Észtország, Lettország és Litvánia, a három balti miniállam, amelyek bár jelentős orosz kisebbséggel rendelkeznek, mégis az Oroszország elleni nyugati hadjárat és a szankciók leglelkesebb támogatói.
Hogy ez egy kockázatos kül-és belpolitikai attitűd? Afelől kétség nem lehet. Az Oroszország-ellenesség történeti okai mindenre magyarázatot adnak, a sérelmi politika kiélésére azonban a jelenlegi helyzet a legkevésbé sem alkalmas.
A balti államok története sok ponton keresztezi egymást, ám kulturális területen jelentős különbségek vannak közöttük. Nyelvi tekintetben az észtek teljesen különböznek az indoeurópai nyelvcsalád balti ágát beszélő litván és lett néptől.
Kacskaringós múlt
A Baltikum feletti uralomért évszázadok óta versenyeznek a térség erős államai: az oroszok, a lengyelek és a németek egyaránt mindent megtettek, hogy minél jelentősebb területet hódítsanak meg a partvidéki országokból.
A három balti államban mind a mai napig jelentős orosz kisebbséget tartanak számon.
Észtország
Észtországban cirka 1,3 millió ember él, ebből nagyjából 900 ezer észt, 330 ezer orosz. Az oroszok döntő többsége a városokban lakik, egy felmérés szerint 21 százalékuk sikeresen integrálódott, 28 százalékuk részben, 51 százalékuk viszont egyáltalán nem. Oroszok maradtak, ragaszkodnak az identitásukhoz.
Észtország keleti régiójában fekszik Narva városa. Ez az ország harmadik legnagyobb városa, összesen 65 ezer ember lakja. Az említett keleti régió 70 százaléka, a várban lakók 90 százaléka orosz. Narvát mindössze egy híd választja el az oroszországi Ivangorodtól, gyakorlatilag át lehet sétálni Oroszország anyácska keblére.
Ami figyelemre méltó, hogy 2014-ben a városlakóknak csak az egyharmada volt észt állampolgár, egyharmadának csak orosz útlevele volt, egyharmada pedig hontalanként élt az országban.
A magyarázat erre az, hogy a függetlenség megszerzése után Észtország vezetése csak a szovjet megszállás előtt is észt állampolgársággal rendelkezőket, illetve leszármazottaikat ismerte el észt állampolgárnak. A betelepített oroszoktól igyekeztek megszabadulni. Még azoktól is, akik amúgy a teljes életüket Észtországban töltötték, ott jártak iskolába, ott dolgoztak, adóztak, nősültek.
Persze a különböző uniós elvárásoknak engedelmeskedve az észteknek lehetővé kellett tenniük, hogy az oroszok állampolgárrá váljanak. Ez azonban csak papíron működött és működik a mai napig is, a gyakorlatban az oroszok jelentős része meg van fosztva állampolgári jogaitól.
Egy tíz évvel ezelőtti adat szerint az észt lakosság 8,6 százaléka csak orosz állampolgársággal rendelkezik, 7,4 százalékának pedig nem lehet meghatározni az állampolgárságát, gyakorlatilag hontalanok.
LETTORSZÁG
Lettországban a lakosság 28 százaléka orosz, 60 százaléka lett, a fennmaradó hányada a lakosságnak ukrán, lengyel és fehérorosz. Az állampolgársághoz jutás azonban sokkal könnyebb és támogatottabb az állam részéről, mint Észtországban.
Az államhatalom azonban egy másik utat választott az orosz kisebbség megregulázására, a törvény erejével lehetetlenítették el a kisebbségek számára az anyanyelvi oktatást. A jogszabály, mint Ukrajnában is, kifejezetten az oroszokat célozta, a többi kisebbség járulékos veszteségnek számít. A valódi cél az orosz lakosság gyors asszimilációjának elérése.
Állampolgársági ügyben mindössze annyi említhető meg a lett-orosz viszony terhére, hogy a lett parlament nemrégiben elfogadott egy törvényt, amelynek értelmében azok a kettős állampolgárok (ez kifejezetten a lettországi oroszokat célozza), akik nyíltan támogatják a háborút vagy olyan szervezeteket támogatnak, amelyek támogatják a háborút, azoktól megvonhatják a lett állampolgárságot.
Lyukas NATO-háló
Hogy mi következik mindebből?
Nem, a NATO és Oroszország között kirobbanó fegyveres konfliktust semmi esetre sem. A nagyszámú orosz kisebbség miatt ugyanis a nyugati szövetségesek és az oroszok is óvatosak maradnak a térség problémáinak kezelése során.
Egy etnikai konfliktus képes lenne lángba borítani a világot, Oroszország ugyanis presztízskérdésként kezeli, hogy az orosz etnikumú baltikumiak biztonságát szavatolják. Éppen úgy, ahogy az ukrajnai oroszok nemzetiségi jogainak a megvédését is vállalták. Persze mindezt a maguk módján vállalták, fegyverekkel. A lett vagy észt területeken azonban semmiképpen sem ismétlődhet meg az, ami keleti szomszédunknál.
Harminc százaléknyi orosz ember jelenléte Észtországban és Lettországban viszont valóban jelentős biztonsági kockázat. Még akkor is, ha az ottani oroszok alapvetően ragaszkodnak lett vagy észt hazájukhoz.
Számos felmérés bizonyítja azt, hogy biztosabbnak érzik az egzisztenciájukat egy uniós ország polgáraként, mint ha orosz területen élnének.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nemzetük árulóivá váltak volna. Más élvezni az észt jóléti rendszer áldásait, és más fegyvert fogni Oroszország ellen. Vagy esetleg tétlenül szemlélni, ahogy az anyaországot megtámadják azok, akik évtizedek óta ellenségként kezelték az orosz kisebbséget.
A NATO hálóján hatalmas lyukak meredeznek, miközben orosz vizeken próbálnak halászni. Ahogy Moldova és Transznisztria esetében is sokkal bonyolultabb a helyzet, mint azt elsőre láttatja a nyugati propaganda, úgy a Baltikumot sem egyedül dominálja az Egyesült Államok.
