- SZDSZ-esből lett MDF- majd Fidesz-párti; 2006-ban és 2009-ben is csalódott még Orbánékban (vállalhatatlannak tartotta őket), de 2010-ben azért tiszta szívvel rájuk szavazott.
- A Fidesznek szerinte mindig csak szerencséje volt: az MSZP mindig rendbe tette nekik előtte a gazdaságot.
- Rajong Bajnaiért, Bokrosért; nagyra tartja a Rákosi- és a korai Kádár-korszak eredményeit,
- A Fidesz szerinte korruptabb, mint bármelyik baloldali párt,
- A neveltetéséből és a családjából hozta a jobboldali értékeket, bár rengeteg előnyük származott a szocializmusból; és 2002-ben is folyton összevesztek a családi szülinapi bulikon a politikán,
- A rasszizmust úgy lehet felszámolni, hogy egymáshoz buszoztatod a különböző színű gyerekeket, és Obama elnöksége fantasztikus dolog volt.
- A Jobbik számára keresztényként vállalhatatlan, de ők segítettek neki a legtöbbet.
- Szégyenkeznünk kell Európában, hogy magyarok vagyunk, bezzeg Románia...
Futóbolond, szektás lenne MZP? Döntse el mindenki magának...
Kezdjük!
Az SZDSZ-től az MDF-en át a Fideszig, majd Gyurcsányig
Kezdetben a radikális kommunistaellenessége miatt még az SZDSZ volt a legszimpatikusabb, aztán később a nemzeti pártok, az MDF, a KDNP, utána a Fidesz.
– Nyilván a neveltetésem miatt fordultam a konzervatív, nemzeti pártok felé. A politika mindig érdekelt. (...) Nagyapámtól tudom, hogy mi volt háború alatt, mi volt a kommunizmus időszakában, hogyan államosították a két lovát, és még sorolhatnám. (...) A barátaimmal politizáltunk, nagyon agilis voltam, 2002-ben például mindenkit próbáltam meggyőzni a környezetemben, hogy a Fideszre szavazzon. Viseltem a kokárdát hetekig, úgy, ahogyan azt Orbán Viktor kérte a szimpatizánsaitól a 2002-es választási kampányban.
– Mondhatjuk, hogy igazi elhivatott fideszes volt?
– A legelhivatottabb. És katasztrófaként éltem meg, hogy az Orbán-kormány nem nyerte meg a 2002-es választást. Mindig azt szoktam mondani, hogy nem én változtam meg, hanem a Fidesz. 2004-ben a családommal kimentünk Kanadába, később az Egyesült Államokba, ott is érdekelt a helyi politika, a magyar közéletet pedig távolról, de ugyanúgy figyelemmel kísértem. Leveleztem az otthon maradt barátaimmal, napi szinten értékeltük az eseményeket. A 2008-as amerikai elnökválasztáson és az előválasztáson három elnökaspiráns, John McCain, Hillary Clinton és Barack Obama kampányeseményeire is elmentem, hallgattam a rádiót, napi szinten olvastam a híreket, néztem a politikai műsorokat.
2006-ban már csalódott a Fideszben, és örült, hogy nem győztek
– Távolról is követtem a hazai politikai eseményeket. A 2006-os választás minden szempontból csalódás volt nekem. Egyrészt nem örültem, hogy a Gyurcsány-kormány megnyerte azt a választást, másrészt legalább akkora csalódás volt számomra a Fidesz kampánya. Elhivatott Fidesz-drukkerként úgy éreztem, hogy szomorú vagyok az elbukott választás miatt, de még szomorúbb a kedvenc pártom populista hangvétele okán. Közgazdászként, racionális emberként, demokrataként semmilyen módon nem értettem egyet azzal, amilyen húrokat a Fidesz pengetett a populizmus hangszerén. Óriási csalódás volt, de meg kellett állapítanom, hogy ennek így kellett lennie.
– Fideszesként örült annak, hogy vesztett a Fidesz?
– Csalódást éreztem, hogy nem nyertek, de egyben örömöt is, hogy ez a túltolt, populista kampány nem tudott győzedelmeskedni Magyarországon, mert az emberek okosabbak, mint ahogyan azt a Fidesz gondolta, amilyennek őket tartotta. Ez volt az a bizonyos „Rosszabbul élünk, mint négy éve” szlogenű kampány. (...) Szerintem a magyar belpolitika elmúlt harminc évének egyik főbűne a Medgyessy-kormány első száznapos programja volt.
A rákosi-rendszer és a szocializmus amúgy tök jó dolog volt 1964-ig!
– A sors furcsa játéka, hogy annak idején a Horn–Orbán közti választási vita hatására kezdtem el komolyabban foglalkozni azzal, hogy a szocializmus milyen szempontból volt jó Magyarországnak, és milyen tekintetben volt rossz. (...) Arra jutottam, hogy 1964-ig jó irányba haladt a gazdasági fejlődésünk, azután tért le a gyarapodás útjáról. Ez viszont pont fordított arányban volt az emberek érzékelésével, társadalmi közérzetével. A Rákosi-rendszerben mindenki szenvedett, viszont óriási befektetések voltak az iparban, gazdaságban, villamosításban. Lassan az életkörülmények is javultak abban az értelemben, hogy a falvakból rengetegen költöztek be a városokba, lett fürdőszoba, vezetékes víz, higiénia. Kórházak épültek, javult az egészségügyi ellátás, növekedni kezdett a várható élettartam. Olyan emberek jutottak be az oktatási rendszerbe, akik addig álmodni sem mertek a továbbtanulásról. Robbanásszerű növekedés következett be az egyetemi végzettségűek számában. Az ország mennyiségi mutatói számtalan területen látványosan javultak 1964-ig. (...) Meglepetésemre azt láttam a kutatási adatokból, hogy 1964-ig Magyarország felzárkózott Amerikához, ez volt a sztenderd ebben a kutatásban, és 1964 után megint elkezdett lemaradni. (...)
kapcsolódó
-
Márki-Zay Péter csak provokáció (meggyőzés) hatására hozta fel a fideszes melegeket, de aztán megtetszett neki
Legutóbb azt állította egy vita hevében hozta fel a fideszes melegek témáját, amit aztán felkapott a sajtó. Ezzel szemben már több mint egy éve folyamatosan rugózik a témán minden lehetséges alkalommal. Már-már zavarba ejtő a fixációja: meggyőzéssel terjed! Csak kicsúszott a száján, a sajtó felfújta, de ha már így alakult, akkor örömmel csámcsog rajta és zsarol a képzeletbeli Zöld Dossziéval.
A Fidesz korruptabb, mint a baloldal volt
– Ahogy mondtam, jobboldali emberként én soha nem támogattam az MSZP-t, és azt is meggyőződéssel vallottam, hogy a baloldali kormányok korruptabbak, mint a jobboldal. Keserűen kellett rádöbbennem, hogy ebben nem volt igazam. (...) Amikor már minden ráomlott a Gyurcsány-kormány fejére, akkor mit csináltak? Átadták a terepet az egyébként nagyon tehetséges Bajnai Gordonnak, egy kisebbségi kormánynak, hogy hozza helyre, amit ők elrontottak. (...) Ezek mind népszerűtlen intézkedések, nincs rá jobb kifejezés, mint hogy Bajnaiék elkezdték a romeltakarítást. Normál esetben viszont egy, a baloldal számára vesztes választás után ezt mind a Fidesznek kellett volna megtennie. A népszerűtlen intézkedéseket a Fidesznek kellett volna végrehajtania.
Orbánnak mindig csak szerencséje volt, a tehetséges Bajnainak köszönhet mindent (és a 13. havi nyugdíjat is jó ötlet volt elvenni, bokros is szuper volt)
– 2009-ben még a Fideszt támogattam, de ettől függetlenül ámulva figyeltem az eseményeket. Közgazdászként teljesen helyénvalónak tartottam azokat az intézkedéseket, amelyeket a Bajnai-kormány bevezetett, hiszen azokat mindenképpen végre kellett hajtani. De nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Fidesz helyett és a Fidesz érdekében tették, ugyanúgy, mint ahogyan annak idején Bokros Lajos rendbe rakta a gazdaságot, megmentette az országot az államcsődtől, jött a Fidesz, és kapott egy konszolidált helyzetet. (...)
Gyanús, hogy a Fidesz csak szegény Gyurcsányt bántotta, Bajnait alig!
– (...) de mindenesetre eléggé feltűnő, hogy a 2010-es választás után a Fidesz sokkal kevésbé sározta be Bajnai Gordont, mint Gyurcsány Ferencet. Lehet, hogy túl élénk a fantáziám, de nekem úgy tűnt, mintha az Orbán-kormány valamit meg akart volna hálálni azzal, hogy Bajnait a libázásoktól eltekintve békén hagyták, és inkább Gyurcsányt szapulták.
A szocializmusnak sok előnye volt a családjukban is
– Apósom viszont a mezítlábas, szegény gyerekkor után negyvenéves korára doktor úr lett. Ahogy már mondtam, a szocializmus alatt egy ideig a gazdasági, kulturális és szellemi fejlődés jelentős volt, és ennek társadalmi szinten voltak nyertesei. Mindezeket figyelembe véve, azt hiszem, hogy a kapott előnyök értékelését nagymértékben háttérbe tudta szorítani a családi háttér, a vallásosság. A mi családunkban biztosan így volt. (...) Nagyapám akkor járt templomba, amikor ott állt egy ember, a párt embere a kapuban, és írta, hogy kik mennek be Isten házába. Amikor már nem volt tétje, például az én gyerekkoromban, akkor ő azt mondta, hogy inkább otthon imádkozik.
Tök jó dolog buszoztatni a fehér gyerekeket a feketékhez
– Az Egyesült Államokban, abban a kisvárosban, amelyikben mi laktunk, velünk együtt három magyar család élt, alig volt fekete lakos a városunkban. Az 1956-ban odavándorolt egyik család, valószínűleg a saját sorstapasztalata alapján is, kötelességének érezte az elfogadásra nevelést, így a gyerekeiket egy olyan iskolába íratták be, ahol magasabb volt a fekete diákok aránya. Azt mondta ez a magyar család, hogy egy ilyen sokszínűségre épülő országban el kell fogadni és meg kell ismerni egymást, ezért nem szabad azt a helyzetet előidézni, hogy az ő gyerekeik csak hasonló, fehér bőrű diákok között nőjenek fel. Ehhez az egyén felelősségteljes magatartása kell, de arra is van példa, hogy az ilyen programokat központilag szervezzék: Atlantában a külvárosi gazdag fehér gyerekeket bebuszoztatják a belvárosba, a belvárosi szegény fekete gyerekeket pedig kibuszoztatják a külvárosi iskolákba azért, hogy legyen integráció, szokják és ismerjék meg egymást. (...) Egy ilyen integrált közösségben mindenki gazdagszik, fejlődésben, elfogadásban, emberségben. Hogy etnikai alapon is működjön az együttélés, ahhoz elfogadó és szeretetteljes országgá kell válnunk.
a szocializmus alatt legalább volt társadalmi nevelés...
– (...) az biztos, hogy a szocializmus alatt legalább volt társadalmi nevelés, és mint tudjuk számtalan elfogadhatatlan gyakorlat is átszőtte azt a kort, amire természetesen egy percig sem gondolok nosztalgiával.
Jó dolog a bőrszínkvóta és a kötelező híradó!
– Amerikában olyan autóalkatrész-kereskedő cégnél dolgoztam, ahol jellemzően idős fehér férfiak voltak a munkavállalók és a főnökök. A tulajdonos egy napon azzal állt elő, hogy Amerika sokszínű, és nekünk pont olyannak kell lennünk, amilyenek az ügyfeleink, akik mexikói bevándorlók, spanyol nyelvűek, vagy feketék, és folytathatnám a sort. Rövid idő leforgása alatt fekete bőrű vezetők jelentek meg a cégnél, nagyobb szerepet kaptak a nők, és megváltozott az egész kommunikáció. Bevezettek egy heti vállalati híradót, amit mindenkinek meg kellett néznie péntek reggelenként. Ebből megtudhattuk, hogy mi történt a vállalat életében az elmúlt napokban, és mire készülünk. Elkezdte mindenki egy kicsit a sajátjának érezni a céget, egy közösségként tekintettünk rá, jó volt odatartozni, és ez kihatott az ügyfelekkel való kapcsolattartásra is, ezáltal ők is sokkal elégedettebbek lettek. Ehhez hasonlót Magyarországon is átéltem, a korábbi munkahelyemen, ahol egy szervezeti egység élére kerülve sikerült a vállalati kultúrát, egy közösség közérzetét nagyon rövid időn belül megváltoztatni. Most pedig már látom a változás jeleit Hódmezővásárhelyen is.
A Fidesz fajgyűlölő, a muzulmánoktól nincs félnivalónk, bezzeg a fehér szélsőségesek...
– Nekünk, akik ma itt élünk Magyarországon, és magyarnak valljuk magunkat, biztos, hogy az őseink nem mind Vereckénél jöttek be… (...) A Fidesz-kormány természetesnek veszi azt, hogy minket máshol befogadnak, miközben itthon arra építi a politikáját, hogy mi utasítsunk el mindenkit a bőrszíne vagy a vallása alapján. Ez nem kettős mérce, hanem színtiszta gyűlöletkeltés. Nem féltem a katolikus egyházat a muzulmánoktól. Mi, keresztények a vallásunkat a vallástalanságtól féltjük, a közönytől, a közömbösségtől, a szeretetlenségtől. (...)
Ha önmagában azt vesszük figyelembe, hogy a világon az erőszakos cselekedeteknek mi áll a hátterükben, akkor legtöbbször a vallási alapú gyűlöletet szoktuk említeni, és hajlamosak vagyunk elfelejteni más indítékokat, például a fehér felsőbbrendűséget. Az Egyesült Államokban például a terrorizmus legtöbb áldozatát nem az iszlám szedi. A szélsőjobboldali nézeteket valló norvég tömeggyilkos, Breivik is, aki 2011-ben Norvégiában hetvenhét embert ölt meg.
Az abortuszt nem kéne betiltani
– Én például keresztény vallásos emberként elítélem az abortuszt, de semmiképpen nem támogatnám, hogy törvényileg tiltsák be.
A bevándorlás jó, Lázár JÁnos pedig gyűlölködik Bécsben
– Bevándorló célországnak tekinthető az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, és már Európa is. Ezekben az országokban több a jó példa, ami az integrációt illeti, csak hajlamosak vagyunk egy-egy szörnyű merénylet után azt gondolni, hogy a beilleszkedés napi szinten okoz megoldhatatlan problémákat, amelyek szükségszerűen tragédiához vezetnek. Ebbéli vélekedésünket nagyban befolyásolja, hogy a politika mit üzen nekünk – gondoljunk csak a magyarországi kormányzati propagandagépezetre. Nem szabad bedőlnünk az állami tévé riogató híradóinak, sem Lázár János bécsi rettegésének, mert az csak tovább szítja a gyűlöletet a lelkekben.
Szégyellem, hogy magyar vagyok, bezzeg Románia!
– Milyen világ az, hogy amikor Európában járva megemlítjük, hogy magyarok vagyunk, akkor szégyenkeznünk kell? (...) Ma Magyarország Európában szégyen minden magyarnak, szégyenkezni kell a Fidesz miatt. (...) Azt látjuk, hogy Románia gazdaságilag gyorsabban fejlődik, gyorsabb ütemben zárkóznak fel az európai életszínvonalhoz, több befektetőt vonzanak, mint Magyarország.
Orbán nem úszhatja meg annyival, hogy Azerbajdzsánba repül...
– A nemzet ellen elkövetett bűnökre nem lehet legyinteni, nem lehet azt mondani, hogy volt, ami volt, felejtsük el. Én legszívesebben már most is azt tanácsolnám, hogy Orbán fogja a pénzét, és repüljön Azerbajdzsánba vagy Kazahsztánba, de ez nem lenne egy jó alku. Nem intézhető el ennyivel, nem úszhatják meg egy kormányváltással, nem maradhatnak meg a pozícióik a médiában, az ügyészségen, a bíróságon, a gazdaságban… Az nem lehet alku tárgya, hogy tartsák meg a lopott pénzt, és kerüljék el a jogi felelősségre vonást azokért a törvénytelenségekért, amiket véghez vittek, leginkább a hihetetlen mértékű korrupcióért. Ha gondolatban nagyon előreszaladok, akkor azt is ki merem jelenteni, hogy a nemzetközi körözés kiadását sem fogja elkerülni Orbán, mert biztos vagyok benne, hogy ő is találna magának egy befogadó országot, egy másik putyini csatlóst, ahol szívesen látnák, csakúgy, mint ahogy Gruevszki rátalált Magyarországra.
2009-ben még kedvesen fogadta Lázár, de aztán történt valami, vállalhatatlan lett a fidesz, de 2010-ben még rájuk szavazott persze...
– 2009-ben be is jelentkeztem Lázárhoz, nagyon kedvesen, segítőkészen fogadott, egy ideig úgy tűnt, hogy neki fogok dolgozni. (...) és ráadásul Lázár jóval magasabb fizetést ajánlott, mint amennyit az akkori munkahelyemen kerestem, ahová nyolc év szünet után, a kanadai, amerikai életünket követően visszamentem dolgozni. Egyébként később, önkéntesként, teljesen ingyen dolgoztam is a városnak. Lázár János nagyvonalú volt, adott egy rakat dossziét, különböző projektek iratait, hogy nézzem át, és mondjam meg, mivel akarok foglalkozni, a bérezés nem akadály, annyit fizet, amennyit kérek. Viszont én úgy döntöttem, ez már vállalhatatlan, nincs az a pénz, amiért én ebben részt vennék. (...) Mikor Lázár János nagyvonalúan felajánlotta az állás lehetőségét, egy percig sem haboztam, úgy éreztem, hogy ha csak a fele igaz annak, amit a városban beszélnek, akkor abban nekem tilos részt vennem. Mindettől függetlenül 2010-ben én még a Fideszre szavaztam, mert úgy gondoltam, hogy majd ott folytatják, ahol 2002-ben abbahagyták. Bíztam abban, hogy ez egy jó, egy igazi konzervatív értékeket hirdető párt lesz. Nem így alakult, és én óriásit csalódtam bennük.
A Jobbik keresztényként vállalhatatlan, de ők segítettek a legtöbbet
– Akkor miért nem lett jobbikos?
– 2017 decemberében volt egy nagyon érdekes beszélgetésem Volner Jánossal. Megmondtam neki, hogy nem lehetek jobbikos jelölt, mert én egy konzervatív, jobboldali keresztény ember vagyok. Volner megdöbbent ezen, azt mondta, hogy ő is pontosan ezeket az értékeket képviseli, és úgy látja, hogy mi teljesen ugyanazt valljuk. Mire én rávágtam, hogy ezt kikérem magamnak. Ezen a ponton kicsit megfagyott a levegő köztünk. (...) Soha semmi olyat nem fogok képviselni, ami a kereszténységgel ellentétes.
– Említette már a Jobbikot, hogy megkeresték korábban is önt, legyen a jelöltjük. Aztán 2018-ban, az időközi polgármester-választáskor is az a hír járta, hogy a legtöbb segítséget tőlük kapta. Ez igaz?
– Igen.
A jobboldalisága családi örökség és neveltetés, aztán 2002-ben mégis összevesztek minden családi bulin...
– Viszont ez a politikai marketingeszköz a lelkekben okozott kárt, hiszen barátokat, családokat fordított egymással szembe 2002-ben.
– Én egy ilyen családban éltem. Nálunk a fiatalabb és az idősebb generáció minden szülinapi bulin összeveszett. Viszont amikor elindultam a polgármesteri választáson, akkor a család nagy többsége átfordult, és mellém állt. Sose voltunk fanatikus Fidesz-hívők, de mindig jobboldali, konzervatív értékeket vallottunk. (vö. A legelhivatottabb fideszes voltam. És katasztrófaként éltem meg, hogy az Orbán-kormány nem nyerte meg a 2002-es választást. – A szerk.)
Obama elnöksége a világ legfantasztikusabb dolga volt
– Sokszor eszembe jut, hogy évtizedeken keresztül megmosolyogtuk az amerikai filmeket, amelyek mindig happy enddel fejeződtek be, és az ellenfelek egymásra találtak, a fehér gyerek pedig összebarátkozott a fekete bőrű kisgyerekkel. A forgatókönyvírók megszokott sablonjának tűnt ez a lezárás, és nem a valóságnak. Aztán Amerika fekete bőrű elnököt választott, amiről azt gondoltam, hogy az én életemben egy ilyen fantasztikus dolog soha nem fog bekövetkezni.
