Kedves, önmagát már megint felsőbbrendűnek képzelő német embertársam!

Ha nagyon froclizni akarnálak, akkor mondhattam volna nép- vagy elvtársat is, de miért is tenném?


Kezdjük azzal, hogy szerencsétlen kis kelet-európaiként természetesen elképesztően nagyra becsülöm a te csodálatos nemzetedet. Néped olyan csodálatos művészekkel gazdagította az emberiség egyetemes kultúráját, mint Friedrich Hölderlin, Werner Mölders, vagy Guido Buchwald. Már gyerekként is leesett állal bámultuk a bálnamerciket meg a Klinikát a Fekete-erdőben, mint a legtöbbet és legjobbat, amit ember alkothat.

 

Ennyi szép és jó után hadd kérjelek meg arra, hogy változz meg megint! Tudod, ahogy 1945 után olyan remekül ment neked, mert most mintha megint kezdenél visszaváltozni a régi korok megmondógermánjává.

A külügyminisztered például a régi korok pezsgőügynökét idézi, aki állítólag a Molotovval kötött híres paktuma utáni szülinapjára megkapta ajándékba egykupacban az összes nemzetközi szerződést, melyet ő kötött, majd szegett meg a Birodalom nevében. Annyi volt, hogy biztos hóangyalt csinált bennük, mi viszont már most kérnénk, hogy lécci ne szegd meg azt a szerződést, amit még 2004-ben kötöttél velünk a kifizetésekről, meg arról, hogy kinek mi miért jár. 

Eleve nem értem, hogy mi megint részedről ez az egész… Nem úgy volt ‘45 után valami békeszerződés keretében, hogy leiratkoztál arról a jogodról, hogy folyamatosan dirigálhass ennek a szerencsétlen kontinensnek?

Akkoriban még magad is úgy vélted, hogy autók összerakásán kívül inkább te magad se bíznál semmit magadra, mert a végén megint elgázosítasz valami hülyeség miatt néhány démonnak képzelt kereskedőnépet, aztán te is évekig csipegetheted a lódögöt a neurotikus rendben felépített városkáid üszkös romjai közül.  

Forrás: Fortepan
Forrás: Fortepan

Változott valami, hogy hirtelen mégis ilyen németesen hatalmas önbizalommal vágtál neki újra a kontinens harmadik taccsra tételének? Csak nem valami kedves, idős, filantróp bácsi tartotta jó ötletnek, hogy a régesrégen lefagyasztott óriási egódat és kérlelhetetlen felsőbbségtudatodat most kiolvasztja valami meleg, nemlétező terv. Lehet, tényleg túl van kicsit misztifikálva ő is, mert nem lehet annyira okos, ha veled próbálja meg elvégeztetni a piszkos munkát. 

Kurva jó amúgy a vidám műsorod, amiben megint minket és szegény lengyeleket akarod auszradírolni Európából. Mi a címe amúgy? Veszélyes évszakok? Jó, hogy kiírtátok, hogy ez finom humor meg irónia, mert mi, itt a mucsai sztyeppei végeken az életben nem jöttünk volna rá.

Hogy nevetnek ezen vajon a német nézők? Parancsra?

Külön öröm, hogy a köztévé csak a sötét és barbár Magyarországon működget politikától átitatottan, szerencsére nálatok minden rendben ilyen téren, és nem sérül a jogállamiság. Az a kávéárus csóka, aki úgy férkőzött a bizalmunkba, hogy korábban gyerekorvosnak adta ki magát, szintén teljesen véletlenül orbánozik az interjúinak legváratlanabb pillanataiban. 

Amúgy miért nem adod végre parancsba nekünk, hogy mit szeretnél? Ez lenne a legtisztább, és az egyéniségedhez legjobban illő, nemde?

Forrás: Fortepan
Forrás: Fortepan

Vissza az SZDSZ-t, és színes melegtársadalmakat egész Kelet-Európa szerte, amit az ottani buta népség nem akar, de te már régóta tudod, hogy ez a boldogabb, szebb jövő záloga.

Mit tudod? Kiszámoltad!

Precízen és pontosan, mint az összes eddigi marhaságodat, élükön a két világháborúval. Biztosan végre fogjuk hajtani, ha nincs más választásunk, de most szerencsére van, és egyelőre inkább azokat választjuk.

Te meg, ha lehet, foglalkozz szépen a saját dolgaiddal. A közelmúlt elszámolásaiból adódóan úgyis van neked elég. Ja, és a megoldás normális helyeken, tehát nem nálad, még véletlenül sem azt jelenti, hogy azt a sok szart, amit elkúrtál, megpróbálod másokra rákenni. Ebben kérlek, hogy ne is gondolkozz! Danke! Nem túl nagy tisztelettel: Egy országa, élete és megélhetése miatt miattad mostanában eléggé aggódó keleti Untermensch polgár

Ui: Egy kedves, zsidó származású magyar honfitársam aggódva kérdezi a kishölgytől, hogy mik a tervei azokkal a levágott sárga csillagokkal?

Borítókép, nyitókép forrás: Fortepan