Sokan hajlamosak a progresszív-liberális és a konzervatív eszmerendszer szembenállását egyfajta filozofikus, szellemi síkon vívott vitasorozatként látni, azonban – főleg napjainkban – nagyon is hétköznapi témákról folyik a diskurzus.
- A házasság férfi és nő szövetsége?
- A férfi lehet nő?
A Föld lapos?(Naná, hogy az - a szerk.)- A csótány és lisztkukac emberi fogyasztása a jövő?
Bizony, a liberálisok nem csak kattintásvadász őrültségekkel óhajtják tematizálni a közbeszédet, már életmódunkat, hagyományainkat is fenekestől fel szeretnék forgatni.
A jövő progresszív emberképe a nemzetek nélküli, multikulti társadalomban élő, ateista, gender-semleges lény, aki lisztkukacot reggelizik és kizárólag baloldali sajtóterméket fogyaszt.
Ha a Nyájas Olvasó úgy érezné, hogy ez vicces túlzás, ajánljuk megtekintésre a Telex megszokott, cinikus hangvételű cikkét, melyben Flachner Balázs burkolt kritikával illeti Nagy István agrárminisztert, valamint szokás szerint elmaradott különcként illusztrálja hazánkat a hiperprogresszív, féregpárti Európai Unió többségével szemben.
Az Európai Bizottság május elején engedélyezte az emberi fogyasztásra előkészített lisztkukac forgalmazását, ezzel ez a gusztusos horgász-csali az első olyan állatfaj, amelyet már nem csak az EP-ben ülő gyíkemberek ultraliberális képviselők nassolhatnak két, tagállami hatásköröket megkurtító javaslat megszavazása között, de a hétköznapi polgár számára is elérhetővé válik éttermekben, vagy az élelmiszerboltok polcain.
A liberális média erőteljesen tolja a féreglobbit, kiemelve a puhatestűek fogyasztásának ökológiai és egészségmegőrzési előnyeit.
Kétségtelen tény, hogy viszonylag kevés magas koleszterinszinttel küszködő kaméleonról, vagy gyomorsav-túltengéses sárgarigóról olvashatunk, de az állatvilág táplálkozási szokásainak másolása talán nem mindenhol égetően sürgős szükségszerűség.
Az élelmiszeripar alapanyag-választási stratégiáját az esetek többségében megúszós spórolás dominálja, így könnyen lehet, hogy mindazon tagállamok polgárai, amelyek zöld utat adtak a lárvatörvénynek, rövidesen apró betűs csomagolási feliratokon találkozhatnak ezzel az új csoda-élelmiszerrel. Férget tenyészteni ugyanis olcsóbb, gyorsabb és nagyon könnyű vele fehérjét és húsipari alapanyagot pótolni.
Vajon Jakab Péter is ugyanekkora parizer-rajongó lenne, ha az marhahús helyett lisztkukacból készülne? (Ha szavazatokat tudna vele szerezni, akkor szerintünk BÁRMIT megenne, legalábbis a kamera előtt.)
Áttekintve a vezető progresszív sajtótermékeket, megállapítható, hogy évek óta elkötelezett élharcosai az emberiség hüllő-eledelre való átszoktatásának. Kedvenc példánk a brit The Guardian cikksorozata:
-
Az érzékenyítés nyilván a komposztálással kezdődik. Miért ne lakhatnának velünk a férgek, akik ugye az ember legjobb barátai?
-
Majd előkerül a kollektív felelősség kérdése: egyél rovart, ha meg akarod menteni a Bojgót!
- Féregnevelés otthon – olcsó és vidám hobbi!
- Az úgynevezett független, brit közmédia, a BBC is beszáll a csúszómászó-propagandába, gyönyörű lárvasütivel illusztrálják, milyen csodálatos környezetkímélő, új életmód ez.
Persze azért ne felejtsük el, hogy minden ilyen világmegváltó gondolat mögött komoly, pénzben mérhető érdekek állnak. A CNBC cikke szerint az emberi fogyasztásra termelt rovar-féreg élelmiszerek piacra a következő 10 évben akár a nyolcszorosára, világviszonylatban 2400 milliárd forint értékűre is növekedhet. Az emberek normalitáshoz való, egészséges kötődése egyelőre még ellenállást generál, de a közösségi média és egyéb, XXI. századi marketing-eszközökkel valószínűleg csak idő kérdése, hogy emberek milliárdjaival etessenek csúszómászókat.
Persze csak azokban az országokban, ahol ezt hagyják.
Magyarország természeti adottságai és mezőgazdasága révén nem csak önellátó, de a világpiacra is évről évre növekvő mértékben értékesítünk. A KSH nyilvántartása szerint 2014-ről 2019-re az élelmiszerek, italok és dohánytermékek export-volumene 1975 milliárd forintról 2465 milliárd forintra nőtt.