Abból is látszik, milyen rövid a közéleti memória, hogy szinte már alig emlékszünk az öt évvel ezelőtt erőszakellenes mozgalomnak indult, de igazi boszorkányüldözéssé torzult #metoo vadhajtásaira.
Bár az egalitárius forradalmakhoz hasonlóan ez a kezdeményezés sem oldott meg valódi problémákat, helyette csak a terror újabb dimenzióját hozta be a kultúrába, most visszatért, és minden korábbinál erősebb társadalmi legitimációt kapott (legalább is látszólag...) a véleményalapú statáriális ítélkezés.
A legtöbb esetben ugyanis az erőszakot (vagy akár csak korábban normálisnak, ma már vállalhatatlannak számító viccelődést) elkövető – pontosabban azzal megvádolt – férfiak életét nem is bírósági ítéletek, hanem sajtócikkek, közösségi médiában zajló lejárató kampányok és legfőképpen balliberális „értékek” által vezérelt óriáscégek általi kiközösítés tette tönkre, mely sokaknak a karrierjébe is került.
Nagyon fontos tisztázni: az erőpozícióban lévő férfiak szexuális visszaéléseire nincs mentség.
Lehet arról vitatkozni, hogy 30-50 évvel ezelőtt más világ volt, de a jelenkori kultúránk egyezményes alapértéke, hogy a nem valóban nemet jelent. Senki nem köteles tűrni, hogy szavakban vagy tettlegességben kiszolgáltatottá, áldozattá váljon, az ezzel kapcsolatos vádaskodásnak azonban mindenkor a minden embert megillető ártatlanság vélelme alapján működő jogrendszeren belül kell (kellene?) maradnia.
Ezzel szemben a közvélemény elvárásai miatt számos olyan szakember és művész életpályája tört derékba, akiknek a vádlói nem tudták és talán sokszor nem is akarták bizonyítani állításaikat. Ennek ellenére a puszta vádak miatt az állítólagos elkövetők nemkívánatos személyekké váltak. A „függetlenobjektív” média pedig pont úgy feledkezett el róluk, ahogy az összes többi szaftos sztoriról. Ilyen volt Kevin Spacey esete, aki színészként gyakorlatilag megsemmisült, de ebbe a körbe sorolható Johnny Depp is.
A filmcsillag sok évtizedes karrierje során már mindenféle szerepben kipróbálta magát, munkássága kitörölhetetlen része a kilencvenes-kétezres évek első vonalbeli amerikai mozitörténetének. A színész saját bevallása szerint is gyermekkora óta küzd függőségi problémákkal. Több ismert hölgy oldalán is megfordult az évtizedek alatt, közismert róla, hogy két kanállal habzsolta az életet. Ennek ellenére soha korábban nem merült fel vele szemben olyan vád, mint amit volt felesége, Amber Heard színésznő fogalmazott meg 2016-ban. Mint ismert, rövid, viharos házasságuk lezárásával egy időben távolságtartási végzést kért volt férje ellen, mivel állítása szerint Depp számos alkalommal szóban és tettlegesen is bántalmazta őt.
Bár a válási folyamat során a színész tagadta a vele szemben megfogalmazott vádakat, és végül sikerült megállapodniuk az anyagiakról, a családon belüli erőszak vádja elképesztő, korrozív erővel pusztította el Johnny Depp karrierjét.
Úgy tűnt, az egykori filmsztár örökre a szégyenpadon ragad, de a napokban világszintű sajtónyilvánosságot kapott az általa indított ellentámadásként, életének visszaszerzéseként is értelmezhető peres eljárás. Ebben saját és hozzátartozói tanúvallomásai, hangfelvételek és egyéb, félremagyarázhatatlan bizonyítékok sora igazolja, hogy
kettejük kapcsolatában nagy valószínűséggel inkább Amber Heard lehetett a valódi agresszor, aki már a házassági szerződés részleteitől is ideges lett, ezért feltételezhetően nem fogta vissza magát a fantáziagyártásban, amikor a válóperben a vagyonmegosztáshoz keresett „érveket“.
Depp most 50 millió dollárt követel volt feleségétől, amely valószínűleg jelentéktelen összeg, ha azt nézzük, milyen nehéz lesz újra elfogadtatnia magát normális emberként az úgynevezett „jobb körökben”.
Mert ne legyenek illúzióink: akik egykor levették Deppről a kezüket (a Disney, a hollywoodi hírességek, bulvárlapok stb.), nem tolonganak majd egymást taposva, hogy bocsánatot kérjenek a méltatlanul tönkretett színésztől.
