Kommunista tanárok, azaz hogyan kaptuk 17-21 évig a balos propagandát kérés nélkül

Tényleg nagy bajok vannak az oktatásüggyel

Mindenki évtizedek óta fújja, hogy ha valakik többet érdemelnének az élettől (és az államtól), azok az orvosok, a pedagógusok és a bányászok - ilyenkor illik eltűnődve-mélázva, bólogatva pödörni bajuszkánkat azon, hogy valamikor a tanító a falu legmegbecsültebb személyisége volt a plébános és az orvos mellett.

A megbecsültség témájában nem merek állást foglalni, mert mindig könnyű a mások pénzét elosztogatni (csak nekem ne kelljen adnom), de kétségkívül nem cserélnék velük sem, mert elképesztően nehéz munkát végeznek nevetséges bérezésért.

A piaci viszonyokat és az anyagiakat félretéve nyilvánvaló, hogy a tanári közeg bántóan elkommunistásodott, és valahogy ez 1990 után is úgy maradt - és bár vannak kivételek (ahogy a multiknál is), ők nem merik kérés nélkül hirdetni magánjellegű gondolataikat világnézeti kérdésekben. Most komolyan: próbálok visszagondolni arra a 20+ évre, amit különféle iskolákban töltöttem, és jobbosnak gondolható, burkolt beszólást talán csak két tanártól hallottam összesen. Na de balosat...

kapcsolódó

Egyszóval: a kommunista érzelmű tanárféle valamiért mindig kötelességének, küldetésének érzi, hogy bárhol, bármilyen témában megnyilvánuljon - leginkább, ha az a téma a politika, és ráadásul köze nincs a tananyaghoz.

  • 1999, németóra: Orbán Viktor és Hitler családpolitikája közötti kísérteties (!) párhuzamok. A laza, fiatal tanárnő képes volt egy teljes németórát vagányul erre szánni: eközben kötetlenül, haverkodva felült a padra - szinte már hallottam a háttérben a Gerilla együttes nótáit a KISZ-táborból. Ja igen, ráadásul a jegyzeteiből OLVASTA fel forradalmi és megdöbbentő felismeréseit - készült. Világszám!
  • 1998, KRESZ-oktatás: aki ott ül most a Parlamentben, és másokat kommunistáz, az a legnagyobb kommunista, hiszen KISZ-tag volt, és az a rendszer nevelte ki, amit most ő gyaláz! Még akár el is hittem volna, hogy egy valódi Elvek Emberével ülünk szemben, de sajnos vastagon SZDSZ-aktivista volt. Ja igen, és a kontextus nélküli, kéretlenül átadott szoft tudás minden bizonnyal hozzásegített minden hallgatót a jogosítványhoz. Mindenesetre megnyugtatott, hogy - ezek szerint - ha bárkit az Orbán rendszer nevel ki, annak pofa lapos.
  • 1995, szakmai tanár: Orbánt fel kéne akasztani, meg a Csurkát, ja, és a cigányokat is. Az MSZP és a Jobbik szerelemházassága már akkor is megfogant, amikor ők még nem tudták. Azt mindenesetre a Tanár Úr javára kell írni, hogy ő már 95-ben is ráérzett, hogy Miniszterelnök Úr még a legmélyebbről is a legmagasabbra fog feltörni - holott akkor még mindenki Torgyánnal volt elfoglalva.
  • 1993, történelemtanár: Mária Terézia sajnos erőszakosan telepítette be a németeket, de hát most már ez van, itt vannak, nincs mit tenni.
  • 1988, tanítónéni: ma Magyarországon mindenki jómódú. Nincs szegény, nincs gazdag.
  • 1992, testnevelő tanár: plusz négy kör futás, te rohadt náci! A büntetett diák vétke egy Depeche Mode-osan felnyírt frizura volt.
  • 1999, szakmai tanár: azt hittük, hogy most jönnek a "fiatalok", ezek majd romlatlanok és frissek lesznek, aztán tessék, ugyanazok, mint akik eddig voltak! Aki virslit meg sört kapott valaha a felvonuláson, az ne legyen... (megj.: a felesége azóta MSZP-s képviselő, tehát ahogy szokták, ő is csak eljátszotta az álcsalódott, kiábrándult fideszest - meg ezek szerint az "ugyanazok" a másik oldalon mégis rendben vannak.)
  • 2014, egyetem, vállalati pénzügyek-előadás: nagyberuházásokkal kapcsolatban azonnal vicceskedő stadionok, látványos kikacsintás, feszültségoldás, össznépi röhögés.
  • 2007, egyetem, valami gazdaságtan-előadás, egyre hangosabban, a végén üvöltve, a pulpitusra csapva: aki azt mondta rátartian, kevélyen, hogy az orosz piac az nem kell, menjenek innen, NA AZ A HAZAÁRULÓ!!! (Hatásszünet, dübörgő taps - vajon azóta most mégse annyira jófejek az oroszok, hogy Vologya többször szóba állt Viktorral - ugyanakkor a Moszkva tér nekik örökké MOCKBA tér marad? Oszkárt neki.)
  • Köszönjük, híres tanárok. Pont kérdeztük.

    És igen: hagyjátok békén a gyerekeinket.