A nemzet egy történelmileg kialakult, tartós emberi közösség, amelyet a közös nyelv, közös haza, a közös kultúra és az abban megnyilvánuló közös lelki alkat és hangoltság tart össze.
A hivatalos hangvételű meghatározás így írja le azt, hogy mi teszi nemzetté az együtt élő emberek közösségét. Persze bőven vannak még olyan tényezők, amelyek egy nemzethez köthetnek valakit vagy éppen eltávolíthatják attól.
Teszem azt egy Amerikában élő, magyarul sem beszélő, ellenben származása szerint magyar nemzetiségű illető gond nélkül vallhatja magát magyarnak, nekünk pedig nincs semmi okunk őt ebből a közösségből kirekeszteni. Nem beszél magyarul, nem él a magyarok között, ennek ellenére magyarnak érzi magát, szereti a magyarokat, és vállalja a sorsközösséget:
tehát magyar.
Ezzel szemben ezrével élnek olyanok közöttünk, akik etnikai értelemben magyarok, viszont nem szeretik a magyarokat, beszélik a nyelvünket, mégsem gondolkodnak magyarul, és nem gondolkodnak a magyarokkal. Nem vállalják a sorsközösséget:
ezek az emberek nem magyarok.
Nem mi rekesztjük ki őket, önkéntes elhatározásuk eredménye, hogy nem tagjai a nemzetnek. Nem zárom ki persze, hogy valamilyen sekélyes magyarságtudattal ők is rendelkeznek. Néhány magyar retró termékhez szívből ragaszkodnak, esetleg nosztalgikus balatoni nyaralások emlékéhez.
A lényeg, hogy a nemzethez tartozás főként az önálló elhatározáson múlik, a napi kisebb és nagyobb döntések eredménye.
Aki otthonosan mozog a nemzetet érintő dolgokban, akit szoros szálak fűznek a nemzetéhez, annak a választás sosem nehéz, igazából olyanná válik, mint a lélegzetvétel. Ezzel szemben, aki úgy kötődik a nemzetéhez, mint ahogy a bogáncs függ a kutya hasán, annak sokkal nehezebb lesz megmaradni a közösségben.
„Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember.”
Széchenyi István szavai segítenek eligazodni mindannyiunk számára azt illetően, hogy hogyan válhatunk derék magyarrá. Az önmegvallás mellett ugyanis a legfontosabb kötelessége minden magyarnak, hogy a nemzet pártját fogja!
Szabó Dezső még pontosabban fejezte ki a nemzeti hovatartozás feltételét:
Minden magyar felelős, minden magyarért!
Aki pedig ezt megtagadja, az egyszerűen nem magyar. Ez így működik.
De lássunk egy szemléletes példát arra, hogy etnikai magyarként valaki hogy tagadhatja meg rútul a nemzetét.
Itt van példának okáért Beke István és Szőcs Zoltán ügye. Két székely ember, akiket a román titkosszolgálatok négy évre börtönbe juttatta. Négy évet raboltak el két magyar ember és családjaik életéből. Mindezt azért, hogy Romániában legyen magyar terrorista ügy.
Beke és Szőcs ügyével egy időben számtalan terrortámadás sújtotta Európát. A román szolgálatok elérkezettnek látták az időt, hogy a felfokozott hangulatot kihasználva az erdélyi magyarok ellen hangolják Európát a terrorista váddal.
Egy dramaturgiailag jól felépített terroristaper a székelyekből vérengző állatot, a románokból pedig vétlen áldozatot faragott volna az európai közvélemény szemében.
Az ügyből aztán szerencsére nem lett semmi. Persze nem a román hatóságok jóindulata miatt változott meg a műsor. Valószínűleg a Románia kormányzásáért felelős fehér házi iroda szólhatott a romániai ügyvivőnek, hogy a SRI túl messzire ment.
Egy román-magyar etnikai konfliktus az Egyesült Államok érdekeit veszélyezteti, az oroszok pedig csak az alkalomra várnak.
Végzetes hiba lenne, ha a románok valódi terrorpert kreálnak abból, hogy néhány székely fiatal zárt körben arról beszélget, hogy a december elsejei ünnepségen petárdát robbantanak egy köztéri kukában.
Ezt jó eséllyel sem a magyarországi, sem az erdélyi magyarok nem néznék ölbe tett kézzel.
Teljesen visszavonulni azonban már nem lehetett, a koncepciós eljárást már javában zakatolt, valakinek börtönbe kellett vonulnia. Szőcs és Beke így nem kerülhette el a sorsát.
Közben a magyar nemzet felsorakozott a két székely mögött, Bajkai István és Lomnici Zoltán hathatós jogi segítséget nyújtottak, Kulcsár Terza József, a Fideszhez legközelebb álló erdélyi magyar párt parlamenti képviselője pedig folyamatosan figyelemmel követte a két magyar börtönbéli sorsát.
Többek között afelett őrködött, hogy „véletlenül” ne szállítsák át Bekét és Szőcsöt Bukarestbe. Ahogy erre egyszer majdnem sor került. Természetesen véletlenül.
A nemzet összezárt a két ártatlanul elítélt magyar mögött. A szabadulásuk óta megjelent interjúk szerint az anyaországból és Erdélyből is rengeteg segítséget és biztatást kaptak.
A magyar nemzet hőseiről van szó, akik nem alkudtak meg, nem vallották magukat bűnösnek, még akkor sem, amikor kedvezményes szabadulást ígértek nekik ezért. Nem követtek el bűncselekményt, így nem is vallották azt be. Ez a történet így kerek. Ahogy az is természetes, hogy mi magyarok éppen úgy maradtunk hűek hozzájuk, ahogy ők az igazukhoz.
No, de hogy jön ide Széchenyi és Szabó Dezső intése?
Úgy, hogy a magyar felmenőkkel rendelkező, Magyarországon élő, magyarul beszélő, magyarokkal együttérezni azonban képtelen jogvédők, aktivisták, mozgalmak, akik minden más esetben hihetetlen érzékenységet mutatnak az igazságtalanságokkal szemben, azok egyetlen szót sem vesztegettek a Beke-Szőcs ügyre.
Nem volt mit mondaniuk, nem érdekli őket, hogy mi történik a magyarokkal.
Tőlük be lehetne börtönözni a székelyeket az utolsó emberig, meg lehet vonni a kárpátaljai magyarok jogait. Csak és kizárólag az LMBTQ emberek fiatalokhoz való közeledésének a jogát akarják elismertetni.
Jámbor Andráson, Karácsony Gergelyen, a Donáth Annán és Fegyőrön át egészen az őket segítő sajtóig ez jellemzi a nemzetből kiiratkozók társaságát.
Nem kívánnak a magyarokat sújtó visszaélésekkel foglalkozni, mert nem az ő ügyük. Foglalkozzanak azzal a magyarok.
Így történhetett meg, hogy néhány hónapja a teljes ellenzék utcára vonult egy fehérorosz bloggerért, akit rács mögé dugott a belorusz rendőrség. A fehérorosz ellenzéki szabadon bocsátásáért készek harcba menni, ellenben Beke István és Szőcs Zoltán ügye nem hatotta meg a magyarországi ellenzéket.
Jámbor Bandi and Co.- t teljesen hidegen hagyja két ártatlan székely ember sorsa. Ahogy általában minden, ami a magyarokat érinti.
Az sem a véletlen műve, hogy a Telex hőse a börtönből kiszabadult holland állampolgárságú drogdíler. Egy teljes riportot szenteltek a 10 millió forintnyi kábítószerrel hazánkba utazó srácnak. Ő elmesélhette a történetét.
A székely srácok története nem illeszkedik a Telex világába. Nem annyira szeretik a határon túli magyarokat. Székelyekkel, kárpátaljaiakkal legközelebb 2022 áprilisa környékén fognak foglalkozni, amikor a DK-val kórusban szidják a magyarokat, amiért újra a Fidesz nyert.
Ők minden nap meghozzák ezt a döntést. Egy cseppet sem szabad haragudnunk rájuk ezért. Csak tudnunk kell, hogy ki melyik oldalon áll.
