Imádjuk Magyarországot és a Kárpát-medencét, de egyszer igazán lehetne már nyugtunk (vagy menjenek kicsit arrébb balhézni): nem volt elég a bennünk még élénken élő jugoszláv polgárháború, majd az 1998–1999-es koszovói háború Szerbia bombázásával, most itt van az orosz-ukrán „különleges hadművelet”. Ráadásul Koszovóban megint konfliktus van kibontakozóban.
kapcsolódó
-
Turbofolk - A jugoszláv polgárháború balkáni militáns mulatósának reneszánsza
Az ukrán-orosz válsághoz hasonlóan a '90-es években is volt háborús konfliktus a szomszédunkban. A jugoszlávok csúnya szétszakadását a mai napig kultusz övezi, ebben nagy szerepet játszott az azóta legendássá vált háborús popzene, a turbófolk is. A Drinán leúsztatott muszlim harcosok, szerb szupermenek, Arkan deli tigrisei - itt tényleg minden volt. Tragikomikus nosztalgia és értetlenkedés, a többi kiderül az összeállításból.
A koszovói szerbek közül azóta sokan áttelepültek a Vajdaságba jó szerb szokás szerint, de az albán lakosság se érezhette magát túl komfortosan új hazájában: már 2015-ben arról szóltak a hírek, hogy havonta átlagosan 20 ezer koszovói hagyta el a vidéket a mindennapos megélhetési gondok és az elképesztő mértékű – azóta is 30 százalékos – munkanélküliség miatt. Úgy látszik, ott is jelentkezett a „Kisantant-szindróma”: területeket képesek még szerezni nagyhatalmi segítséggel, de azokat normálisan működtetni, fenntartani már nem.
A szerbek és az albánok (meg a többiek) folyamatos harcait látva mondhatnánk akár azt is cinikusan, hogy intézzék el egymás között – de valahogy nincs kedvünk kikérni azt a bizonyos kávét. Több okból sem.
Emberileg nem kívánhatunk szerb vagy ukrán családoknak folyamatos háborút; a szerbekkel ráadásul tényleg korrekt a kapcsolatunk egy jó ideje. De főképp: sajnos mi is túl közel vagyunk hozzájuk, nagyon szeretnénk minden hasonlóból kimaradni. A béke a vágyunk és az érdekünk is.
Érdekesség, hogy a koszovói kormányzat eddig is illegálisnak tartotta a szerb hatóságok által kibocsátott rendszámok és okmányok helyi használatát, de ez idáig szemet hunyt fölötte.
Hogy mi minden hangozhatott még el, ami nem szerepel a közleményben, nem tudhatjuk, de mégis kísérteties a két eseménysorozat időbeli közelsége.
Emlékeztetőül: Koszovó függetlenségét a 27 EU-tagállam közül Románia, Spanyolország, Ciprus, Szlovákia, valamint Görögország sem ismeri el, de az Unión kívül országok közül a szerbekkel hagyományosan jó kapcsolatot ápoló Oroszország is így van ezzel.
Hogy kinek áll érdekében a balhé, pláne most?
Az EU-tagságra pályázó, migránsözönnel sújtott, kiherélt Szerbiának vélhetően nemigen, és talán Koszovónak is van nagyobb problémája mostanában, mint éppen a szerb rendszámok. Persze ki tudja.
De hogy Amerikát (benne leginkább a dollárt) az ukrán konfliktus is csak erősítette eddig; az oroszoknak pedig akár kapóra is jöhet egy kis figyelemelterelés pár országgal arrébb, az eléggé adja magát magyarázatként. Mindenesetre ősszel jönnek az időközi választások (midterm) az USA-ban, aminek során a demokraták akár el is veszíthetik többségüket a Kongresszus alsó házában, nehéz helyzetbe hozva Bidenéket. Hacsak nem találnak ki valami érdekesebbet.
Good meeting with Kosovo Prime Minister, @albinkurti, to discuss ongoing reforms and the importance of transatlantic cooperation in the Western Balkans.@munsecconf#MSU2022 pic.twitter.com/YDG8G7NzY5
— Alexander Soros, PhD (@AlexanderSoros) February 22, 2022
És igen, a „Kis Soros”, Alexander is meglehetősen gyakran találkozik a koszovói méltóságokkal: 2018-ban és két éve például az akkori elnökkel, Hashim Thaçival parolázott, idén pedig Albin Kurtival. De lehet, hogy közös a hobbijuk és az érdeklődési körük, esetleg csak véletlenül futnak össze mindig a konferenciákon, akárcsak mások.
Szóval hogy kiknek lehet érdeke ez az egész, abból most gyorsan felsoroltunk néhányat: de nyilván pont a mi régiónk országai nincsenek benne.
