Draskovics Tibor – ha valaki meghallja ezt a nevet, akkor óhatatlanul a 2010 előtti baloldali világ és Gyurcsány Ferenc ugrik be neki. Ugyanis a „Drazsé" becenévre hallgató politikusban minden megtalálható, ami a tíz évvel ezelőtti rendszerváltást megelőző politikai elitet jellemezte.
Rendszerváltás: pipa
kapcsolódó cikkek
Gyurcsány Ferenc egykori minisztere, Karácsony Gergely jelenlegi bizalmasa 1955 júniusában Budapesten látta meg a napvilágot. A város egyik legelitebb iskolájában, a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnáziumban érettségizett, ahol a KISZ-titkárként is tevékenykedett.
Az Ifjúsági Magazin a következőket írta a középiskolás Draskovicsról: „Középmagas srác. A haja olyan éktelenül göndör, hogy ha megnövesztené, abból csak Angela-frizura lehetne. Tibor azonban rövid haj párti. Legalább 48 foggal tud ránevetni az emberre.” Készült vele egy rövid interjú, amelyben arról beszélt, hogy „a politika, a jog, a történelem érdekli, és jogászként, de nem ügyvédként szeretne dolgozni."
Bárcsak mindenkinek így lenne lottóötöse, mint Draskovicsnak: a Fazekashoz hasonlóan jó hírnévnek örvendő ELTE-n szerezte meg a jogi diplomáját.
A huszonnégy éves frissen végzett jogász sok baloldali politikustársához hasonlóan betagozódott a kommunista rendszerbe, ugyanakkor pályatársaival szemben a pártvonal helyett a kormányzati szférát preferálta. 1979 és 1991 között, azaz a rendszerváltoztatást megelőzően a Pénzügyminisztériumban töltött be különböző pozíciókat: így szerepet vállalt Lázár György, Grósz Károly, és Németh Miklós kormányában is.
Később ennél is feljebb araszolt a ranglétrán: 1988-ban főosztályvezetővé lépett elő, a tisztséget 1990-ig töltötte be.
Másokhoz hasonlóan neki sem jelentett különösebb megrázkódtatást a ’89-es fordulat, és a hárompárti (MDF, KDNP és FKgP) jobboldali koalíciós kormány megalakulása.
Sőt, nehezen érthető módon (feltehetően szakember-hiány miatt) a rendszerváltoztatás utáni első szabad választás után Rabár Ferenc, az Antall-kormány első pénzügyminisztere helyettes államtitkárt csinált belőle. Utódja, Kupa Mihály is megtartotta egy ideig pozíciójában, így Draskovics egészen 1991-ig fontos kormányzati tisztséget viselt a jobboldali kormányban.
Igaz, ezt követően kényszerből eltávolodott a politikától, és az akkor még csak éledező vállalkozói szférába menekült.
Kis szünet, nagy visszatérés
1991-től a világ egyik legnagyobb könyvvizsgáló cégének, az Arthur Andersennek lett az adó-tanácsadási igazgatója itthon. A globális vállalkozás az úgynevezett Enron botrány miatt 2002-ben megszűnt: a vádak szerint az AA munkatársai nagy mennyiségű bizonyítékot semmisítettek meg houstoni irodáikban. Az AA után a Concordia Biztosítási Bróker Kft.-hez került, ahol vezérigazgatóként irányította a vállalkozást.
Az MDF-kormány bukásával és az MSZP-SZDSZ páros hatalomra jutásával szélesre nyíltak előtte a kapuk, amit rendesen ki is használt. A baloldali politikus története tökéletes látleletet ad a rendszerváltoztatás sikerességéről:
- a kommunista rezsimet 1979-től annak bukásáig szolgáló Draskovics Tibor a rendszerváltoztatás utáni első két kormányában (ha Boross Péter kabinetjét nem vesszük bele) is vezető beosztásba került a pénzügyi tárcánál.
Az 1994-ben megalakult Horn-kormányban közigazgatási államtitkárként dolgozott Békesi László, Bokros Lajos és Medgyessy Péter „mögött”. Arról nem is beszélve, hogy
Kinevezése után két évvel egy súlyos botrányba keveredett, mégis kitöltötte ciklusát.
1996-ban operatív eljárás indult ellene: a Hézag fedőnevű akcióban a nyomozók azt vizsgálták, hogy hivatali hatalmával visszaélve próbálta-e mérsékelni egy olajcég bírságát. A vádak szerint annak érdekében gyakorolt nyomást a Vám- és Pénzügyőrségre, hogy 83 millió forintról 100 ezer forintra mérsékeljenek egy üzemanyag-forgalmazással foglalkozó cég bírságát.
Kiss Ernő nyugalmazott tábornok évekkel később a HVG-nek azt állította, hogy Horn Gyula nyomására állította le a nyomozást. Elmondása szerint a miniszterelnök négyszemközt kérte ezt tőle, amit azzal indokolt, hogy „politikai síkon fogják rendezni az ügyet.” Mint ismert, ekkoriban egy másik nagyon súlyos, a szocialista párthoz köthető botrány került a nyilvánosság érdeklődésének középpontjába: a Tocsik-ügy. A horni logika szerint nem volt szükség még egy politikai botrányra, ennek köszönhetően Draskovics komolyabb szankciók nélkül megúszta a korrupciógyanús ügyet, és különösebb gond nélkül kitöltötte ciklusát.
A soron következő, 1998-as parlamenti választáson a balliberális elit nem tudta megtartani hatalmát, így Draskovics bukta valamennyi tisztségét. A Fidesz, az FKGP, és az MDF alkotta első Orbán-kormány ugyanis nem követte el azt a hibát, mint elődje, az Antall-kormány, hogy alkalmazza a kommunista múlttal bíró bürokratát.
Így a vörös pénzügyérnek legalább négy évre ismét vissza kellett húzódnia. Őt azonban nem olyan fából faragták, hogy feladja a harcot: a háttérben már dörzsölte a kezét, és készült a sokadik visszatérésre. Erre minden esélye megvolt, hiszen a szocialista-vörös hálózat ekkor még ereje teljében volt: erős hadállásaik voltak a sajtóban, a közigazgatásban, a művészvilágban, és a titkosszolgálatban. Nem csoda, hogy négy évvel később ki tudták csavarni a kormányrudat az akkor még tapasztalatlan, de eredményesen kormányzó polgári kabinet kezéből. Ezzel Draskovics számításai bejöttek: a következő két ciklusban soha nem látott magasságokba emelkedett.
Medgyessy árnyékában
Ahogyan korábban, úgy 1998 után is a vállalkozói szférába húzódott vissza, ahol cégvezetői állásokat vállalt: előbb az ABN-AMRO Bank Rt. vezérigazgató-helyettese, majd vezérigazgatója, később pedig a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. igazgatóságának tagja, vezérigazgató-helyettese lett. Karrierjének erről az időszakáról kevesebbet lehet tudni, ami viszont biztos, hogy Draskovics valóságos cégbárókénttündökölt, és tündököl a mai napig. A cégadatbázis összesen huszonkét vállalkozást társít nevéhez, igaz, céges szerepvállalásai nem kizárólag „a holt időszakban” történtek.
Az 1994 és 1998 között kormányzó balliberális elit gyanús körülmények között visszaszerezte a hatalmat, miután 2002-ben szoros választási küzdelemben legyőzte a Fidesz-vezette jobboldali pártokat. A mohó pártkatonaták, a jól manőverező bürokraták és a lelkes talpasok újra tolongani kezdtek a jól fizető kormányzati tisztségekért.
Ahogy az várható volt, Draskovicsnak is kijutott a jóból: miután beférkőzött Medgyessy Péter kormányfő bizalmi körébe, a szocialista miniszterelnök 2002 májusában kabinetfőnöknek nevezte ki. A történeti hűség kedvéért: a baloldali politikus ezzel címzetes államtitkár lett.
Feladatkörébe tartozott a kormányfő felkészítése a nyilvános szereplésekre. Draskovics állította össze, hogy hol, mire figyeljen, ő nézte át utoljára Medgyessy beszédeit és naptárát. Fontosabb döntések előtt összeállította a lehetséges alternatívákat, amelyekből Medgyessy választhatott. Ezen kívül részt vett a kormányülések előkészítésében, és személyesen is ott volt a miniszterelnök szinte összes programján. Hivatalosan szervezési feladatai voltak, vagyis politikai hatalma formálisan nem volt. Ugyanakkor bizalmi funkciójában jelentős volt az informális hatalom.
Egyes vélekedések szerint maximálisan lojális volt feletteséhez, egy-egy politikai vita során képes volt a legvégsőkig elmenni érte. Kormányzati berkekben úgy tartották, hogy a minisztériumi mókuskerékben az egykori „D-209-es számú elvtárs” volt a jó, beosztottja, a vörös pénzügyér volt a rossz zsaru.
Ezek a vélemények arra vezethetőek vissza, hogy míg Medgyessyről úgy tartották, simulékony stílusával, sima modorával „hódított”, addig a konfliktusokat inkább Draskovics vállalta be a mindennapi küzdelmek során. Állítólag nem egyszer előfordult, hogy a kormányfő jobbkeze „leordibálta” az alárendelt csinovnyikok fejét. Egyébként a miniszterelnöki kabinet 120 dolgozója tartozott irányítása alá. A Magyar Narancs cikke szerint „munkatársaival kemény, a döntéseket makacsul számonkérő vezető” volt.
Draskovics Medgyessy árnyékában fokozatosan erősödött, hogy aztán 2004-ben bekövetkezzen a nagy dobbantás: főnöke jóvoltából pénzügyminiszter lett. Ezzel régi álma valósult meg a minisztériumban 1979 óta nyomuló bürokratának.
Kinevezése után azonnal kimutatta foga fehérjét: nevéhez fűződik az a 2004 végén előterjesztett törvénymódosítás, amellyel az európai joggyakorlattal szembe menve négy külső taggal kibővítették a független jegybank monetáris tanácsát.
A jogállamiságot semmibe vevő lépést sokan úgy értelmezték, hogy a szocialista irányítású kormány be akart avatkozni a Járai Zsigmond-vezette Magyar Nemzeti Bank működésébe.
Akkora botrány lett az ügyből, hogy az Európai Unió nyomására az MSZP-SZDSZ kormány kénytelen volt visszatáncolni, és módosítani a jogszabályt.
Medgyessy pénzügyminiszterét elsősorban a szigorú költségvetési politikával és a sorozatos megszorító intézkedésekkel azonosította a magyar közvélemény. "Nem lehet tartós a fejlődés, nem növekedhet biztos alapokon a versenyképesség, ha nem megfelelő a pénzügyi stabilitás" - nyilatkozta 2005. március 26-án, egy évvel a soron következő parlamenti választás előtt a Népszabadságnak. Hozzátette, hogy Magyarországnak nem a túlzottan megszorító jellegű költségvetés jelenti a problémát, hanem a magas hiány.
Minden tökéletesen haladt a maga útján, azonban egy váratlan politikai fordulat megakasztotta Draskovics karrierjét. A D-209-es ügy és a balliberális koalíció súlyos vereségével végződő 2004-es uniós választás eredményeként az SZDSZ (és a szocialista párt liberális szárnyának) nyomására az MSZP elengedte Medgyessy Péter kezét. Sokáig úgy nézett ki, hogy a rendszerváltás előtt a BIT-ben nyomuló Kiss Péter lehet a következő miniszterelnök, azonban az utolsó pillanatban egy ambiciózus, „friss" arc beelőzte őt (gyk. Gyurcsány Ferenc).
Gyurcsány szolgálatában
Mivel Draskovics a puccsal megbuktatott Medgyessy legszűkebb bizalmi körébe tartozott, ezzel értelemszerűen az MSZP liberális blokkjának vezetőjénél, Gyurcsány Ferencnél nem szerzett jó pontokat. Bár Draskovics hivatalosan sosem lépett be a szocialista pártba, pártonkívüliként politizált, korabeli vélemények szerint inkább az MSZP balszárnyához tartozott.
Gyurcsány nem rakta ki egyből Draskovicsot a kormányából, hanem hivatalba lépése után félévvel, 2005 áprilisában szánta rá magát: az MSZP Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei erős embere, Veres János került a pénzügyi tárca élére. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy a kormányfő lefokozta Medgyessy volt kabinetfőnökét (van benne némi igazság), valójában ez egy tesztidőszak volt. A miniszterelnöknek ugyanis szüksége volt a tapasztalt bürokratára, aki ráadásul egykoron alkalmazta feleségét, azonban lojalitása megkérdőjelezhető volt. Éppen ezért megnézte, hogy hajlandó-e Draskovics beállni a sorba.
Miután Gyurcsány leváltotta a pénzügyminisztérium éléről, nem vette le teljesen a pályáról, hanem a Magyar Villamos Művek (MVM) elnökének tette meg. Bár a tisztség a miniszterséghez képest visszalépést jelentett karrierjében, építkezéshez tökéletes volt.
A vörös pénzügyér megemberelte magát, és ahogy sokszor pályafutása során, szépen lassan belopta magát aktuális főnöke szívébe. Bár az MSZP-SZDSZ kormány négyéves kormányzása alatt vegyes eredményeket mutatott fel, a választók mégis újra bizalmat szavaztak nekik. Megalakult a második Gyurcsány-kormány, ahol újra lapot osztottak a nemrég még kegyvesztettnek tartott Draskovics Tibornak: kormánybiztosként irányíthatta az államreform bizottságot, amelynek alelnöke és munkájának vezetője volt.
A szorgos bürokrata ekkor már egyre jobban bírta a miniszterelnök bizalmát, aminek köszönhetően sorban kapta az egyre komolyabb feladatokat. Azután, hogy a testület 2007 júliusában megszűnt, a kormányfő a kormányzati igazgatási összehangolásért felelős tárca nélküli miniszterré nevezte ki. Ekkor a kormány üléseit előkészítő államtitkári értekezlet vezetőjeként segítette a kabinet munkáját.
Egy év sem telt el, és Draskovics ismét felért a csúcsra: a korábban rá ferde szemmel néző Gyurcsány igazságügyi minisztert csinált belőle.
Egész pontosan: 2008 februárjában Takács Albertet váltotta az Igazságügyi és Rendészeti miniszteri poszton. Normál logika szerint innentől csak felfelé kellett volna lépdelnie, azonban ennek éppen az ellenkezője következett be.
A nőfaló botrányminiszter
Magánéleti és egyéb botrányai miatt ugyanis folyamatosan gyengültek a pozíciói a kormányon belül, és szép lassan a kabinet egyik legnépszerűtlenebb politikusává vált. Ez utóbbi egyébként betudható annak is, hogy több kormányzati megszorító intézkedés is összeforrt a nevével.
A sikernek azonban volt árnyoldala is: végérvényesen megromlott a második házassága is. Draskovics szépen fogyasztotta a nőket, ekkoriban valósággal habzsolta az életet. Első feleségétől három gyermeke született, később azonban válással végződött kapcsolatuk. Sz. Éva után ugyanis a belügyminisztérium volt sajtófőnöke, Salgó Andrienne következett. Második feleségével akkora volt a szerelem, hogy még egy közös céget (az Elintézzük.hu Kft.) is alapítottak. A vállalkozást egyébként hárommillió forintos törzstőkével 2004 szeptemberében alapították, többek között autómosásra.
2008 második felétől már arról találgatott a sajtó, hogy második házassága is tönkrement. 2009 januárjában kiderült, hogy igazak voltak az értesülések. Az igazságügyi miniszter ugyanis ekkor már nyíltan vállalta, hogy összeszűrte a levet Komássy Kingával, Komássy Ákos szocialista politikus húgával. Utóbbiról azt érdemes tudni, hogy 2008 tavaszán karambolozott, aminek következtében a mellette ülő munkatársnője életét vesztette. Komássy Ákos a balesetet követően lemondott a Fiatal Baloldal (FB) elnöki posztjáról, azonban a visszavonulás nem tartott sokáig, fél év múlva már a VIII. kerültben folytatja pályafutását.
A pártszerelem több dolog miatt is furcsa volt, de leginkább azért, mert 28 év volt a felek között. Viszonyításképpen: a miniszter 28 évvel idősebb nagylányánál, azaz új barátnője és gyermeke ugyanannyi idősek voltak. Kétségkívül meredek volt a szituáció, de Draskovicsnak csont nélkül bevállalta a kapcsolatot. Sajtópletykák szerint a politikus még tárca nélküli miniszterként ismerte meg legújabb szerelmét.
Bár forró lett a talaj a lába alatt, Draskovics megúszta nőügyeit is: Gyurcsány Ferenc bukása után Bajnai Gordon 2009 áprilisában bevette kormányába. A globalista miniszterelnök elődjéhez hasonlóan igazságügyi és rendészeti miniszterként számított rá.
Draskovics ekkoriban látványosan lejtmenetbe került, egyre többet és egyre nagyobbakat hibázott. Ügyészségi dokumentumok szerint tudomása volt arról, hogy egy készülő bűncselekményt fedezett annak reményben, hogy Krakkó Ákos és Kisberk Szabolcs Hír TV-s riportereket sikerül börtönbe juttatni.
Talán ennél is nagyobbat bakizott a Magyarok Nyilai nevű szervezet ügyében. A rendőrség jelenlétében egy sajtótájékoztatón bemutatott a terrorszervezetről egy képanyagot, amivel azt próbálta bizonyítani, hogy próbarobbantást végeztek. Utóbb kiderült, óriásit tévedett, aminek következtében a Fidesz és az SZDSZ is a távozását követelte. A Szocialista Párt azzal próbálta menteni Draskovicsot, hogy „alighanem egyik beosztottjától kaphatott téves tájékoztatást, akitől emiatt meg kell majd válnia.”
A durva botrányok után nem sokáig volt maradása Bajnai kormányában, 2009 decemberében benyújtotta lemondását, amit a miniszterelnök „sajnálattal vett tudomásul”. Döntését azzal indokolta, hogy “az általa vállalt jogalkotási és más feladatok túlnyomó részét munkatársaival együtt sikerrel elvégezték, a következő időszak pedig sokkal inkább a pártpolitikáról, mint a szakmai munkáról szól majd”.
A sajtó ekkor már pedzegette, hogy a politikus komoly állásajánlattal a zsebében hozta meg a döntését, a PricewaterhouseCoopersnál folytathatja pályafutását. Így is lett, a globális vállaltnál helyezkedett el, ami még a Soros Györgyhöz köthető Transparency Internationalnél is kiverte a biztosítékot. Alexa Noémi, a szervezet volt vezetője az Indexnek adott interjújában kifogásolta, hogy Draskovics egyik nap még miniszter volt, másik nap már egy piacvezető multinál visel vezető pozíciót. „Lehetne szabályozni a forgóajtó-jelenséget is, vagyis, hogy ne legyen azonnali átjárás köz- és magánszféra között” – fogalmazott, korrupciógyanús mozzanatként megjelölve a volt tárcavezető váltását.
Biztos, ami biztos alapon az oktatási tárca pár hónappal a kormányváltás előtt mentőövet dobott Draskovicsnak: 2010 februárjától öt évre az ELTE gazdasági tanácsába delegálta az egykori kormánytagot.
Nem mellékesen: a minisztérium az általa delegált tagok díjazásához havi bruttó 120 000 forint hozzájárulást biztosított. Ugyan ez Draskovicsnak aprópénzt jelentett, de a semminél mégiscsak több volt.
Ezzel megérkeztünk a 2010-es rendszerváltáshoz, amikor a Fidesz-KDNP pártszövetség elsöpörte azt a politikai elitet, amelynek szimbolikus figurája volt Draskovics Tibor. Értelemszerűen a második Orbán-kormány megalakulása után nem sok babér termett számára – már ami a kormányzati és a politikai tisztségeket illeti.
Nemzetközi terepen
Legalább annyira érdekes, mint az eddigiek, hogy 2010 után mihez kezdett a PricewaterhouseCoopersnél és az ELTE gazdasági tanácsában elhelyezkedő politikus. LinkedIN profilja szerint számos nemzetközi „projektben” vett részt, többek között olyan ingoványos helyeken, mint Macedónia.
Ugyan a nemzetközi politikában szerepet vállalt, a hazai politikától kilenc évig kénytelen volt távol tartani magát. Egészen addig, amíg fel nem bukkant egy fiatalember, aki a zöld, modern Budapest, és a 2010 előtti világtól való távolságtartás szlogenjével megnyerte a főpolgármester-választást.
Karácsony Gergely, ahogyan sok más ígéretét, ezt sem tartotta be.
Váratlan visszatérés
A leszerepelt elittől való távolságtartásból ugyanis valóságos politikai zombiapokalipszis lett: a Gyurcsány-Bajnai korszak szimbolikus figurái mindenféle kontroll nélkül kerültek pozícióba a baloldal által megszállt városházán és a fővárosi cégekben. Draskovics Tibor, Katona Tamás, Gál J. Zoltán és Kolber István - csak pár név azok közül, akiknek a Fővárosi Közgyűlés fontos tisztséget adott.
Draskovics Tibor egyébként a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) igazgatósági elnöke lett a főpolgármester jóvoltából.
Hegyvidék az első!
Eddig nem esett róla szó, de a volt igazságügyi miniszter kifejezetten vagyonos politikusnak számít: a cégadatbázisban három hegyvidéki és egy újbudai ingatlan szerepel a neve mellett.
Legutóbbi, 2009-es vagyonnyilatkozata szintén erről tanúskodik.
- Még igazságügyi és rendészeti miniszterként vásárolt egy XIII. kerületi, 82 négyzetméteres társasházi lakást, amelynek százszázalékos tulajdonosa.
- Emellett 2007-ben vásárolt a XII. kerületben vett egy ikerházat,
- és van egy 250 négyzetméteres háza is a XI. kerületben. Miniszteri fizetése mellett ingatlan bérbeadásából is származott jövedelme, és két gazdasági társaságban volt tulajdonrésze.
A fotóriporter diplomáját a budapesti Metropolitan Egyetem fotográfia szakán megszerző fia, Ádám szintén belecsöppent a politika világába. 2014-től a Magyar Narancs hetilap, 2015-től a Ridikül Magazin külsős munkatársaként. 2016-tól a Vasárnapi Hírek fotóriportereként, valamint a Szabad Föld képszerkesztőjeként dolgozott, de azóta megszűnt ezeken a helyeken a munkaviszonya. 2017-től a Népszava fotóriporterként alkalmazta, tavaly júliusban például önálló cikke jelent meg egy klímavédelemmel foglalkozó bécsi kiállításról.
Draskovics Tibor máig meglévő erős médiakapcsolatait jól mutatja, hogy a Corvinus egyetemen tanuló, autós youtuberkedésel foglalkozó fiával, Andrással PR-interjút készített a 24.hu. A beszélgetés során ifjabb Draskovics azt mondta, hogy „Novák Katalinnak megköszönöm a lehetőséget, és természetesen nagyon szívélyesen elküldöm őket a francba.” Ebből kifolyólag nem meglepő, hogy részt vett a 2018-as országgyűlési választás utáni ellenzéki tüntetések egyikén.
A politikus harmadik gyermeke, Mariann jelenleg a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán tanul, és két olyan cégben (a DraMa Factory Bt.-ben, és az IH Üzletviteli Tanácsadó Kft-ben) is felbukkan, amelyben benne van Draskovics Tibor is.