Tegnap este óta megdöbbenéssel vegyes gyászon osztozik a magyar közélet iránt kicsit is érdeklődők közössége.
Jakab Péter, az Ellenzék Pallosa, a hős Burgonyás Lovag, a Parizer-rend lovagkeresztjének jogos tulajdonosa, Gyurcsány Ferenc legjobb magyar tanítványa hosszas, elszánt küzdelmet követően elvesztette a magyar politikai valósággal vívott ádáz háborúját.
Jakab politikai életútja – már ami az országos ismertség szakaszát illeti – ugyanis megtestesíti pártjának hanyatlástörténetét is.
Felidézni – minden kritikát mellőzve is – gúnyos, ujjal mutogatós „na, ugye!” gesztus volna a szerencsétlen, bukott diáknak. Bár tegyük hozzá, hogy a Vona Gábor-féle bakancsot csattogtatós gárdista-kisnyilas vonal sem tekinthető a magyar jobboldal legdicsőségesebb fejezetének, mégis több önazonosságot találhatunk benne, mint a meghasonlott, önmaguk és választóik árulóivá vált Jakab-korszak döntéseiben, amikor egy nemzeti radikális pártot a Demokratikus Koalíció fiókszervezetévé alacsonyítottak.
A műproli bajnokság örökös első helyezettjének az április harmadikától tegnap estig tartó időszak volt az az izzadtságszagú hattyúdal, amelyből kiderült, hogy Feri de facto nem azért vette át tőle a Jobbik irányítását, mert egy kétoldalú alku alapján köttetett szövetségben így látták jónak, hanem mert Petinek tényleg fogalma sincs róla, hogyan működik a politika. És amiből egyértelmű lett, hogy nemcsak a magyar választókat, de saját pártját – egykori beosztottjait – sem igazán értette meg.
Nem lett.
Ferencnek láthatóan már új stratégián és az ehhez tartozó új vazallusi rend kialakításán jár az esze, Jakab pedig kiszolgálta a maga idejét, és – ahogy a Macskafogó című dokumentumfilmben mondták a patkányok – mehet vissza a balettbe ugrálni.
Bár a vidéki diszkós-emberkedős stílust láthatóan nem tudta elengedni, hiszen Varga Judit miniszterasszony róla szóló posztjára is halált megvető bátorsággal kommentelt, várható, hogy frakcióvezetőként még az eddiginél is kisebb súlya lesz a parlamenti szócsatákban. Nem jósolunk tehát a maradék tisztségében sem nagy jövőt neki. Arról nem is beszélve, hogy
mikor egy Potocskáné eltávolításába buksz bele, akkor lehet sejteni, hogy itt az ideje új szakma után nézni.
Fel van tehát adva a lecke: mihez kezdje Peti bohóc?
Eredeti szakmájához várhatóan nem tér majd vissza, hiszen tanárként ténylegesen dolgozni is kéne, nemcsak Facebook-posztokat gyártani és üresfejű okoskodással fárasztani a közvéleményt.
- Átülhetne a DK-frakcióba is, ott bizonyára sokkal szívélyesebben fogadnák, mint a Jobbikban.
- Vona Gábor példájából kiindulva árulhatna porszívót, vagy írhatna „Öt dolog, amiről most írni fogok” címmel cikksorozatot.
- FeGyőrrel és Márki-Zay Péterrel megalapíthatnák az Exelnökök nevű egyesületet, ahol önsegélyező találkozókon elemezhetnék a kérdést: Hol rontottuk el?
- Végre szerepet vállalhatna főállású cirkuszművészként, szomorú bohócot ábrázoló maszkban burgonyákkal zsonglőrködhetne. (A szerkesztőség egyhangúlag ezt látja Jakab számára a legstabilabb egzisztenciális lehetőségnek)
- Elmehetne politikai tanácsadónak, vagy szervezhetne mesterkurzust „Hogyan NE csináld: út a hatalomig, ahogy nekem nem sikerült” címmel.
