Jakab Péter botrányos bukása után Gyöngyösi Mártont választotta elnökévé a Jobbik tisztújító kongresszusa. Ander Balázs a szavazás előtt (általános meglepetésre) visszalépett Gyöngyösi javára, akinek a házon belüli győzelme biztosított volt.
Folytatódik tehát az a folyamat, amely Vona „néppártosodásával” kezdődött és Jakab Péter „el-dékásodásában” csúcsosodott ki az utóbbi hetekig.
A tisztújításra azért került sor, mivel ugyan néhány hónapja még több mint 70 százalékos többséggel Jakab Pétert választották újra a párt élére, ám alig egy hónappal később lemondott pozíciójáról.
A Jobbikban ugyanis az áprilisi eredmények miatt ismét felszínre törtek a belső feszültségek. Jakab úgy biztosította elnökségét, hogy saját embereit ültette a döntőpozíciókba, azonban a törésvonalak tágra nyíltak az egzisztenciális aggodalmak miatt, így a pénz erősebb hajtóerőnek bizonyult az elnök iránti hűségnél.
Az előző ciklushoz képest ugyanis a párt sokkal kevesebb pénzből kénytelen gazdálkodni, a megszorítások kárvallottjai így akcióba lendültek, hogy Jakabot lapátra téve újraosszák a párttámogatásból származó vagyonkát.
Ahogy mondani szokás, a mór megtette kötelességét...
Azonban esze ágában sincs távozni.
Potocskáné Körösi Anita ugyanis a pártban szerzett pozícióját Jakab Péternek köszönhette, igazából a korábbi pártelnök egyik jobbkeze volt.
Potocskáné azonban a belső harcokban a pénzügyileg kikosarazottak élére állt és elgáncsolta korábbi jótevőjét. Ezzel megnyílt az útja annak, hogy egy Jakabnál is elhasználtabb, alkalmatlanabb alak kerüljön a Jobbik élére.
A közvélemény azonban vajmi keveset tudhatott arról, hogy milyen belső folyamatok zajlottak a pártban. Példátlan módon még a jelöltek személyét is homály fedte, kiszűrődő információkból lehetett következtetni arra, hogy kik pályáztak Jakab helyére.
Végül Gyöngyösi Márton futott be. Megválasztásával FOLYTATÓDIK a párt végjátéka. Emiatt azonban senki ne keseredjen eli. Éppen oda jutottak, ahova valók.
Az új elnök ugyan évek óta egy elfogadható imázs építésén dolgozik, azonban köztudott róla, hogy világ életében a párt „mocsarát” erősítette.
Azonban a jól fizető EP-képviselőség érdekében Gyöngyösi képes volt lakatot tenni a szájára. Sőt! Olyan retorikai fordulatot hajtott végre, hogy megnyilvánulásai alapján semmiféle különbséget nem mutatott Dobrev Klára vagy bármelyik momentumos képviselőtársához képest.
Gyöngyösi Mártont végül 153 küldött támogatta, míg Földi István, Jakab Péter embere 63 szavazatot kapott.
A nemzeti radikális gondolatnak minden jel szerint helye van a magyar politikában, igény is mutatkozik az ilyen fajta politizálásra, ezt bizonyítja a Mi Hazánk Mozgalom választási szereplése. A Jobbikból kiszakadó nemzetiek, önálló frakció alakítására kaptak mandátumot a választóktól.
A Jobbik sorsa azonban azt bizonyítja, hogy árulókra nincs igény.
A DK fiókpártjává vált szervezet földbe állt. Mostanra egy utálatos nehezékké vált a teljes magyar baloldal számára.
Talán más hangsúlyú cikk születhetett volna Ander Balázs megválasztása esetén. A "becsületes pártkatona" hírében álló politikus ugyanis azzal az elhatározással vágott neki a párton belüli megmérettetésnek, hogy visszavezeti a Jobbikot a nemzeti oldalra. Visszalépésével azonban terepet biztosított a balratolódás folytatásának.
A Jobbik hagyatékán azonban nem sok osztozkodni való maradt. Nem kell senkinek megerőltetnie magát azért, hogy felszippantsa a megmaradt szavazóit. Április harmadikán például egyetlen jobbikos képviselő sem nyert egyéni képviselői helyet. Igazából az is kérdésessé vált, hogy az egykor húsz százalék fölött teljesítő párt képes lenne-e önállóan bejutni az Országgyűlésbe.
Gyöngyösi feladata az, hogy pontot tegyen az ügy végére. A megmaradt nemzetiek a Mi Hazánkhoz vándorolnak, a többség pedig betagozódik a DK-ba.
Egy nap érdekes lábjegyzetté lesz ez a történet valamilyen politológiai szakkönyvben.
