Bizony! Brit egyenruhástól ilyen komédiát utoljára talán a Fekete Viperában láttunk, és te most megannyi kis Baldrickként iszkoltál kifelé a lengyel-magyar szektorból, ahová meggondolatlanul beleparancsoltak a feletteseid.
Persze érthető, hogy jó előre fented már a gumibotodat meg a fekete viperádat a Nyugat legújabb untermensch kiirtandó rabszolgafajára, a kelet-európai rasszista barbárokra.
Hosszasan tanulmányoztad Münchenből a németek júniusi remek haditervét, és hát ki mástól vennél át sikeres júniusi haditerveket, mint tőlük. Gondolom a München név is ismerősen cseng számodra, annak ellenére, hogy a kontinens földrajzában aligha vagy jártas.
Hadd mondjak akkor még két földrajzi nevet. Bizonyára Waterloora készültél, amikor ösztrogéntől felpumpálva megpróbáltál bejönni a fiaink közé, hogy ott mindenféle, szerinted rasszista (szerintünk viszont egyáltalán nem olyan) drapériára vadásszál. A sors véletlen összjátéka, a hadiszerencse meg a mostanában eléggé látványos punciságod miatt viszont leginkább valami Dunkirkre hasonlító dolog jött össze, mert pechedre nemcsak a fiaink, hanem a fiaink bratyói is ott voltak. Tudod, akik életben tartják neked azt a kis élhetetlen szigetedet.
Te szánalmas csicskagyász, te! Tudod, hogy hívják mifelénk azt, aki ólmosbottal a kezében bemegy valahova rendet csinálni, és ököllel zavarják ki? Te csíra! Azt hittük itt a nagy szeptemberi letargiánkban, hogy kínunkban ismét a focicsapatunkon fogunk röhögni, és pont ezért köszönjük neked, hogy beugrottál a helyükre.
Rajtad aztán tényleg minden keserűség nélkül tudunk mókázni. Amint nyomorult balfaszként, magad mögött érezve a világ összes pénzét és hatalmát, megpróbáltál érvényt szerezni a Szent Melegfekete Igazságnak, hogy aztán néhány keménytökű keleti Hidegfehér elzavarjon téged a gecibe… Ha nincs a meccs, ami jobban érdekelte őket a nyomorék, kétségbeesetten kotródó fejednél, most már valahol Inverness környékén hátrálnál előlük.
Sallai Roli gólját nem tekertük vissza annyit tegnap óta, mint az eszeveszett hátrálásodat, miközben kétségbeesve csapkodod magad körül a levegőt azokkal a felszereléseiddel, amelyek ha az ellenfeleidnél lennének…
Na, szóval érted. Olyasmi vagy most te nekünk, mint 1919-ben a Balassagyarmatra bevonult kurvabátor géppuskás cseh légió, ami addig idegesítette a békés magyar vasutasokat, hogy végül váltóvassal visszazavarták a kurva anyjukba, megesketve a félelemtől remegő kis testüket, hogy soha többé nem teszik a büdös lábukat magyar földre.
Te világ szégyene, te! Addig-addig érzékenyített a sok csicska főnököd, addig-addig kellett tökig szivárványszínűre pingálnod a járőrkocsidat, meg bohócnak öltözve buzulnod a Pride-on a többi buzival, hogy már te is elhitted ezt csillámpónis széfplész libsi világot, mi? Mi lesz, ha nem békés és visszafogott lengyelmagyar drukkerek jönnek majd szembe, hanem egy csapat közepesen radikális muszlim? Azokkal mit fogsz csinálni, te eunuch?
Végezetül hadd adjak valami tanácsfélét: ha verekedni akarsz, arra nem árt felkészülni. Előre felmérni, megtervezni (ne úgy mint a júniusi németek). Esetleg edzeni rá vagy bátornak lenni. De inkább ne akarj te megverni senkit! Nem gondolsz te ennyit a világról, meg nem is a te műfajod.
Csináld azt, amiben jó vagy! Hazudozz, jelents fel! Terjessz rólunk álhíreket a nagyvilágban! Panaszkodj! Sírjál, hogy a rasszista magyarok inzultálták szegény fekete stewardot, meg megbántottak téged ott, a harmadik világ összelopkodott javaitól hemzsegő kis fővárosodban, és indítsd el végre annak a szervezetnek a hetes cikkelyét, amiből tavaly végre tényleg kiléptél!
Az biztos nagyobb sikerrel kecsegtet, minthogy te még egyszer megrohamozz bármit.
Nem túl nagy tisztelettel: egy bizonyára rasszista kelet-európai polgár
Ui: A menekülésed az angol kultúra legjavaival aláfestve az igazi. Próbáld meg te is Benny Hill-zenére vagy Monty Pythonra, te bátor hős Sir Hülyeangol-angolhülye!
