Magyarországon is a női magazinoktól a haladóobjektív sajtómunkásokig mindenki örömkönnyeit törölgette, amikor először felmerült a neve előbb elnökjelöltként, majd később alelnökjelöltként.
Pedig miért is kéne egy politikust a neme vagy a bőrszíne alapján automatikusan jónak tekintenünk?
Nézzük hát meg, hogy ki is az a nő, aki a rossznyelvek szerint a valódi hatalmat birtokolja majd egy Biden-elnökség esetén.
Kamala Harris, a Demokrata Párt alelnökjelöltje viszonylag új figurája az Egyesült Államok politikai életének. Korábban Joe Biden ellenfele volt, elnökjelölt-aspiránsként, de pénz- és szavazóhiány miatt abbahagyta a kampányát.
És valljuk be, a demokraták egy jelentős része kihátrált mögüle szélsőliberális nézetei miatt.
A Demokrata Párt színeiben 2010-ben tűnt fel városi majd állami főügyészként. Európai ésszel nehéz felfogni annak a rendszernek a lényegét, amelyben a politikusokéhoz hasonló kampány végén a választópolgárok döntenek a főügyész személyéről.
Mégis, az USA-ban a főügyész egyfajta főjogász-politikus szerepben képviseli az államot a bíróság előtt, és az állami kormány legfőbb jogi tanácsadója.
Amíg városi főügyésznek (San Francisco) jelentkezett, párton kívüli volt, amikor az állami főügyészséget és később a szenátorságot célozta meg, csak akkor jött elő a pártszimpátiájával nyilvánosan.
Főügyészi karrierjéről nem szeret beszélni, számos kínos ügy köthető ehhez az időszakhoz is. Hatalmas botrányt váltott ki, amikor azzal vádolták meg, hogy szándékosan megakadályozta olyan elítéltek szabadon bocsátását, akiket nem erőszakos bűncselekményekért vittek börtönbe, Kalifornia államnak ugyanis ők jelentették a legolcsóbb munkaerőt, írta korábbi cikkében az Origo.
Ebben az időben már nagyon hasznos barátokra tett szert. Ekkor került közeli barátságba a Demokrata Párt nagyhatalmú úrnőjével, Nancy Pelosi későbbi demokrata házelnökkel, Trump ádáz ellenfelével.
Pelosi-val olyan jó a viszonya, hogy már 2013-ban írt Kamala Harrisről a Time Magazine-ban egy méltatást, amikor utóbbit a 100 legbefolyásosabb ember közé választották.
Afroamerikai, jamaicai apa, indiai anya
Harris bevándorlók gyermeke, ami nagyban meghatározza politikáját, fellépését. Sokszor elmesélte, hogy afroamerikai identitásúnak nevelte az egyébként indiai anyja.
Ő maga sokáig nem hangsúlyozta indiai származását, holott ma már arról beszél, hogy fontos számára a család azon ága is. Anyja, Shyamala Gopalan Indiából érkezett biológiát tanulni Kaliforniába 1958-ban és nem tervezte, hogy sokáig marad.
Azonban megismerkedett a Berkeley Egyetemen a jamaicai Donald J. Harris közgazdásszal és „hamar jöttek a gyerekek”. Majd néhány év múlva a válás is.
Anyjától azt a jótanácsot emlegeti a legtöbbször, hogy „első lehetsz, de nagyon vigyázz rá, hogy soha ne legyél utolsó."
Ezt igyekezett mindig betartani. Ő volt a második afroamerikai nő az USA Szenátusában, DE(!) az első ázsiai-amerikai.
Nem elég, hogy az első afroamerikai nő, akit alelnöknek jelöltek, ő az első afroamerikai és ázsiai-amerikai. Így ebben mindenképp elsőnek tekinthető.
Nagyon sokszor beszél – hatásvadász – módon a gyerekkorában tapasztalt „second class”-létről, de azért mindenki tudja, hogy nála nagyon nem áll meg a „legkisebb szegényleány meséje, aki aztán megcsinálta a szerencséjét", mivel magasan képzett, egyetemen oktató, kutató szülők gyermekeként látta meg a napvilágot.
Ráadásul Kaliforniában a 60-as években erősen jelen lévő emberjogi mozgalmak tüntetésein nőtt fel, nem mondhatjuk rá, hogy „számkivetett” lett volna.
Apja, Donald Harris a Stanford Egyetemen tanított. Erős személyiségnek írják le, aki bár első feketeként kapott állandó tanári állást az egyetemen, az ellenzői szerint túl keménykezű és karizmatikus volt, ráadásul az uralkodó neo-klasszikus közgazdaságtantól jócskán távol álló dolgokat tanított.
Az afroamerikai identitás azért is ellentmondásos Harris esetében, mivel egy jamaicai lap szerint Harris egyik őse, Hamilton Brown az 1800-as évek elején ismert rabszolgatartó volt Jamaicában, cukornádültetvénye volt, és ellenezte a rabszolgák felszabadítását.
Szocialista és minden szélsőliberális eszme hordozója
Ilyen környezetből indult az alelnök-jelölt, így politikai nézetein nem érdemes csodálkozni.
Apja miatt a demokratákkal mindig nyájas CNN által nemrégiben vele készített interjúban is felmerült a kérdés, hogy szocialistának, vagy inkább progresszívnek tekinti-e magát, de érdemi válasz helyett vérfagyasztó, azóta mémesedett kacajjal válaszolt.
Meglepően balos politikai irányzatot képvisel, ami sikeres volt a nők és az alacsonyabb társadalmi osztályok körében.
Elmondása szerint minden szegény és elhallgatott és sérülékeny csoport hangja akar lenni. Úgy fogalmazott, hogy azokkal a problémákkal akar foglalkozni, ami „az amerikaiakat ébren tartják éjszaka.”
Próbálja magát olyanként eladni, mint aki a szegények sorából küzdötte fel magát, azonban a legfelső társadalmi osztályban él már évtizedek óta.
Még a sorosista Mérce is felrója neki ezt a színjátékot: „Pedig Kamala Harris nem feminista hős, és nem emberi jogi élharcos, hanem egy hatalommal rendelkező, színesbőrű nő… Kamala Harris nem törte át az „üvegplafont”, csak átküzdötte magát azon a szexista és rasszista rendszeren, amely a nők, az feketék és más hátrányos helyzetű társadalmi csoportok tagjainak a túlnyomó részét továbbra is távol tartja majd a hatalmi pozícióktól. A leendő alelnök pedig biztos nem azzal változtatja ezt meg, ha arról beszél, hogy a megválasztása megmutatta: Amerika „a lehetőségek földje”.
De nem csak emiatt került Harris a sajátjai kereszttüzébe is, hanem főügyészi tevékenysége miatt is. Van néhány ügy, amiben a közvélemény túl lazának találta, míg máskor a szigor hiányát is felrótták neki.
Emellett a köpönyegforgatást is szemére szokták olvasni, és nem ok nélkül. Bár stabilan szélsőliberális, mégis részletkérdésekben szereti változtatni a véleményét:
- Például régebben azt mondta, hogy több rendőr kellene az utcákra a biztonság érdekében, a George Floyd-gyilkosság után pedig - milyen érdekes - elutasította a rendőrök fellépését.
- De korábban csatlakozott Bernie Sanders Medicare-programjához is (azaz, hogy mindenki számára legyen ingyenes egészségügyi ellátás), majd inkább létrehozta a saját programját sokkal kisebb ambíciókkal.
Pragmatikus – mondják a támogatói, mi inkább gerinctelen, opportunista liberálisnak mondanánk.
Az Origo korábbi cikkében azt is összeszedte, hogy milyen „kulcsfontosságú" ügyek mellé sikerült Harris-nek még besorolnia.
- Harris korábban még nem állt ki a marihuána fogyasztásának liberalizálása mellett, és nem volt híve a homoszexuálisok házasságának sem. A hatalom reményében azonban mindent megváltoztatott és sokkal radikálisabb irányt vett.
- Támogatja a könnyűdrogok legalizálását, ellenzi a szabad fegyverviselést, és progresszív adóreformot vinne véghez, ami a gyakorlatban valójában az adók radikális emelését vonná maga után. Az adóemelés persze nem az őt támogató oligarchákra nézve lenne hátrányos (köztük Soros Györgyre, vagy éppen a demokraták kampányát segítő Facebook tulajdonosára, Mark Zuckerbergre), hanem az amerikai középosztályt sújtaná.
- Emellett az illegális migránsok betelepítését is támogatta, és célkitűzései között szerepel, hogy az illegális bevándorlóként érkezők is kaphassanak minél hamarabb amerikai állampolgárságot.
- A legfelháborítóbb talán a politikai nézetei közül, hogy Kamala Harris az abortált kisgyerekek szerveivel kereskedő Planned Parenthood nevű amerikai abortuszklinika-hálózat elszánt támogatójának számít, és összességében véve is kiáll a magzatelhajtás mellett, amit ő úgy fog fel, mint valami alapvető emberi jogot.
Próbál példaképnek látszani, de inkább ne legyen az
Nagyon gyakran beszél azokról a kislányok millióiról, akiket ő inspirálni akar. Instagramján egy „közösségi videóban” kislányok nézik őt a tévében:
Egy másik videóban családja nőtagjai mesélnek róla, majd a legvégén egy láthatóan kertvárosi környezetben egy terhes, afroamerikai anya a másfél év körüli lányától azt kérdi: „Te leszel az Egyesült Államok alelnöke?”
Azaz jól láthatóan igyekeznek még egyszer eljátszani azt, amivel Obamánál már sikerült megetetni az amerikai népet, hogy itt jön egy szimpatikus afroamerikai fiatalember, aki majd az alacsonyabb társadalmi osztályokba tartozókat is támogatja majd.
Valójában pedig csak őket nem fogja képviselni.
Techóriások lobbistája
Harrist rendszeresen szembesítik az amerikai techóriásokhoz fűződő szoros kapcsolatával. Olvasni olyan cikkeket is, hogy az eddig össztűz alatt álló cégek és a Wall Street fellélegezhet Harris Fehér Házba kerülésével.
Kalifornia, amely államnak a szenátora volt Harris, kiemelt helye a techcégeknek, hiszen a Szilícium-völgyben hatalmas koncentrációban vannak jelen. Harris kapcsolatai arra az időre vezetnek vissza, amikor 2010-ben már demokrata színekben indult a kaliforniai főügyészségért.
A sajtó támadása nem alaptalan, hiszen csapatának jó néhány tagja ejtőernyőzött jólfizető állásokba:
- Lartease Tiffith, aki tanácsadója volt, 2018-ban az Amazon lobbistája lett.
- Rebecca Prozan, aki Harris legelső ügyészi kampányát vezette, a Google kormányzati kapcsolatokért felelős munkatársa lett.
- Tony West, a sógora, aki korábban az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott, az Uber vezető jogásza lett.