A közéleti memória alig hatékonyabb, mint az aranyhalé.
Igen könnyen felejtjük el kedvenc hírportáljaink, politikusaink vaskos hülyeségeit. A két kategória elég gyakran összefonódik: valamelyik ellenzéki véleményvezér mond valami biztató, önbizalomtól duzzadó szamárságot, vagy az úgynevezett mértékadó közvélemény-kutató cégek kihoznak egy vágyhazugság-vezérelt mérést, mely az ellenzék erősödését igazolja, és a független-objektív sajtó rögtön sokat ígérő szalagcímmel ellátott cikket kreál belőle. Részben azért, hogy minél többen kattintsanak, és persze talán egy kicsit azért is, hogy a hírből hátha kicsit igazság is lesz (véletlenül sem fordítva!)
A valóság azonban ma már évtizedes léptékben, menetrendszerűen legalább négyévente egyszer arcon csapja őket, és csalódnak, mint a kisgyerek, aki belenyúl a bilibe, és felébred.
Ezeknek talán a legjobb mementói a kormánykritikus médiatermékek címei, melyek közül soknak nem áll jól az idő múlása.
A Kontra összeszedte – elsősorban az előző kampány időszakából – azokat a cikkeket, melyek címei a választási eredmények ismeretében ma már enyhén szólva is megmosolyogtatók.
A 24.hu-n tavaly ősszel megjelent írás az óriásit bukott Márki-Zay véleményével kínálja magát olvasásra. Természetesen leváltották az ellenzéket, de annyit érdemes hozzátenni, hogy nem a régit, hanem az újat. Gyurcsányéknak van a baloldali pártok közül a legnagyobb frakciója, a Momentumon és a Mi Hazánkon kívül minden más formáció veterán ellenzékinek számít.
Az ellenzék Nagy Bábjátékosa talán az egyetlen a párvezetők közül, aki nem igazán látszott csalódottnak a megalázó vereség után. Hogy aktívan tett-e ezért, vagy csak elégedett azzal, hogy az összefogás illúziója összeomlott, azt csak találgatni lehet. Feriék most végre minden kötöttség nélkül süthetik saját pecsenyéjüket. De azért az ilyen címek segítenek minket emlékezni, mi mindent ígérgetett támogatóinak Don Gyurleone.
Első, de nem az egyedüli rosszul öregedő címünk, melyben egy úgynevezett jó nevű kutatóintézet orbitális tévedésének írásbeli bizonyítékát olvashatjuk. Hogy szakmai hiba vagy megfelelési kényszer miatt publikáltak ilyen méréseket, az valószínűleg sosem fog kiderülni. Mai szemmel már igen vicces állítás a 444.hu-ról, kevesebb mint egy héttel a választás előtt.
A hódmezővásárhelyi polgármester a kampány elején sem volt túl szoros barátságban a valósággal, a vége felé azonban sokan komolyan aggódtak a beszámíthatósága miatt. A szomorú, hogy a jobbikos Alfahír, amelynek gazdája most már Márki-Zay Péter első számú kritikusa, akkor még úgy gondolta, jó ötlet ilyen címet adni. Márki-Zay még saját választókerületében is csúnyán kikapott, máig nem tudjuk, minek a kapujában álltak.
Még egy pompás közvélemény-kutatási eredmény, egy kicsit talányosabb tálalásban. Zárkózik az ellenzék, de hova? Önkéntes elvonulásba? Az egyharmados eredményhez? Mire gondolt a költő?
Minden valamire való politológus tudja, hogy Orbánt külföldről buktatják meg. Nemsokára, már csak ki kell várni. Úgy tűnik, a kampány finisében a sokat dicsért nyugati szakemberek sem voltak felkészültebbek, mint hazai kollégáik. Nagyon elhitték ezt a jobbikos Alfahírnél, vagy csak nem jutott eszükbe jobb téma?
Ha a stratégiai izgalmak alatt azt értette Burgonyás Jakab, hogy Navracsics Tibor 54 százalék fölötti eredménnyel úgy elveri Rig Lajost, hogy az visszamenekül a civil életbe, akkor kijelenthetjük, hogy Peti Bohóc életében először tartotta magát az ígéretéhez.
Az egykori Magyar Nemzet dezertőreiből verbuválódott Magyar Hang Márki-Zay leglelkesebb szekértolói közé tartozik. Feltételezve, hogy az ellenzék kétharmados győzelmet aratott volna, Orbán Viktor akkor is kitörölhetetlen és meghatározó szereplője maradt volna Magyarország történelmének. Márki-Zay viszont ma már lelkesen kollaborál Lázár Jánossal abban reménykedve, hogy a következő önkormányzati választáson talán nem pusztítja el olyan nagyon. Csak kicsit. A kiskakas visszatért a szemétdobjára (ami alatt véletlenül sem Hódmezővásárhelyt értjük!), Orbán Viktor pedig folytatja a munkát.
A magyar viccpárt, bár jópofa színfoltja a közéletnek, de továbbra is elhanyagolható tényező. Úgy tűnik, még mindig nincsenek elegen a politikai elitből kiábrándult szavazók, hogy akár csak 5 százalék környékére felhozzák a Kétfarkú Kutyákat. Azért az Index cikkének címe viccnek jó volt.
A parlamenti eskütételre tornacipőben érkező fiatalember ugyan legyőzte Fürjes Balázst, de az ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatai miatt feltételeznünk kell, hogy a választókörzeti bizalom nem elsősorban személyének szólt. A Fidesz mindenesetre megfogadta a momentumos ifjú titán tanácsát, és felkötötte a gatyát. Egészen kétharmadig.
Tavaly év végi hír volt a Telexen, hogy a baloldali miniszterelnök-jelölt milyen sötéten látja hazánk helyzetét. Meg kell állapítanunk, hogy a választók szerint nem volt igaza. Sem megszorítás, sem tragédia, ellenben béremelések, 13. havi nyugdíj, a családtámogatás bővítése, az üzemanyag- és élelmiszerárak megfékezése, a rezsicsökkentés megvédése, stb... Azért az internet nem felejt!
