A baloldali ellenzéknek igen nagy rutinja van már a számukra megdöbbentő, csúfos vereségek elszenvedésében. A több mint tizenkét éve tartó bukdácsolássorozat alatt sok mindent kipróbáltak már: teljes összefogás, részleges összefogás, náci Jobbikból baloldali Jobbikot csinálni, a szégyenfolt Gyurcsányt ismét betolni a parancsnoki székbe, stb.
Két dolgot nem sikerült azonban megtanulniuk:
- Méltósággal elfogadni a vereséget, gratulálni a győztesnek, és tiszteletben tartani a demokrácia üzemeltetőit: a magyar népet.
- Levonni a következtetéseket, tanulni a hibákból, többek között, de nem kizárólag megérteni: azokat az ügyeket, amikben ők maguk sem hisznek igazán, a választók sem fogják komolyan venni.
Márki-Zay Péter előválasztási győzelme nem várt, kijózanító pofon volt a baloldalnak. Azaz az kellett volna hogy legyen. Az a néhány százezer kormánykritikus ellenzéki szimpatizáns, aki vette a fáradságot, hogy Gyurcsányék háziversenyéhez asszisztáljon, világosan üzent a moslékkoalíciónak: komoly változásokat várnak el saját táboruk vezetésében is.
Nem az ő hibájuk, hogy az ellenzék csak egy Márki-Zay-kaliberű karikatúrát volt képes kitermelni.
Egy, a hódmezővásárhelyi polgármesterhez hasonlóan kevés tapasztalattal, de annál több önbizalommal megáldott zöldfülű politikusnak elkerülhetetlenül eszébe jutnak olyan gesztusok, amelyekről ő maga nem is gondolná, hogy mennyire hiteltelenek. A háta mögött álló szövetségesek azonban már csak mosolyognak rajta.
Ilyen volt az úgynevezett Kék Szalag Mozgalom, mely Márki-Zay táborának szimbóluma lett, kifejezve az elszámoltatás és a korrupció elleni küzdelem ügyének szentelt rendíthetetlen elkötelezettségüket.
Miután Márki-Zay meglepetésre az ellenzéki lista élén találta magát, szövetségei egy része számára jó ötletnek tűnt az egységesség látszatának megőrzése érdekében magára tűzni a jelképet. Nem meglepő azonban, hogy sem Gyurcsány Ferenc, sem hűséges ölebe, Jakab Péter, sem az MSZP-sek többsége nem tartotta jó ötletnek, ha a lenyúlásokkal szembeni kötelezettségvállalást mindenki szeme láttára a ruháján kéne viselnie.
-
„A kék szalag a korrupcióellenes küzdelemnek és az elszámoltatásnak a jelképe, amelyet pártállástól függetlenül bárki viselhet, aki egy tisztességes, becsületes, európai jogállamot szeretne látni Magyarországon."
(forrás: https://mindenkimagyarorszaga.hu/)
Az Márki-Zay-féle zászlóbontás és egy nehezen vitatható ügy mellé rendelt összellenzéki minimum gondolata egészen jó ötlet lett volna, csak éppen a Mindenki Magyarországa vezetése azt felejtette el, hogy a baloldalt korrupcióellenes jelképekkel kidekorálni pont olyan hiteles és hatékony, mint vegetáriánus átnevelő tábort szervezni keselyűknek.
A választási vereség persze nemcsak a szövetséget, de a közös ügyekben való egyetértés látszatát is felrúgta. Azok a politikusok, akik szájukat tépve fröcsögnek az Orbán-kormány korrupt működését kritizálva, egymás után szabadultak meg a kényelmetlen, Márki-Zayjal való asszociációt is jelképező szalagtól.
Annyira már nem is problémás ez a korrupció, ha fel kell vállalni, hogy a politikai kitaszítottá vált Márki-Zay volt az ötletgazda, igaz?
Olvasóink kedvéért összeszedtünk néhány szélkakast, akiknél szép csöndben a kukába került a korábban büszkén hordott korrupcióellenes jelkép:
Szél Bertalan, aki a parlamentből kiesve várja a visszatérés lehetőségét már nem is annyira szeretné elszámoltatni a korrupt Orbán-rezsimet?
Kövér László házelnök úr kedvenc hiperaktív csivavatermészetű képviselőnője a kékről visszatért az úttörő-komcsi időket idéző vörös kendőhöz. Hitelesebben is áll neki, az biztos.
Stummer János, az azóta a Jobbikból kilépett volt képviselő sem a kék szalaggal a mellén próbálta meg átvenni a Jobbik elnökségét Jakab Pétertől. Pedig milyen jól állt neki!
A jellembajnok főpolgármester, akinek Feri a „Baszd meg Gergő, te hoztad a nyakunkra ezt az embert" mondattal köszönte meg a pompás miniszterelnök-jelöltet hirtelen kevésbé látványosan elszámoltatáspárti lett? Egy városvezető esetén ez a pálfordulás komoly kérdéseket vet fel...
Ezt magyaráznunk sem érdemes: FeGyőr Bandinak valószínűleg valamely nála jobb képességű munkatársa odatűzte, majd később levette mellkasáról a kék szalagot. Vele általában is inkább csak úgy történnek a dolgok, ami alól az önelégült, bárgyú vigyor és a szamárságok beszélése a kevés kivétel.
Cseh Katalintól igazán nem szabad rossz néven venni, hogy megszabadult a kényelmetlen jelképtől. Ő az, aki máig nem tisztázta az uniós pénzekkel kapcsolatos korrupciós vádakat, viszont brüsszeli karrierjét ez semmiben nem akadályozza.
A korrupcióellenes fecnitől szabaduló képcsarnok sztárja pedig kétségtelenül Hadházy „Szent” Ákos, a korrupcióvadász, aki azóta ismét elárulta legújabb pártját. Régi-új munkahelyére viszont még képtelen volt szabálykövető módon bemenni.
Ráadásként mindenkit megnyugtatnánk, hogy a Tévé Maci mellkasán sem éktelenkedik többé ez a hiteltelen hülyeség.
Mióta pedig Márki-Zay Péterrel kapcsolatban egyre csak tornyosulnak a vádak, hogy a kampánypénzekkel nem tud és/vagy nem akar elszámolni, felmerül a kérdés: komolyan gondolta-e egyáltalán valaki a korrupcióellenes küzdelmet?
Ami valószínűbb: a kék szalag csak egyike volt a számtalan, egyszer használatos, komolytalan, demagóg hazugságnak, amit a baloldal a hatalom megszerzése érdekében szeretett volna beadagolni a választóknak.
A magyar emberek óvatos bölcsességének köszönhetően sikertelenül.
