Annak ellenére, hogy a november második hetében megrendezett amerikai időközi választások eredményei szerint nem született az amerikai törvényhozás (Kongresszus) felsőházában, a Szenátusban is jobboldali többség, mind az amerikai progresszív, mind pedig a konzervatív oldallal szimpatizáló médiaorgánumok és politikai kommentátorok is egyetértően fogalmaztak azzal kapcsolatban, hogy már egy alsóházi, azaz képviselőházi republikánus többség is kellemetlen helyzetbe sodorhatja a Biden-adminisztrációt.
Az elsősorban átfogó jellegű elemzésekből azonban számos részlet nem derül ki, így az sem, hogy az „ellenzéki blokkolás” stratégiáján kívül esetleg milyen más fegyvernemekkel rendelkezhet majd a jobboldal, kiváltképpen a leendő bizottsági elnöklések, de még egy esetleges elnöki közjogi felelősségre vonás, azaz egy impeachment-eljárás tekintetében is.
- Első ízben fontos leszögezni, hogy – egyes vágyvezérelt szélsőbaloldali vélekedésekkel ellentétben – már egy enyhe alsó házi többség is elegendő lesz arra, hogy a demokrata elnöki ciklus második felében a republikánusok érdemben tudjanak a republikánusok előhozakodni a saját törvényjavaslati agendájukkal. Emellett a Képviselőház több bizottságának leendő konzervatív elnökei is akár komoly vizsgálatokat kezdeményezhetnek nemcsak prominens demokrata politikusok, hanem maga az elnök és családtagjai ellen is.
Ami az előbbit illeti, érdemes felidézni, hogy mivel a Kongresszus mindkét házában ellentétes színezetű többség alakult ki, az olyan átfogó kérdésekben való megegyezés, mint például a szövetségi kormány finanszírozása vagy bizonyos típusú kiadások újbóli engedélyezése, akár rendkívüli módon elnyújtott állóháborúvá is alakulhatnak.
- Mindemellett szintén a konzervatív törvényjavaslati napirend részét képezhetik majd olyan alsóházi kezdeményezések, amelyek felerősíthetik a republikánusok elsődleges kampánytémáit. Kevéssé meglepő módon ezek közé tartozik a közbiztonság, a déli határon zajló tarthatatlan migrációs helyzet vagy éppen a gazdaság, illetve ebből fakadóan az inflációkezelés kérdésköre is.
Ugyanakkor kétségtelen, hogy az alsóházi többség megszerzésének egyik legérdemibb előnye abban rejlik, hogy a Képviselőházban megalakuló különböző bizottságok élére republikánus elnökök kerülnek, akik így nemcsak a bizottságok politikai fókuszát, illetve munkáját tudják befolyásolni, hanem ezáltal – ami a két év múlva esedékes elnökválasztás szempontjából az egyik legfontosabb kérdés – magát a közbeszédet is.
Példának okáért Kevin McCarthy, jövendőbeli képviselőházi elnök a napokban El Pasóban tartott sajtótájékoztatóján a migrációs válságra hivatkozva egész egyszerűen ultimátumot adott a demokrata Alejandro Mayorkas miniszternek.
Mint azt McCarthy elmondta, „ha nem távozik posztjáról, akkor januárban, miután a republikánusok átveszik a törvényhozási többséget, a miniszter eltávolítására irányuló eljárást indíthatnak”, mivel meglátása szerint a miniszter intézkedései hozzájárultak az illegális bevándorlás soha nem látott mértékű hullámához.
Az imént említett vádak megalapozottságát tükrözik egyébként az Egyesült Államok ez ügyben készített hivatalos statisztikái is, miszerint az USA mexikói határszakaszán a 2022-es pénzügyi évben, azaz 2021 októbere és 2022 szeptembere között minden korábbinál több, csaknem 2,4 millió illegális határátlépést regisztráltak a hatóságok a 2021-es 1,7 millió után, ami akkor szintén történelmi rekord volt.
Ám nemcsak a bevándorlás elégtelen kezelése kapcsán fájhat majd a feje a Biden-adminisztrációnak, ugyanis James Comer, az alsóház felügyeleti bizottságának következő elnöke és Jim Jordan, a jogalkotási bizottság leendő vezetője közösen fejtették ki a napokban, hogy miután nyilvánosságra kerültek az elnök fiának, Hunter Bidennek az üzleti tevékenységéről szóló republikánus vizsgálat előzetes megállapításai, szintén bizottsági vizsgálatot indítanak az ügyben.
Amíg Comer informátorokra hivatkozva azt mondta, hogy a Biden család gyarapodott, és tagjai milliomossá váltak a családhoz tartozás okán, addig arról a feltételezésről is beszélt, miszerint Hunter Biden és Joe Biden részt vett bizonyos jogellenes nemzetközi ügyletekben is.
A republikánus vizsgálat szerint egyébként több bizonyítékot is feltártak az Egyesült Államok kárára bűnszövetségben elkövetett csalásra, banki csalásra, a külföldi ügynökök regisztrációjára vonatkozó törvény megsértésére, valamint pénzmosásra, adócsalásra és egyéb bűncselekményekre is.
Az említett kezdeményezések mellett természetesen nemcsak a Republikánus Pártban, hanem az amerikai közéletet nyomon követőkben is felmerült, hogy a konzervatív képviselőházi többség jegyében indítható-e Joe Biden ellen impeachment-eljárás, csakúgy, mint azt a demokraták a múltban, két ízben is megtették Donald Trump ellen.
Miközben technikailag a képviselőházi többség lehetővé teszi, hogy bizonyos vizsgálóbizottsági meghallgatások, illetve feltárások mentén hivatalosan elejét vegyék az impeachment-eljárásnak, fontos leszögezni, hogy magának a közjogi felelősségre vonásnak a tényét a Képviselőháznak meg is kell ezek után szavaznia.
Tekintettel egyrészt a hajszálvékony alsóházi konzervatív többségre, másrészt arra, hogy e jogi fegyver politikai haszna kapcsán még a Republikánus Párton belül is megoszlanak a vélemények, egyáltalán nem kizárható, hogy egy ilyen szavazás keretében nem lenne meg az áhított jobboldali többség, am jelentős csorbát ütne az eljárás, a kezdeményezők, így pedig az egész politikai ügy komolyságán. Ám ha valamilyen oknál fogva mégis túljutna a Képviselőházon a kérdés, azt követően a demokrata többségű Szenátusnak is szavaznia kellene az eljárás lefolytatásáról, melynek potenciális végeredményét aligha szükséges tárgyalni.
E kérdést leszámítva azonban, egészen kézzelfogható módon kirajzolódik az a valóban egyre szűkülő politikai mozgástér, amely közre fogja majd a Biden-adminisztrációt, várhatóan gátat szabva az olyan partizán- és szélsőbaloldali kezdeményezéseknek, mint a radikális klímapolitika, az identitással, valamint a szexuális kisebbségekkel összefüggő törvényjavaslatok, illetve a bevándorlás és a bűnözés feletti szövetségi szintű engedékenység, amelyek egyelőre inkább a progresszív politikai elitnek kedveznek, mintsem a többségi amerikai társadalomnak.
