljon, és mindenben alávesse magát az amerikai akaratnak.
Mert tulajdonképpen erről van szó. Semmi másról. Az energiaembargó egyedül Amerikának jönne jól.
Azon sem lepődnénk meg, ha egy nap amerikai gáz érkezne az ukrajnai vezetékeken Németországba. Ugyanis keleti szomszédunk hatalmas tároló- és szállítókapacitással rendelkezik. Mindössze gázzal kell megtölteni a tározókat. Mekkora mázli, hogy az amerikaiaknak éppen van egy nagy adag eladó cseppfolyósított gázkészletük!
Illetve van még egy szereplő, aki örülhet a németek gyengélkedésének:
a franciák.
Macron újraválasztásával ugyanis megerősödhet Franciaország pozíciója a kontinensen. Egyetlen európai atomhatalomként egyébként is joggal pályáznak az európai béke garantálójának szerepére, most pedig gazdasági téren is kiegyenlítődhet a két ország közötti erőegyensúly. Nem mellékes ugyanis, hogy a francia atomszektor nagyon erős, nincsenek kiszolgáltatva a gáznak.
Ugye milyen jó, ha egy ország rendelkezik némi atomenergiával működő energiaforrással?
