Jakab Péter, a diszkóban kötekedős, felnyírt hajú hülyegyerek

Mit nézel, geci?

Mit nézel, geci? Gyere ki, játsszuk le egy az egybe'!

Mindannyian ismerjük a figurát.

Kocsmából, meccsről, diszkóból, utcáról.

Az a fajta, aki az éjszakai négyes-hatoson nagyobb társasággal passzolja kézről kézre az édes Törleyt, beszólogat, kóstolgat. Vöröslő szemmel zabálja a hagymás-csípős-csöpögős giroszát, egyedül hazafelé tartó lányokkal próbál tolakodóan ismerkedni.

kapcsolódó

Nagyon fontos, hogy a haja mindig frissen nyírt, és minél rövidebb legyen: az se zavarja, ha kicsit gagyin van megcsinálva (egymásnak vágják, vagy saját maguknak) - a lényeg, hogy mindig kilátsszon a fejbőre.

Az ilyen kis jakabpéterek a szolis, szedett szemöldökű, vastag láncos, fülbevalós (karikába kereszt), ellenszenves  kültelki agresszív köcsögök - legyen rajtuk korszaktól vagy stílustól függően háromcsíkos Adidas dzsoggingfelső, kapucnis Lonsdale vagy aranyflitteres D&G-póló pufimellénnyel, agyonkoptatott-tépett, tapadós, hímzett mintás farmer, minél nagyobb csatos öv (bónusz: LED-es villogó logóval). A 90-es években mindig tudott valakit, aki tud szerezni kamionos árut (Replay-farmer és Chevignon-parfüm), de akkor is csak vetített.

 

Társaságban legnagyobb a pofája, főleg, ha vannak nála nagyobb és erősebb haverjai, akik szükség esetén tényleg elintézik a kiszemelt áldozatot. Diszkóban direkt mindig neked megy táncolás közben, kicsit leönt piával, a barátnődet taperolja. Fenyegetően átölel, sutyorog a füledbe, kézfogásnál is direkt úgy szorongat, hogy azzal is ijesztgessen.

Az első komolyabb ellenállásra (nagyobb, izmosabb, képzettebb ellenfél, nagyobb társaság) összefossa magát, és azonnal italra akar meghívni meg törleszkedik (ha segítség kell, szólj, hívok embereket, ezt ismerem meg azt ismerem), akárcsak egy átlagos ellenzéki újságíró a kiugró exfideszeseknél.

Na, pontosan ilyen most az ellenzéki bázis új kedvence, a legnépszerűbb miniszterelnök-jelölt, a Parlament "nép egyszerű gyermeke" ránézésre túljátszott, ám annál inkább testhezálló szerepében.

Ez felháborító, hogy nem állnak velünk szóba a kormánypárti médiában, erre sértődötten beront a Hírtévébe, felsőjét teátrálisan a földre dobja, felfújja magát, mint egy béka, agresszívan eltéríti a műsort, monológot fúj; nagyon bátor, provokatív feliratos pólóját mutogatja - tényleg már csak a "gyerekigeci, játsszuk le, hányan vagytok, ti kis csicskák" hiányzott ebből a modern kori performanszból.

Na, jól megmondta, jól megmondta mindenkinek (főleg az Orbánnak), csináld csak fiam a csikágót, kiváló miniszterelnök leszel, a szüleid is büszkék lehetnek rád!

A műsor amúgy kétségtelenül hatásos: nehogy azt higgyük, hogy például a finnyás szabad demokratákat elriasztja ez az ember, épp ellenkezőleg: nem reprezentatív ismeretségi körömben még a legbelvárosibb, ex-SZDSZ-es réteg is nyilvánosan imádja, lájkolja ezeket az előadásokat.

A motivációt értjük: az eszköz a cél által szentesítve van, kiválóan kiegészítik egymást a megfontolt, annyira jószándékú Karácsonnyal, és semmi új nincs ebben - hiszen Bächer Iván is megírta időszámításunk előtt, 2009-ben:
A fasisztákra leszek muszáj szavazni. Nem tehetek majd mást. Rájuk kell szavaznia minden tisztességes, demokratikus magyar polgárnak.