Megkövetjük a Nyájas Olvasót, súlyos tévedésbe estünk!

Azt hittük, Jakab Péter ennél már nem lehet keményebb és ő a mérce, az abszolút determináció megtestesülése, Orbán bukásának szimbóluma.

Bár az úgynevezett ellenzéki összefogás vezetői igencsak igyekeznek másfelé terelni reménybeli választóik figyelmét, nem érdemes elfelejteni azt a tényt, hogy a szivárványkoalíciót két jelszó tartja össze:

• Kormányváltást bármi áron!
• Gyurcsány Feri, gyere vissza!

Mivel Ferenc testvér rovott múltja és felelőtlen hidratálási szokásai okán nem jöhet szóba Orbán kihívójaként és a baloldal háziversenyére kényszerűségből meghívót kaptak a közvetlen befolyási övezeten túli pártok is, ezért a miniszterelnökjelölt-jelöltek egymást túllicitálva igyekeznek bebizonyítani, hogy a január végi tundrán fehérre fagyott medveszarnál is keményebben képviselik az ellenzéket versenyeztető választók számára legfontosabb ügyet: A Fidesz és szimpatizánsa is lehetőleg már a választás másnapjától börtönben üljenek!

Feri ugye elmondta Klára asszony helyett a csata előtti beszédét (micsoda pompás, modern házasság lehet az övék, a szerető férj minden házimunkát átvállal!), Kari Geri pedig a komcsi utódpárt hivatalos lapjában (nem, nem a Népszabadság, a másik. bruhaha) igyekezett meggyőzni választóit, hogy mégiscsak van ott némi gerinc (ez amúgy mérsékelten sikerült), Jakab Péter is meg kellett, hogy szólaljon, ráadásul éppen a 444.hu legendásan konzervatív hírportálon.

EZT.NEM.LÁTTUK.JÖNNI.

Ferivel és Peti bohóccal is nyilván azért fotózkodnak, mert komoly embernek tartják, ez jelzi az úgynevezett hitelességet. Nem hibáztatjuk őket, kitartó cirkuszművész mindkettő.

A 444 riportere is teljesen a műproli-bűbáj hatása alá kerülve vezeti fel a közepesen alákérdezős politikai hirdetést: úgy tűnik, ha valaki eleget ordibál vidéki diszkós-emberkedős stílusban, valamint megfelelő alkalommal pózol egyszerű ételekkel, az már érti a Népet, egy közülük, ergo alkalmas Magyarország miniszterelnökének.

Jakab végig rutinosan marad karakterben. A klasszikus szomorú és vidám bohóc karakterek mellett ő a cirkuszművészet történetében először életre hívta a dühös bohóc karakterét.

Azért vicces, mert ajvékol. Peti bohóc ugyanis előszeretettel keveri össze a határozottságot az erőszakos gorilla-dominanciával. Ordít, odaszarik a ketrec közepére, megdobálja vele a rivális hímet, majd megdöngeti a mellét, hogy én ilyen vagyok, nézzétek, a többieknek is tetszik, hát jönnek a látogatók is fotózkodni.

KariGerinek is megmondja: a suszter maradjon a kaptafánál, semmi keresnivalója az ezüsthátú hímek között a parlamentben (ebben mondjuk nincs vitánk Jakabbal).

A derék parizer-somelier még nem tudja, hogy nem feltétlenül annak van igaza, aki a leghangosabban csapkodja az asztalt. Tényleg nem sokra becsülheti saját választóit, ha sudribunkó stílusban sérteget és követelőzik, majd közli, hogy én ilyen vagyok és ti is ilyenek vagytok, egy vagyok közületek, nem is lehetnék más. Kivéve, ha Török Gábor politikai tanácsadója másképp tanácsolja.

Náczulva most nem lehet szavazatokat szerezni, a parizeres, bőrdzsekis igazságosztó viszont a Marvel képregényfilmek sikerei óta tuti siker. Mikor a riporter kimondja a „szociológus” szót, Jakab úgy hőköl vissza, mint Feri egy pohár tiszta víztől.

• „Húha. Nem tudom, hogy a szociológus úr mit kutatott, de én, aki vidéken élek, nem látom a vidéki középosztályt.”

Vidéken ezt szeretik, ki van számolva.

Bármilyen fegyelmezetten is mondja fel azonban a betanult paneleket, időnként nála is kilóg a lóláb. A Mesterházy Attila-díjas körszakállú poszt-náci pártvezér ugyanis érezhetően formálódik Ferenc testvér és balos pajtásainak értő keze alatt.

• „Alapvetően ebben a kérdésben is egységesek voltunk, csak megmutattuk a sokszínűségünket. Az ellenzék úgy egységes, hogy közben sokszínű.”

A Jobbik nyilván sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja a hirtelen megtalált empatikus liberalizmusát, Peti és kis ex-gárdista barátai próbálnak is ügyesen kikerülni minden olyan kérdést, amely elvtelenségüket firtatja és nyilvánvalóvá teszi: teljesen mindegy, hogy a választó hogy érez ennek kapcsán, ha az ellenzékre szavaz, úgyis ugyanazt a csomagot kapja. Ebben pedig sem gazdaságpolitikai, sem érték-alapú közös platform nincs tehát a puszta hatalomvágyon kívül. Ezt kínálja választóinak Jakab.

Végezetül pedig előkerül az ólmozott faszkorbács, a kollektív bűnösség totalitárius tézise.

Tegyük el magunknak mindannyian: a moslékkoalíció egyik legesélyesebb reménybeli vezére egy személyben eldöntötte, ki a bűnös és ki az ártatlan.

Ismét várható, hogy politikai alapú koncepciós eljárások indulnak majd egységesen minden, jelenleg kormánypárti képviselő, vagy vezető ellen. Ebben pedig a Momentumtól a Jobbikig szinte mindannyian egyetértenek.

Azt meg majd a választók jövő tavasszal eldöntik, visszakívánkozunk-e a XX. század komcsi és fasiszta diktatúrainak világába.