A transzi dologra nagyon ráérzett a magyarországi ellenzék. Most Jakab Péter kámingáutolt arról, hogy bár a társadalom többsége számára ő egy primitív bohóc, ez azonban csak egy ráerőltetett szerep, amivel csak részben tud azonosulni. Két erős identitás harcol benne, a bohóc és
a Gyurcsány-klán trubadúrja.
Ő így önmaga igazán, főállásban csinál hülyét magából a parlamentben, akkor letudja, amit Petibohócként elvár tőle a politikai fővállalkozója, munka után pedig jöhet a közéleti rock. Ő a DK dalnoka, a baloldal Cseh Tamása.
Ettől az ellenzéktől ennyire futotta ebben a műfajban. Nekünk Cseh Tamás, nekik Jaxi. Ezzel a felosztással így teljesen ki vagyunk békülve. Általában így szokott ez lenni.
Nekünk Eperjes, nekik Alföldi, nekünk II. János Pál pápa, nekik - az állítólag - a merénylőt segítő Dobrevék, és lehetne sorolni a végtelenségig.
Jakab első dala pedig, bárhogy is nézzük, éppolyan mélyértelmű, a szavak egyszerű jelentésén éppúgy túlmutat a mondanivalója, mint a Cseh Tamás által előadott Bereményi Géza szerzemények esetében. Ez akkor is így van, ha Jakab nem tud erről, ha nem ez volt a mutatvány eredeti célja.
Az eredeti szándék az volt, hogy gátlástalanul megerőszakolva a magyar nyelvet, a zene szentségét, Jakab Péter kappanhangon elnyekergi, hogy Mészáros Lőrinc megvette a Balatont és egy svájci trezorban őrzi a Kékestető társaságában.
Ez az üzenet nem csak ott úszik el, hogy több százezer, millió magyar ember élménye az, hogy a Balaton a helyén van, ott ahol lenni szokott és bárki hozzáférhet ingyen, ha kedve tartja.
A dal eredetinek szánt üzenete ott lehelte ki a lelkét, hogy a politikai heccként előadott szerzemény úgy önmagában egy lopás eredményeként jött létre.
Jakab tudva és akarva, a lopás tényének tudatában élt vissza egy ismert előadóművész szellemi tulajdonával.
A dal közlése előtt Jakab stábja ugyan engedélyt kért a szerzőtől, Vörös Istvántól, a Prognózis egykori frontemberétől, hogy az eredeti szöveget átalakítva előadhassák a Kié ez az ország című dalt.
Ezt azonban a szerző tisztelettel visszautasította. Közlése szerint nem járult hozzá, hogy szerzeményét átalakítva politikai célokra használják. Jakabék mégis nyilvánosságra hozták a kínos produkciót. Tudva, hogy amit tesznek, az lopás. Ez az eljárás semmiben sem különbözik a „szia uram” kezdetű Blaha Lujza téri történetektől.
Csak a tények rögzítése kedvéért:
Jakab Péter stábja előbb törölte Vörös István kommentjét a videó alól, majd egy másik bejegyzésben megtámadták a szerzőt. Végül csak hosszas huzavona után vették le a videót, amelynek nem az az egyetlen bűne, hogy lopott anyagból készült, hanem a jó ízlés elleni merényletként kerül be a zenetörténetbe.
Csupa kisbetűvel, Vona Gábor rappelése mellé.
A dalt azóta törölték Jakab oldaláról, kicsit használták a másét, amikor kivették belőle, amire szükségük volt, visszadobták a gazdájának. Nesze, megtehetjük. Ne legyenek kétségeink, ha a törvény tesz rendet a lopási ügyben, akkor a 444-től, a telexen át, a HVG-ig, az illetékes és nem illetékes uniós szervekig mindenki rendőrállamot emleget majd.
Jakab Péter előadása szemléletesen demonstrálta, hogy mire számíthatunk, ha egy nap ezek jönnek. Pontosan erre a stílusra, pontosan erre a gátlástalanságra.
Jakab Péter tökéletesen jellemző figurája az összefogás közösségének. Ezek ilyenek, vagy még ilyenebbek. És akinek forog a gyomra Jakab undorító magatartásától, az gondoljon arra, hogy Gyurcsány és Gyurcsányné fokozottan erőszakosabbak és gonoszabbak. Jakab az emberarcú DK.
Végül érdemes azon elgondolkodni, hogy Vörös István nem nagyon politizál. Ennek ellenére nem csak meglopták, de akarata ellenére a politikai csatározások sűrűjébe rángatták.
Mi, akik szügyig hatolunk a közéleti mocsárba, tudjuk, hogy ez nem való mindenkinek, aki egy gombostűfejnyi empátiával bír, az nem kényszerít civileket a táncba.
Jakab Péterből azonban nem csak az előadói készségek, de az együttérzés is teljességgel hiányzik. A Jobbik gombszemű pszichopatájában semmilyen gátlás nincs.
