Kétség sem fér ahhoz, hogy:
Hiszen ha mégse így lett volna, akkor maradt még lehetőségként a gondatlanság, a szándékos károkozás, esetleg Magyarország külföldi kitettségének további tudatos fokozása, amit csak nem tudnánk elképzelni róluk – ha már a stratégiai ágazatokat is kiszervezték. Ugye, nem?
Talán ennyi elég is lenne nagy vonalakban, hiszen a száraz tényeket annyi helyen olvashattuk – inkább csak emlékezzünk egy kicsit, hogy hogy is alakult a mi történelmünk az IMF-fel!
Mert ahogy Orbán Viktor fogalmazott (persze a 2011-12-es szituációra és saját kijelentésére utalva, miszerint „ha az IMF visszajön, ő el”), de akár a Ragyogás c. filmet is idézhetném kis módosítással:
az IMF nem jött vissza, hiszen mindvégig itt volt.
Medgyessy 1978-82 között szigorúan titkos (szt) III/II-es tisztként a kémelhárító csoportfőnökségnek dolgozott, hogy - mint elmondta - elsősorban a KGB-től védje a nemzet érdekeit a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott csatlakozási tárgyalások sikerének biztosítása érdekében (Hogy aztán 2008-ban azt mondja, hogy az IMF-hitel rossz jelzés a piac felé).
- 1982-ben így az IMF, majd röviddel utána a Világbank tagjai is lettünk,
- 1988-ban készenléti hitel 1991-ig, az 1992-ben megítélt lehívásokkal már nem élt a kormány,
- A Horn-kormány már 1994 őszén megkezdte a tárgyalásokat az IMF-fel egy készenléti hitel esetleges felvételéről. (...) 1996-ban sajátos, „elővigyázatossági készenléti hitelt” vettünk fel.
- 2008: válsághitel.
Hogy mi vezetett idáig?
Rá lehetne fogni a válságra, de korábbi posztjainkból is azért eléggé világos, hogy az MSZP-SZDSZ szakértői tandeme válság nélkül is orbitálisan silány számokat volt csak képes produkálni, csak „nehogy az Orbán győzzön” – ennek tökéletes bizonyítéka, hogy pont a 2002-es (100 napos program), illetve a 2006-os államháztartási hiányt tudták a legjobban hazavágni, ahol a mindenért hibáztatott válság még nálunk a láthatáron se volt (illetve dehogynem, csak nem úgy).
kapcsolódó
-
KSH: A GDP-arányos hiány 8,1%-os volt 2020-ban... és 2006-ban?
Amikor azt hisszük, hogy ennél rosszabb nem volt, hát volt.
Mindezt fűszerezve a stratégiai ágazatok kiárusításával, a deviza-államadósság emelkedésével, nem beszélve a háztartások eladósításáról svájci frankban, euróban és japán jenben (de ugye, a Lőrinc szokott lopni).
Ha ugye Fekete Jánoséknak nem annyira jött össze ez az érdekes kísérlet, másodszorra már biztos jobban fog sikerülni!
kapcsolódó
-
A Kádár-rendszer ősbűnei: Államadósság
Medgyessyék és Fekete Jánosék eljátszották a pénzünket
Hogy miért rendkívül fontos az államadósság szerkezete, konyhanyelven: mennyi arányosan a devizahitelünk, és mennyivel tartozunk családon belül (a lakosság felé), az nagyon nem mindegy, és talán nem is igényel részletesebb magyarázatot most.
És tényleg: miért nem olyan jó buli nekünk az IMF-hitel?
-
Eleve devizakockázatot jelent, ami keserű tapasztalataink szerint egyirányú,
-
A kamat nem is annyira kedvező, mint mondják (az összeg és a futamidő kitolásával egyre csak növekszik),
- A piacról jóval jobb feltételekkel tudtunk hitelt felvenni (államkötvényt kibocsátani), miután újra kikerültünk a befektetésre nem ajánlott kategóriából (apropos, újabb ősbűn!),
- Gazdasági póráz: a gazdaságpolitikai irányvonalat szorosan egyeztetnie kell a kormánynak az IMF-fel és az EU-val; unortodox lépéseket ki kell iktatni (magánnyugdíjak, bankadó...), ugyanakkor kifejezetten kérték a bankrendszer állami támogatását, más országokban adóemelést (jövedéki, áfa), megszorítást (elbocsátások, nyugdíjak befagyasztása, sőt: Romániában csökkentése, progresszív adók kivetése).
- Az ország nemzetközi megítélése: önbeteljesítő jóslatként nehéz kikecmeregni az IMF-adósságcsapdából, hiszen a piaci kamat rendszerint magasabb marad rossz adósbesorolás esetében.
És mi volt mégis jó benne?
Fiatalabbak voltunk, többet nőztünk meg buliztunk - a kocsmákban volt játékgép, és dohányozni is lehetett bent.