Az új baloldal a régi, ugyanazok a szereplők, és ugyanaz a vezető is - ahogy a programjuk is időről időre ugyanaz: adóemelés és segély-alapú társadalom. A jobboldalnak fel kell készülnie mindenre, a közösségi médiában is közösséggé kell szerveződnie és mindenkinek bátorítania kell a másikat. Kubatov Gáborral, a Fidesz ügyvezető alelnökével, pártigazgatójával beszélgettünk.
- KONTRA: Már nem a politika, hanem a közösségi média húzza meg a határokat? A Facebook és a Twitter urai értelmezik a valóságot? A „független” tényellenőreik eldönthetik, mi minősül ténynek, és mi nem? Mára odáig jutott a dolog, hogy az összes nagy közösségi felületről kitiltották és elhallgattatták a még hivatalban lévő amerikai elnököt, akire több mint 70 millió amerikai szavazott. Ezek után mire számíthatunk kicsivel több mint egy évvel a választások előtt?
K.G.: A székházban áll egy tábla, amely azt jelzi, hogy hány nap van még hátra a választásokig - engem ez inspirál. A kollégáimmal minden nap azon gondolkodunk, hogy mi lesz a következő lépésük, és mi arra milyen választ fogunk adni. A sportra, a politikára vagy akár a háborúra is igaz, hogy mindig a legrosszabbra kell készülni. Nem csak a hazai jobboldalról, a polgári oldal híveiről és a mi közösségünkről beszélek, hanem az európai konzervativizmusról is. Világosan látszik, milyen éles a törésvonal leginkább a migráció kérdésében, ráadásul jó néhányan még az európai konzervatívok közül sem merik kimondani, hogy a bevándorlás alapjaiban rengeti meg Európát.
Láthatjuk, hogy az amerikai elnököt letiltják, de a fiát, az ügyvédjét, a barátait, tanácsadóit, híveit nem, mert nem lehet mindenkit egyszerre letiltani. Ezért van jelentősége egy erős közösségnek. Trump 2016-os győzelméhez képest egyébként lényeges különbség, hogy akkor ő valójában a közösségi médiában tudott győzni szókimondása, illetve azáltal, hogy nagyon jól megtalálta a tónust az átlagemberekkel is és érthetővé tette számukra a céljait, így rengeteg bátor híve lett. A bátor szót százszor aláhúznám!
Az nem kérdés, hogy itthon a polgári jobboldalnak igaza van, mert a kormányzás minősége összehasonlíthatatlanul jobb a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai érához képest.
Ha csak a gazdasági adatokat nézzük, az inflációt, államadósságot, a munkahelyek számát, béreket, biztonságot, bűnözési statisztikákat, vagy az utcán grasszáló filigrán műanyagfasiszta alakulatokat - mindezek ma már nincsenek. A valódi kérdés az, hogy elég bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy ezt egy posztban le merjük írni, egy vitában ki merjük mondani.
- KONTRA: Sokszor elhangzik, hogy a magyar kormány kommunikációján szükséges javítani.
K.G.: Nem értek egyet ezekkel a bírálatokkal. Sokszor idéztem már kedvenc Seneca mondásomat: „Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.” Én alapvetően egy abszolút pozitív életszemléletű pali vagyok, ezért ezt úgy fogalmaztam át: minden szél jó valamire, ha tudod, hol van a kikötő.
Ez a fajta nyomás - a közösségi média részéről is - jót tehet a kormányunknak, mert a támogatóinkat felébreszti, aktívabbá teszi, és meggyőződésem, hogy ez sokat fog jelenteni a miniszterelnök hívei számára. Lehetséges, hogy a hírek terjedését megpróbálják majd központilag akadályozni, le fognak törölni néhány véleményvezért a jobboldalról - a minap a Twitter például Kovács Zoltán követői közül kétszázat törölt, mindenfajta indoklás nélkül. De mindenre létezik megfelelő válasz, közösségbe kell szerveződni, és azt a fajta jó minőségű kormányzást, amelyet ezidáig csináltunk, a megfelelő módon tolmácsolni kell az embereknek úgy, hogy minden megválaszolásra kerüljön számukra.
Persze, mindig van valami trükk, amire nehéz felkészülni, amire nem számítunk, mert ezek a gigantikus informatikai cégek már csak ilyenek. Nem adják fel. Mondok egy példát: a 2018-as választások napjára egy nagy hirdetési felületet vettünk a Facebookon, amihez megadtuk a konkrét időpontot is, hogy mettől meddig szeretnénk hirdetni. A Facebook be is indította a hirdetést, de kaliforniai idő szerint. Persze, értjük mi a viccet, de ezt a fajtát nem szeretjük. A „csínytevésük” ellenére a választást megnyertük kétharmaddal, de mindeközben megtanultuk, hogy - többek között - az időzónát is el kell nekik magyarázni. Egyszóval fel kell készülni mindenre, de ez intellektuálisan is egy nagy kihívás, egy szép feladat.
- KONTRA: Sporthasonlattal élve olyan érzése van az embernek, mintha nem ugyanazokkal a feltételekkel lépnénk pályára. Más a költségvetés, a játékosállomány, kis csapat áll szemben a nagyokkal, de mégis ki kell dolgozni a nyerő taktikát ellenük.
K.G.: Tréfásan azt mondanám, hogy egyenlő pályák, egyenlő esélyek, de ők kerékpárral mennek. (Ha már sport-párhuzam: ki gondolta volna, hogy a Bajnokok Ligájában fog játszani a Ferencváros? Minden előzetes várakozás ennek ellenkezőjét sugallta...) Kell, hogy legyen út, és ez a fajta kihívás engem nagyon inspirál. Egy nagy meccs kellős közepén tartunk, amely egyáltalán nem lefutott még. Abban biztosak lehetünk, az ellenfél mindent be fog vetni velünk szemben, pedig az elmúlt tíz évben, ha nem is hibátlan, de piszok jó kormányzást csináltunk végig. A miniszterelnök azzal a hittel és meggyőződéssel vágott bele, hogy Magyarország legjobb kormányzását szeretné megvalósítani – úgy gondolom, ez sikerült.
Nem lesz egyszerű ez a küzdelem és nem is egy finomkodó meccsre készülünk, de azt hiszem, a könnyű győzelmek amúgy is mindig értéktelenebbek.
Ha visszatekintetünk több ezer évre, ki emlékszik a könnyen megnyert csatákra? Az emberek a heroikus, emberfeletti küzdelmeket tartják számon, mint például az egri vár 1552-es ostromát vagy a nándorfehérvári győzelmet, amelyet ma is nap mint nap jelez a déli harangszó. Lehetne tehát annál szebb, mint egy óriási küzdelemben nyerni? Ez keveseknek adatik meg, ezért mindenkit arra buzdítanék, vegyen részt benne.
- KONTRA: A lengyelek más eszközökkel harcolnak: olyan törvényt készítettek, amely alapján megbírságolják a Facebookot minden olyan esetben, amikor olyan tartalmat törölnek, amely nem ütközik a lengyel törvényekbe. Tehát az egyik út, hogy felmegyünk a pályájukra, és versenyhátrányból játszunk, vagy a törvény eszközével élve a politika egyenlő feltételeket is biztosíthat.
K.G.: Konzekvensen úgy fogalmazol, hogy versenyhátrányból indulunk. Én meg azt mondom, ez nem teljesen így van, mert a pálya ugyan feléjük lejt, de mi vagyunk többen. A közösségi médiában is a jobboldali, konzervatív emberek vannak többségben, csak ezt még nem ismerték fel. Bátorítani, bíztatni kell őket, hogy hallassák a hangjukat, és álljanak ki a számukra fontos értékek mellett. Volt, hogy sokan nem hitték, hogy egy nap a Fidesz lesz Magyarország, sőt, Európa legszervezettebb pártja, mégis az lett. Azt mondták, a mozgósítás nem fog menni, mégis sikerült.
A törvényi szabályozásra visszatérve, a lengyelek az elsők a világon, akik megpróbálnak erre kísérletet tenni. Elvben egyetértek velük, hiszen a lengyelek célja nem a korlátozás, hanem a szólásszabadság bővítése, hogy minél több vélemény megjelenhessen, még akkor is, ha ez esetleg a liberálisoknak ez nem tetszik. Azt gondolom, ha ez a gyakorlatban is működni fog, akkor nem csak itthon, de a világ számos országában követni fogják.
- KONTRA: Azt mondod, lejt a pálya, de mi többen vagyunk. Pont az amerikai kampánynál gondoltuk azt, hogy a Trump-szavazók is többen vannak, csak nem hallatják a hangjukat, nem aktívak a közösségi médiában. Látjuk, mi lett az eredmény. Mennyire lehet ez intő jel ránk nézve?
K.G.: Nem lehet párhuzamot vonni az amerikai és a magyar választás között, már csak az elektori rendszer sajátosságai miatt sem. Lehetséges, hogy Trump támogatói többen vannak, de Kaliforniában vagy New Yorkban egy Trump-hívőnek zéró az esélye. Magyarországon viszont minden választókerület nyitott, néhány kivételtől eltekintve - például Budapesten a XIII. kerületben nehéz lenne nekünk nyerni, de ez fordítva is igaz, ha néhány szabolcsi vagy vas megyei választókerületet nézünk – ám ez nem azt jelenti, hogy bárhol is feladjuk. Ádáz küzdelem lesz minden körzetben, és a nekünk az a célunk, hogy mindenhol - még egyszer mondom - mindenhol nyerjünk.
- KONTRA: Az ádáz küzdelemben beszéljünk a másik félről, a hazai ellenzékről. Tavaly év végén kaptuk karácsonyi ajándéknak ezt a furcsa képződményt, ahogy a miniszterelnök fogalmazott, „nyilas gatya, vörös mellény, rajta szivárvány kitűzővel“. Itt van például Jakab Péter, aki a következőt mondta : „Addig faragjuk a jogot, míg igazság nem lesz belőle”. Ez annyira szép bolsevik szöveg, hogy Lukács György vagy Kun Béla is megnyalná mind a tíz ujját utána. Nézegeti őket az ember, és az jut eszébe, mint amikor a Family Guy-ban meglátja Noé a bárkáján az igencsak furcsa állati egyvelegeket, és megkérdezi: ez meg mi a fene?
K.G.: Hiába akarják máshogy eladni, minden mezen ugyanaz a név szerepel: Gyurcsány Ferenc, a főszponzor pedig Soros György. Nehezen megy le ugyan a gombóc, majdnem a torkukon akad, de mégis lenyelik, mert annyira szeretnék a Skoda-kulcsokat, annyira szeretnének hatalomhoz jutni.
Az a hitvallásuk három pontja, hogy menjünk a csudába, menjünk a csudába, menjünk a csudába! Nincsenek érvek, ezt vették a fejükbe, ezt hajtogatják, ez motiválja őket. Az egész helyzet abnormalitását jól mutatja, hogy a tíz éves kormányzásunk alatt – amikor brutális GDP-növekedést értünk el, 800 ezer új munkahelyet teremtettünk, csökkentettük az adókat, óriási lett a befektetési kedv, Magyarországon már nem divat segélyből élni és még sorolhatnám – egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy az ellenfeleink valamire is azt mondták volna, na, ez rendben van. Ehelyett folyamatosan azt halljuk, hogy minden rossz, sőt, borzalmas. Ez pontosan leírja az alap-attitűdjüket. Létrehozták ezt a hat pontos zagyvaságot, amit irányadónak gondolnak. Már ebből is jól látszik két dolog: az egyik, hogy adót fognak emelni. Olyan szemléletbeli különbség van közöttünk, mint a republikánusok és demokraták között: munkaalapú társadalom kontra segély-alapú társadalom. Ahogy a miniszterelnök mondja, ha munka van, minden van. Míg egy segély-alapú társadalom nem túl motiváló: minek dolgozni, ha ugyanazt a pénzt otthon ülve is megkapom - sőt, ha valamivel kevesebb jut, még úgy is megéri?
Biztosak lehetünk abban, hogy a választási győzelmük esetén adót fognak emelni és visszahozzák a segélyezést, emiatt munkahelyek fognak megszűnni, a gazdasági fejlődés visszaesik, és kezdődik minden elölről úgy, ahogy a Bokros-csomag idején vagy Bajnai kormányzása alatt.
A másik, ami teljesen világos, a migráció kérdése. Az elmúlt években egyetlen pozitív mondat sem hangzott el az ellenzék részéről a schengeni határokat is védő kerítés mellett. Vagy amikor az Európai Unióból támadtak minket, egyetlenegyszer sem hallottuk azt, hogy a Fidesznek ugyan tíz pontban nincs igaza, de a tizenegyedik elfogadható. No, akkor miért is várnánk mást tőlük? Ugyanazok az emberek akarnak politikát csinálni, akik 10 évvel ezelőtt már elrontották, nem kicsit, nagyon. Az a Gyurcsány Ferenc az ellenzék vezetője, aki a 4 év 7 hónapos miniszterelnöki ténykedése alatt - ahogy az őszödi beszédében elmondta – két évig nem csinált semmit. Na, ez az ember ad most tanácsokat és irányítja a teljes baloldalt. Szisztematikusan „megerőszakolta” az összes ellenzéki pártot, a szélsőbaltól egészen a szélsőjobbig.
És az érintettek meg sem szólalnak…. Ugye nem kérdés senki számára, ki a főnök? A közös sajtótájékoztatójuk időpontját is Gyurcsányhoz igazították, ez megvan? Azt mondták, akkor tartják, „amikor a Feri ráér“.
Azért én a liberális sajtó felelősségét is felvetném. Ez a formáció azzal a Jobbikkal állt össze, ahol Bíró László gondolkodás nélkül antiszemita, rasszista nézeteit hirdette nyilvánosan. Az EP képviselőjük, Gyöngyösi Márton zsidó képviselőtársainkat akarta listázni a parlamentben, Kulcsár Gergely a Duna-parton beleköpött a cipőkbe. Mi változott? Bocsánatot kértek, felelősségre vonták őket? Volt bármi következménye ezeknek a megnyilatkozásoknak? Nem,
De hadd ajánljak egy másik nézőpontot. A Jobbik azzal a Gyurcsány Ferenccel van egy platformon, akit korábban el akart számoltatni, de most már mégsem akarja, sőt… Vajon mi történt időközben? Gyurcsány elszámolt a vagyonával? Elnézést kért azoktól az emberektől, akiknek az ő parancsára a rendőrök 2006-ban kilőtték a szemét és megnyomorították? Nem, semmi ilyesmi nem történt, nem kért elnézést, a vagyonával nem számolt el, ugyanúgy az elorozott villájában él. Arról az emberről beszélünk, aki miniszterelnökként a saját cégének olcsóbban adta el az áramot, vagyis kötött saját magával egy megállapodást. Egyetlen oka van annak, hogy az ellenzéki pártok ezt elnézik neki: nagyon-nagyon vágynak már a hatalomra. Félreértés ne essék, nem azért, hogy az országért dolgozzanak, nem, ezt senki ne gondolja - az egyetlen céljuk, hogy ők személyesen jobban éljenek.
- KONTRA: Mi a helyzet a migrációs napirenddel és a Néppárttal szembeni vitával? A pártcsaládban történt egy nagy törés. Elméletileg az európai konzervatívokat és kereszténydemokratákat fogja össze, a gyakorlatban viszont csak nyomokban tartalmazhat konzervatív és kereszténydemokrata elemeket.
K.G.: A nyugat-európai jobboldal a sajtó nyomására feloldódott a liberális világban. Nekik akarnak megfelelni, nem pedig a saját választóiknak. Ráadásul a Helmut Kohl által lefektetett konzervatív értékeket vita nélkül hagyták faképnél. Azt hiszem, veszélyes úton járnak. Ez is kicsit olyan, mint a közösségi média. Ki határozta meg, hogy hol vannak a határok? Egyszer csak valakik valahol vita nélkül eldöntötték. A jogállamisági mechanizmus kérdésében ki mondta, hogy egyébként mit lehet, és mit nem, és miért? Folyik ez a se veled, se nélküled kapcsolat. Németországban is tudják, hogy a velünk való szakítás a konzervatív oldalnak hatalmas veszteség lenne. Mi azt mondjuk, kérjük, hogy a magyarországi kérdésekbe legyenek kedvesek nem beleszólni - ahogy mi sem mondunk véleményt németországi, hollandiai vagy egyéb kérdésekben, hiszen nincs hozzá jogunk, az az ő dolguk, az ő életük.
Ha jól emlékszem, a Néppárton belül a német képviselők voltak az elsők, akik szót emeltek és tiltakoztak amiatt, hogy mi a veszélyhelyzet idején, még tavasszal, „felfüggesztettük” az Országgyűlést. Egyik képviselőtársam, akit felhívott ezért egy német uniós képviselő barátja, mert aggódott a demokráciáért, felajánlotta, hogy beszéljenek face time-on, és így ő is láthatja: éppen a Parlamentben ülünk és szavazunk. Szóval ez egy kiváló példája a Magyarországot érintő valótlan állításoknak, indokolatlan támadásoknak. Most, hogy a svédek különleges jogrendet vezettek be, elmaradt az aggódás - és Magyarországnak eszébe jutott beszólni nekik? Nem. Tanulsága mindennek:
A Néppártban sem ugyanúgy vélekednek a demokráciáról!
- KONTRA: Egy évre vagyunk a választásoktól, és ha túlmegyünk az ellenzéki bohóckoalíción, akkor valójában két téma döntheti el a meccset: a koronavírus kezelése és a gazdaság talpra állítása.
Azért lennie kellene egy nemzeti minimumnak, mint háborús helyzetben – hiszen most is majdhogynem háborús helyzet van, a határokat le kellett zárni, az emberek veszélyben vannak –, amikor összefogunk.
Tipikus példa a lélegeztetőgép: „nincs elég“, majd „miért vettünk ilyen sokat“. Ugyanez történt a maszkok esetében is. Mondhatnám azt, ha van rajta sapka, azért, ha meg nincs, akkor azért. Mindenki emlékszik még Korózs kamuvideójára, aki ezek után sem mondott le, továbbra is képviselő. Vagy Hadházy ámokfutására a szentendrei halottasházban, ami már tényleg mindennek a legalja, morális értelemben is. Mindvégig támadtak, álhírekkel riogattak, most pedig az oltás ellen kampányolnak - nem nyíltan, hanem sunyi módon, suttogó propagandával, politikai kérdést kreálva egy világjárványból.
Azt gondolom, látták az emberek, hogy emberfeletti küzdelem zajlik, hogy a miniszterelnök maga vezeti a védekezést, és amit a külügyminiszterrel együtt végigcsinál, az azért nem hétköznapi. Mindeközben nagyon komoly fizetésemelés zajlik az egészségügyben, az orvosok, ápolók 2022-ig 220 százalékos béremeléssel számolhatnak.
A minap egy bolti eladó mesélte, hogy ebben az egészben az az egyik legrosszabb, hogy a maszk miatt egyetlen mosolyt nem látott hónapok óta. Nem is beszélve a családi kapcsolatokról, hogy maszkban járunk a szüleinkhez, annyira vigyázunk rájuk, hogy nem tudjuk megölelni, megpuszilni őket. Mára már teljesen világos, hogy ez magától nem fog elmúlni, csak ha mindenkit be tudunk oltani. És
ebben az egész koronavírus-járvány okozta helyzetben az a legszomorúbb, hogy az ellenzék végig a vírusnak drukkol.
- KONTRA: Ha a gazdaság talpraállítását nézzük, hol állunk most, és hova kéne eljutnunk?
K.G.: Nagyon lényeges kérdés, hogy a különböző országok a válsághelyzet alatt arányaiban hány munkahelyet vesztettek el. Magyarországon 26 ezer ember lett munkanélküli - egy is sok, főleg úgy, hogy az elmúlt 10 évben 800 ezret teremtettünk -, de nem látok Európában még egy ilyen országot, ahol sikerült ezt a számot ilyen alacsonyan tartani. Megtettünk mindent, hogy túléljük a válságot: hitelmoratórium van, adó-és járulékkedvezmény, munkahely-megtartási támogatás, újabb a családokat segítő intézkedések. Ezek azért óriási dolgok.
Hogy mi következik? A magam részéről a Magyar Nemzeti Bank elnökének nyilatkozatát tartom hitelesnek. Matolcsy György azt mondta:
a kanyarban fogunk előzni. A magyar gazdaság gyorsabban fog növekedni az elkövetkezendő időszakban, mint idáig bármikor.
A kérdés az, hogy Európában milyen ütemben halad az oltás, hogyan és mikor fog beindulni a turizmus - nem csak nálunk, de egész Európában. Ha már újra biztonságosan lehet majd utazni, az kedvező hatással lesz a gazdaságra is.
Érdemes megnézni, a válsághelyzetet ki, hogyan kezeli. A kormány járulékot, adót csökkent, hitelmoratóriumot vezet be. Mindeközben a baloldali önkormányzatok ellenkező irányba haladnak: például az I. kerület – amikor az éttermek az életben maradásért küzdenek - 300 százalékos teraszáremelést vezetett be. A XI. és VII. kerületben brutálisan emelték a parkolási díjakat, amit most még nem érzékelnek az emberek az ingyenes parkolás miatt, de a válsághelyzet feloldása után ott fognak állni a háromszoros díjakkal. Vagy például Budapest és Baja elbocsátásokba kezdett az önkormányzati intézményeknél, akad, ahol emelik az önkormányzati lakások bérleti díját, a helyi adókat.
- KONTRA: Mindeközben Karácsony Gergely azon aggódik, hogy tönkremegy a főváros az iparűzési adó csökkentése miatt.
K.G.: A kormány meg azt nem akarja, hogy a vállalkozások menjenek tönkre, ezért segítettünk az iparűzési adó csökkentésével.
De ez megint egy attitűdbeli különbség: a baloldal adót emel, terhet rak az emberekre, ingatlanadót vet ki, a kormány meg próbálja ezeket megakadályozni különböző döntésekkel, és a gazdaság fejlődését, az emberek gyarapodását segíteni. Adni, nem elvenni. Persze maguknak adnak, a balliberális holdudvarhoz tartozó fővárosi cégvezetők akár havi 4 millió forintos fizetést is kaphatnak. A főpolgármester ugyanis évi 40%-os vezérigazgatói prémiumra adott lehetőséget.
- KONTRA: Pont a Karácsony Gergely-vezette főváros lehet a legjobb példa arra, amire lehet számítani a jövőben. Minden második Facebook-posztban azon kesereg, hogy a kormány bünteti és ellehetetleníti az ellenzéki önkormányzatokat. Miközben pont a főváros és a Baranyi Krisztina-vezette kilencedik kerület az, ahol ahogy lehetett, egyből megvonták a Fraditól a támogatást. Nehéz ezt nem büntetésnek értelmezni.
K.G.: Nem látok olyan baloldali önkormányzatot, ahol odaálltak volna egy sportközösség mellé. A sport az oktatás része, mert fegyelmezettség, rendszeresség, kitartás szükséges hozzá. A gyerekeket megtanítja arra, hogy higgyen a munkában, ha keményen és jól edz, sikeres lesz a pályán, ha jól tanul, minden tudást magába szív, felkészül az életre. Megtanul alkalmazkodni, tudja segíteni a gyengét – amit a liberálisok mindig hangoztatnak. Mégis a sportot a baloldali önkormányzatok nem, hogy nem támogatják - Ózdon a labdarúgást, Egerben a vízilabdát, Érden a kézilabdát egy tollvonással tették tönkre. Ugyanezt tennék a Ferencvárossal is. A budapesti cégek, a fővárosi önkormányzat és a IX. kerületi önkormányzat megvonta a támogatást a Ferencvárosi Torna Clubtól. Úgy, hogy nemzetközi sikereink vannak, vízilabdában megnyerjük a Bajnokok Ligáját, a labdarúgó csapat Európa legjobb csapatai közé került. Sokan úgy beszélnek rólunk: Ferencváros-Budapest, a klub és a város neve összekapcsolódik, jó hírét visszük a fővárosnak és a kerületnek világszerte. Megpróbáltam kompromisszumot kötni, nem sikerült, de nem adom fel, minden évben megpróbálom, bízva abban, hogy egyszer a jótündér homlokon csókolja őket.
- KONTRA: Összegezve: kicsivel több, mint egy évvel a választások előtt mit lehet látni, mi a meccs állása?
K.G.: Érdemes megnézni a választási ciklusok hasonló szakaszában a polgári jobbközép támogatottságát. A 2013-as és a 2017-es januári időszakhoz képest jóval magasabban állunk, ez persze nem jelent semmit, ettől még a munkát el kell végezni.