Joe Bident, a kedves vendéget alig akarták elengedni köreikből a hálás óbudaiak

Biden a Balatonon adta vissza a Szent Koronát

Szépen körberöhögtük a 444.hu "Joe Biden, a Jóságos Emberi Elnök egy napja"-szerű írását, pedig a műfaj örök - és mindannyian tudjuk valahol mélyen, hogy csak stílusparódia volt, vicceltek. A propaganda mi vagyunk, a 444 pedig független.

Joe Biden napirendje: reggel a First Ladyvel kávézik, este amerikai polgárok leveleit olvasgatja
Joe Biden szereti az otthonos hangulatot és ha ég a tűz a kandallóban, van, hogy ő maga tesz rá egy hasáb fát, hogy ki ne aludjon. Napközben előfordul, hogy körbejár a Fehér Házban és meglátogatja különböző munkatársait, meghallgatja, min dolgoznak éppen (...)
(...) Volt, hogy a templomból hazamenet betért egy pékségbe bagelért, és munkatársai szerint, ha vége a járványnak, gyakran fognak étterembe járni a First Ladyvel.
Szóval ez az igazán Emberi Elnök tényleg csak egy közülünk - annyira jó, hogy már nem Orbán barátja van ott! Utoljára Kolozsvárról olvastam hasonlóan nagyszerű és exkluzív jelentést Bede Mártontól (szintén 444.hu), ahol lehet koktélokat inni, és jó reggeli van, ráadásul lehet délután alkoholizálni.
De akkor játsszunk el a gondolattal és folytassuk, hogy milyen lenne, ha Joe Biden Óbudára is ellátogatna egyszer már! Mondjuk 1972-ben - vajon mit írna róla a 444.hu?

Séta az óbudai lakótelepen 

A Miklós téren idős nénik, gyerekkocsikat tologató fiatal anyák süttették arcukat a nappal; vendégeink hozzájuk lépnek, angol s magyar kérdések, „hogy vannak”, „jól. És a kedves Biden úr?” Berger Józsefné, Hitzinger Lajosné még tréfálkozott kis ideig a vendégekkel. Fekete-Győr Andrásnak külön is a lelkére kötötték, jöjjön máskor is, Óbuda szeretettel várja a vendégeket. A III. kerületi Momentum vezetőivel együtt a Szentendrei út tízemeletes házait szemlélve megjegyezte Joe Biden: ezek szélesebbek, mint a New York-iak. Hát igen. Sokféle a házgyár, az a jó, a változatosság...
Egy kis építészet következett azután: az alapozási technológiától egészen odáig, hogy Joe Biden a tapétázást, a falakat is alaposan megszemlélje, meg is kocogtassa
Közben a már beköltözött lakók innen is, onnan is körülvették, hátul a két lakás leendő tulajdonosai álltak. Egyik férfi meg is jegyezte: sose gondolta volna, hogy ilyen megtiszteltetés éri Óbudán, egy multiscsalád első vendége — az Egyesült Államok elnöke lett...
  Pár háztömbnyire az Alternatív Közgazdasági Gimnázium: ide gyalogszerrel indultak a vendégek. Nagyon szép, vöröstégla-borítású, amolyan igazi „gyerek- és pedagógusálom” az épület: igazgatója, néhány tanárja és egy csokorra való szép kis Z-generációs kislány egészen az utcáig sietett ki. Buday Zsuzsika nyolcadikos, igen szép kiejtéssel, de roppant izgatottan angolul üdvözölte a vendégeket: pillanatok alatt szivárványos pólók, sálak kerültek Joe Bidenre és Fekete-Győr Andrásra. Ugyancsak pillanatok alatt került elő legalább nyolc telefon, a vendégek egyszer sem adtak kosarat, gyarapodtak a baráti szelfik az instákon.   
Forrás: Népszava, 1972. november (100. évfolyam, 258–282. sz.)1972-11-30 / 282. szám
Bőségesen jutott az iskolában a kedvesnél kedvesebb jelenetekből minden jelenlevőnek: "A család az család"-hűtőmágnes-ajándékozás, emléknaplóba bejegyzés, a gyereksereg túláradó szeretetének megnyilvánulásai és persze szelfizés, vég nélkül. 
Mint ahogy az utcán, séta közben is kedves találkozások követték egymást. Mert egykettőre összesereglettek a járókelők, amikor híre járt: erre sétál Biden és Fekete-Győr úr. Így adódott, hogy Joe Biden megvitathatta az utcán az óbudaiakkal, milyen a médiaszabadság helyzete Budapesten, és elmondotta, milyen náluk; hogy javul az élet itt, hogyan ott; szó esett a korszerű, genderfluid öltözködésről csakúgy, mint a melegjogokról — vagyis az élet mindennapi dolgairól. 
Az alkalmilag összesereglett óbudaiak elmondták véleményüket nagy testvérpártunk elnökének, aki fel is figyelt rá, milyen rátartiak az itteniek kerületükre. 
-Erre az átalakulásra jogosan lehetnek büszkék — búcsúzott Joe Biden, akit az óbudaiak nehezen engedtek el körükből. 
Forrás: Népszabadság, 1972. november (30. évfolyam, 258-282. szám)1972-11-30 / 282. szám