Itt a nyár, közeleg a közéleti uborkaszezon, de az ellenzéki szivárványos cirkusz műsora nem állhat meg!
Mikor az ellenzéki összefogásnak csúfolt, elvtelen, hitehagyott karrierpolitikusok szövetségére (ellenzéki moslékos bödön szépirodalmi igényességű definíciója) gondolunk, sokszor jut eszünkbe, hogy a kormány bármi áron történő megbuktatásán kívül semmi másban nem találnak közös nevezőt.
Egy Jakab Péter meg Gyurcsány még alig egy éve valószínűleg átmentek az utca túloldalára, ha szembe jött a másik.
Ma pedig már látjuk, milyen mértékben képesek szembeköpni mindazt, amiben – látszólag – alig 2-3 évvel ez előtt még szilárdan hittek. Ennyire kell nekik a hatalom.
Jakab Péter, az ellenzék náci stigmától megtisztult demokrata néppárjának, a Jobbiknak elnök-frakcióvezetője éppen az MSZP által korábban Rákosi Mátyástól átvett, majd most kis módosítással újrahasznosított bolsevik-ízű propagandaplakátjával próbálja aláhúzni a virslivel és parizerrel épített munkásember-imázst. Fizessenek a tolvajok, fizessenek a gazdagok!
Egyúttal az arculatából már a magyar nemzeti színeket is elhagyó, neo-semmilyen, egykori Unióból való azonnali kilépést sürgető párt vezetőjeként most azt követeli, hogy azonnal kínáljuk fel tálcán szuverenitásunkat a román ügyésznőnek, akinek semmilyen demokratikus felhatalmazása nincs tagállami ügyekben eljárni.
Ízlelgessük: egy önmagát jobboldali néppártként meghatározó politikai erő román ügyész segítségével akarná belpolitikai céljait elérni.
1919-ben egyszer már volt tapasztalatunk, milyen az, ha keleti szomszédaink érdeket akarnak érvényesíteni hazánk területén, de hogy ezt egy poszt-náci, gárdistás-masírozós, PVC-kamubőr kabátos ficsúr követelje, az legvadabb fantáziáinkban sem szerepelt.
Ha pedig azt hinnénk, hogy ennél már nem lehet szürreálisabb a kép: Jakab Péter az ellenzéki előválasztási hajrában szavazat-kuncsorgó interjút adott a Népszavának.
Az interjú elején meggyőződhetünk róla: a fáradtságot sem veszi, hogy titkolja, kizárólag a szavazatmaximalizálás vezérli. Ahogy egy hivatásos bohóc sem hátrál meg semmilyen, emberi méltóságát érő megaláztatástól, ha közönségét szórakoztatni kell, Peti Bohóc is belebújik bármilyen jelmezbe, ha azzal néhány bizonytalan szavazót maga mögé tud csábítani.
Bár a Jobbik az LMBTQ közösség egyenjogúsági küzdelmétől óvatos távolságot tart (egyelőre tanácsadóik megállapították, hogy több támogatót vinne, mint hozna, de szerintünk két hónap sem telik bele és már indulhat a Jobbik-kamion a Budapest Pride felvonuláson), annak azért örülhetnek a választóik, hogy ő nem legyőzni, hanem kiegészíteni akarja ellenfeleit. Különösen Karácsony Gergelyt. Mint két kicsi lego?
A Jobbik önmagából való totális kifordulása, vagy a Gyurcsányékkal való, gyengéd összefonódása sem olyan ijesztő, mint amikor a Fekete-Győr Andráshoz hasonlóan pedzegeti, hogy egy esetleges
kormányváltás esetén minden jogszabályt saját, zavaros, elvtelen szűrőjükön vizsgálva fognak kezelni, fenntartva maguknak az erkölcsi alapot, hogy kétharmados törvények jogalkotási körülményeit visszamenőleg illegitimnek, szabálytalannak minősítsenek.
Az pedig, hogy már a második ellenzéki vezér szájából hangzik el ilyen ötlet világossá teszi, milyen mértékben tojik az ellenzék a jogállamiságra.
Az ellenzék udvari bolondja már csak azért is vicces jelenség, mert egészen párás szemmel képes gyönyörködni saját hazafisága torz tükörképében.
A példaértékű parlamenti büntetés kapcsán (amelyet a folyamatos, bizonyítás nélküli, otromba vádaskodásért már rég megérdemelt) odáig merészkedik, hogy önmagát Széchenyihez hasonlítja, aki saját vagyonát áldozta a magyarság felemelésére.
Peti Bohóc csak azt felejti el, hogy a büntetés összegét is végső soron választóival fizetteti meg, tehát sokat spórolhatna, ha elolvasná és betartaná a házszabályt.
Messze még a lejtő alja az egykor bakancs-csattogtatós, árpádsávos brigád maradéka számára, ahol várja őket a totális morális és politikai süllyesztő, de mi megvárjuk türelemmel.