A közösségi médiumokat üzemeltető amerikai óriás tech-cégek korábban soha nem látott mértékben ismerik és befolyásolják életünk minden apró részletét. Az amerikai elnökválasztást követő események rávilágítottak, hogy a tökélyre fejlesztett módszereiket alkalmazva, kilépve saját korábbi szerepükből nyíltan vállalnak aktív szerepet a világpolitika színpadán.
A Netflix 2020 őszén jelentette meg a The Social Dilemma (Társadalmi dilemma) című filmjét, mely többek között a Facebook, Google, Pinterest, Twitter és egyéb közösségi médiumok kiugrott vezetőivel készült riportok vágott verzióit, valamint egy átlagos, tech-függő amerikai család dramatizált törénetét összegyúrva igyekszik egyszerre szórakoztató és informatív tartalmat kínálni.
A függöny mögé benézni és feltárni a jelenlegi helyzetet éppen annyira lehetetlen, amennyire sikertelen volt eddig minden állami, vagy államközi szabályozási kísérlet, mely gátat szabna ezeknek a kielégíthetetlen mohósággal terjeszkedő és fejlődő szervezeteknek.
Érdekes, tanulságos, de hiányos és felületes képet kaphatunk (ennél többet várni nem is reális) arról, hogy a mindenféle szigorú titoktartási / versenytilalmi megállapodásokat aláírt ex-vezetők hogyan látták a social media világát belülről – évekkel ez előtt!
Az interjúalanyok véleménye és következtetése meglepő mértékben összecseng, függetlenül korábbi munkaadójuk kilététől és az ott betöltött pozíciójuktól.
Ha Ön a terjengősre dramatizált példabeszédtől és a modorosan bűnbánó, áldozati szerepbe menekülő ex-menedzserektől eltekintene összefoglaltuk a film közvetett/közvetlen állításait, hogy megnéznie már ne kelljen:
- Kivétel nélkül morális/etikai ellenérzések miatt (vagy arra hivatkozva) hagyták ott a rendszert.
- Gyermekeiket és önmagukat is igyekeznek minden hasonló felülettől távol tartani.
- Az online térben kivétel nélkül minden tevékenységünk, reakciónk rögzítésre és felhasználásra kerül. Az ezzel való visszaélés azonban nem adatok átadása, hanem annak profilozás céljából történő felhasználása. Ezzel az irtózatos mennyiségű információval garantálják a még több képernyő előtt töltött időt, a hirdetőnek (aki az egészet finanszírozza) pedig a leghatékonyabb pénzkereseti lehetőséget.
- A közösségi médiumok kábítószerhez hasonló függést okoz, melynek kialakítására és elmélyítésére tudatosan törekvő algoritmusok nem pusztán megszerzik a rólunk szóló információkat, de azok végtelen komplexitását felhasználva tevőlegesen alakítják viselkedésünket is.
- A XXI. század legbefolyásosabb szereplőinek mi nem ügyfelei, hanem termékei vagyunk. A mi figyelmünkért fizetnek a hirdetők, akik egyre pontosabb és hatékonyabb eszközt kapnak a kezükbe.
- Úgy gondolják, nincs rendszer mögött egy, vagy több főgonosz, de még rossz szándék sem. A profitmaximalizálás és öncélú növekedési kényszer a fejére nőtt az egyébként nagyon pozitív és utópisztikus kezdeményezésnek.
- Riasztó jelenkori politikai események, választási csalások, zavargások vetítenek előre a nem túl távoli jövőbe hatalmas környezeti, politikai és fegyveres konfliktusokat, amelyek kiváltói a social media eszközével visszaélő hatalmi érdekkörök.
- Nincs visszaút, mert az emberiség közel fele már lelkes fogyasztója ennek a szernek és a tech-lobbi elérte, hogy az átlagember a fogyasztói kiszolgáltatottságát alapvető emberi szabadságjogként élje meg.
- A mesterséges intelligencia, mint veszélyforrás nem a jövő, hanem az önmaguk fejlesztésére programozott algoritmusok formájában már most a mindennapjaink része. Azok fejlesztői sokszor nem is igen értik, pontosan mi történik.
- A hamisított, ferdített, vagy tökéletesen hamis hírek terjedéséért is a figyelemért folytatott verseny a felelős. Az igazsággal nem, érdekes és személyiségünknek megfelelő ingerekkel annál inkább lehet képernyő elé szögezni a felhasználót. Semmi sem szent, semmi sem tilos.
A Social Dilemma alkotóinál azonban óvatosan kikandikál a szög a zsákból. Egyrészt a Netflix, mint tartalomszolgáltató maga is figyelmet, előfizetői hűséget generál.
Leegyszerűsítve: kritizálja azt a rendszert, amelynek fennmaradása alapvető érdeke és amelynek közvetetten szerves része.
Másrészt érdekes módon illusztrációként folyton az alt-right mozgalmakhoz kapcsolódó összeesküvés elméleteket használja, jóindulatúan hallgatva róla, hogy az úgynevezett IGAZSÁG nem fekete, vagy fehér (A BLM mozgalom óta tudjuk, hogy fehér semmiképpen sem! A Szerk.). Balos hülyeség rohamos terjedéséből is bőven keletkeznek tragédiák/tragikomédiák (már amennyiben például a transzdelfin-mozgalom tekinthető devianciának), erről azonban lapít a film írója.
Itt volna az idő, hogy jogszabályokkal tereljük mederbe ezt az elszabadult özönvizet, mielőtt a nagy szólásszabadságba belefulladunk mindannyian, kezünkben a k*rva okostelefonnal, szelfihez pózolva.
Nézzék meg a filmet, mert minden egyoldalú visszássága ellenére tanulságos és kijózanító.
Disclaimer: a cikk szerzője saját definíciója szerint erősen közösségi média-függő, szégyelli magát, néha megfogadja, hogy most már előveszi inkább a Nokia 3310-est, de aztán másnap reggel minden megy tovább ugyanúgy.