A Kontra szerkesztősége a kezdetektől fogva fontosnak tartja, hogy megnyilvánuljon az igazán fontos közéleti kérdésekben. Pontosabban fogalmazva: azért jöttünk létre, hogy ilyenkor fel- és megszólaljunk, vagy legalábbis klaviatúrát ragadjunk.
Ha örömhírről kell beszámolnunk, örömködünk, ha blődségről, akkor röhögünk, ha valami búskomorságról, akkor szomorkodunk. Ha viszont alapvető nemzeti értékeink kerülnek veszélybe, akkor nem hátrálunk, és minden eszközt megragadva tiltakozunk. Márpedig most erősen ez a helyzet, ugyanis
aljas támadás érte a magyar szórakoztatóipart, ami alapjaiban rengetheti meg a teljes szcénát.
Sajtóhírek szerint ugyanis Jakab Pétert el akarják távolítani a Jobbik éléről.
- A gonosz zsidók ármánykodnak a háttérben?
- Netán a nemzetközi búzilóbbi próbál beakasztani Jakab
PetránakPéternek? - Vagy már megint a Gyúrcsány mesterkedik a színfalak mögött?
- Esetleg a velejéig romlott Órbán gáncsoskodik?
Sajnos a helyzet sokkal súlyosabb és komolyabb ennél: a Jobbik humortalan szárnya mozdult meg, és minden erejét bevetve próbálja kicsinálni a példátlanul tréfás pártelnököt.
Ennyi hülye szkinhedet, futballhuligánt, műveletlen bunkót egy helyen! Egyiknek sincs humorérzéke?! Egyik sem érti, hogy mit jelent másokat szórakoztatni?! Egyik sem jutott túl a Gagyi mami: Mint két tojás című filmen?
Ilyet csak az tehet, akinek az agya helyén párolgó fing, a szíve helyén kő, a szeme helyén tescós burgonya van. A rossz humorú jobbikos politikusokat leszámítva ugyanis mindenki egyetért abban, hogy
Jakab Péter egy popkulturális ikon, egy tömegszórakoztató kisember, egy kivételesen, már-már Eötvös Gábor-i értelemben véve jelentős figura, akinek a tehetségéhez nem férhet kérdés.
Akárhogy próbálják csűrni-csavarni az eszement jobbikosok, felettesük már most bebiztosította a helyét a műfaj legnagyobbjai között. Akármennyire fújnak rá, nyomában sincsenek a magyar Ronald McDonaldnak, aki – ellentétben velük – megannyi örömteli pillanatot okozott nekünk.
Vándorcirkuszával rendíthetetlenül járja az országot, mosolyt csalva az emberek arcára, terjesztve a boldogság, a jókedv igéjét. Néha még a Parlamentbe is betéved, ahol különféle produkcióival hatalmas népszerűségre tett szert.
Jakab Péter tehát jött, látott, győzött, és belopta magát a nemzet szívébe.
Ennek az embernek kellene távoznia pár gyökér, megélhetési gombnyomkodó miatt? Most komolyan, miattuk unatkozzunk a parlamenti közvetítéseken? Emiatt legyenek rossz hangulatúak a jobbikos lakossági fórumok? Szó sem lehet róla!
Felháborodásunkban úgy döntöttünk, hajlandóak vagyunk lemenni az alá a bizonyos szint alá: Vásárhelyi Máriáék kedvenc módszerét kölcsönözve, kiáltványban fordulunk a magyar emberekhez.
A bohóc nem megy sehová, a bohócnak maradnia kell – szól a felhívásunk, amit Jakab Péter védelme érdekében fogalmaztunk meg.
Szerencsére már most erős szövetségeseink vannak: a Magyar Bohócok Érdekvédelmi Szervezete szinte azonnal jelezte, hogy támogatja kezdeményezésünket, és felháborítónak találja a Jakab Péter elmozdításával kapcsolatos híreket.
Egy több bohóccal is jó kapcsolatot ápoló kollégánk pedig arról mesélt a minap, hogy a fejlemények valósággal meghökkentették a bohóctársadalmat. Állítólag egyikük még azt is felvetette, hogy ezúttal nem fog viccelni, és bemegy a Jobbikba rendet tenni.
A humornak győznie kell az ármánykodás felett, a jókedv nem szenvedhet vereséget a rosszkedvtől! És azt se felejtsük el: a szórakozás nemzeti minimum, alapvető emberi jog.
Éppen ezért, ha kiáltványunkkal nem érünk célt, petíciót fogunk indítani Jakab Péter mellett és a rossz ízlés ellen.
Egy biztos: rajtunk nem fog múlni a dolog, mi továbbra is szeretnénk jól szórakozni.
