Természetesen világos, hogy a politikában nincs hála és következetesség, csak pillanatnyi érdek. Amennyiben pedig szoclib politikusokról van szó, akkor pedig még kevésbé igaz ez, ott az elvek meg a kimondott szavak is könnyebben erodálódnak.
De hát ismerjük a logikát:
Ők változtak, nem mi!
A „régebben demokrata volt Putyin, de mára már nem” mottójára az örökké óriásiakat blöffölő 2006-os Gyurcsányt is elég lenne idehozni (most se ússzátok meg), de azért a nyuszi barlangja – ahogy megszokhattuk – ennél most is jóval mélyebb.
A mostanra már a Jobbikkal kiegészült balliberálisok leplezetlen irigysége, féltékenysége persze több mint szórakoztató, ezért hadd élvezkedjünk egy kicsit ismét!
Gyurcsány Ferenc, aki szerint Putyin régen óvatos demokratizáló volt, és mégse jó a túlzott barátság
Nézzük, ahogy Gyurcsány megmagyarázza 2015-ben (és azóta persze sokszor), hogy Putyin még a miniszterelnöksége alatt egy nagyon óvatos demokratizáló volt, de 2011–2012 környékén valami megváltozott. Csalniuk kellett az orosz választásokon, hogy ne veszítsék el a kétharmadot, és azután Európa meg Amerika is elfordult tőle – kivéve persze Orbánt.
Szeretve aggódva figyelmeztetett ugyanebben az interjúban:
...hogyha a keleti nyitás politikája túlmegy a gazdasági kapcsolatok építésén, hogyha az ország politikai orientiációját sérti, [...] Magyarország súlyos árat fizethet.
Ahogy a Pesti Srácok is elgondolkodott: vajon a gazdasági kapcsolatok építésén túlment-e az, amikor a szemlőhegyi házukban látták vendégül Vlagyimir Putyint Totó kutyával, vagy amikor Feri még az orosz elnök hátát is megsimogatta a sajtótájékoztató végén? Ezek szerint bizonyára nem. Meg hát az rég volt, akkor még óvatos demokrata volt Vologya is.
Gyöngyösi Márton, aki a donyecki népköztársaságban volt választási megfigyelő
A „már megváltozott” maradványjobbikosok (a listázást se úgy gondolták, meg nem is gondolták) egyik díszpéldányáról van itt nagyba' szó. 2014 decemberében ugyanis a Geopolitika.ru-nak még így nyilatkozott (a találatért és a fordításért köszönet az Origónak):
„Örömmel fogadtuk a Donyecki Népköztársaság választási bizottságának meghívását, hiszen kifejezetten érdekelt bennünket, hogy az egyoldalú és elfogult nyugati propagandával szemben mi történik a valóságban, hol van az igazság. Nem szeretem azokat a politikai vezetőket, akik tisztes távolságból próbálnak véleményt alkotni fontos társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekben.” [...] A körülmények ellenére a választások napjára megelevenedett a város, az emberek hosszú sorokban álltak a szavazóhelyiségeknél, és türelmesen, fegyelmezetten várták a sorukat.”
„Ha hazánkban parázslana »a nemzeti szuverenitás lángja«, akkor Bajnai Gordon és társai életük hátralévő részét börtönben töltenék”.
A PolitRussia.com-nak adott 2015. februári nyilatkozata sem volt különb, ahol sorozatban olyan kemény kijelentéseket tett, hogy alig tudtunk bármit is kiragadni az egészből:
„...a magyar kormány nem eléggé oroszbarát, mert a politikusok elsősorban azzal vannak elfoglalva, hogy betartsák a Brüsszelből és Washingtonból faxon küldött utasításokat. [...] Oroszországnak és Magyarországnak partnernek kell maradnia, függetlenül attól, hogy mit mond az Európai Unió. [...] Az ukrán vezérkar tagjai, Timosenko, Klicsko, Turcsinov, Jacenyuk külföldi ügynökök, ellentétben az országon kívülről megbuktatott, az ukránok által törvényesen megválasztott Janukovicssal.”
„A teljes ukrán ellenzéket a külföldi NGO-k, többek között az Adenauer Alapítvány és a Soros Alapítvány finanszírozza.”
„...miután a nép által megválasztott, a Nyugat által elismert Janukovicsot megpuccsolták, teljesen érthető módon polgárháború kezdődött Ukrajnában, amire Oroszország csak reagált. [...] Oroszország csak a honfitársait védi – hol katonai, hol diplomáciai eszközökkel. Keserű vagyok amiatt, hogy hazám, Magyarország nem így tesz.”
Oké... és hogy mennyire megváltozott (ez nem paródia, de tényleg), akkor olvassátok el, 2022. február 22-én mit írt saját Facebook-oldalán!
„A 2014-es minszki megállapodást, amelyet időnként mindkét fél meg-megszegett, a putyini Oroszország a donyecki és luganszki »népköztársaságok« elismerése, valamint az orosz csapatok beküldése által páros lábbal rúgta fel. Ezzel pedig véget ért az az időszak, ahol a kelet és nyugat közötti egyensúlyozás egy lehetséges és előnyös útnak tűnhetett. Azon ugyanis, amikor valaki nyíltan szembemegy a nemzetközi joggal, és mondvacsinált okokkal megsérti egy másik ország szuverenitását, miközben azt követeli, hogy egy sor másik állam hódoljon be neki, nincsen tovább mit magyarázni.”
„Jómagam is sokáig voltam szószólója annak, hogy törekedjünk a lehető legjobb kapcsolatokra Oroszországgal. Ugyanakkor már jó ideje egyre nyilvánvalóbb volt, hogy Putyin mire készül, és az, hogy amire készül, szöges ellentétben áll mindennel, amire az európai demokratikus politikai kultúra épül. Éppen ezért minden hazáját szerető, józan gondolkodású politikus sorra látta be, hogy eljött az az idő, amikor választani kell kelet és nyugat, zsarnokság és szabadság, nyílt erőszak és tárgyalás között.”
Pofám leszakad, most komolyan. Csak gyorsan megismétlem: pont ő volt az egyik, Donyecki Népköztársaságba delegált választásibizottság-tag alig nyolc éve! Elég csak feltekerni, és újraolvasni a 2014 végi nyilatkozatát...
Bár oké, egy politikus esetében talán érthető az álláspont-változtatás. Megváltoznak az érdekei, megzsarolják, akármi. De hogy van, aki ezt beveszi és komolyan gondolja, na az a röhej.
Vadai Ágnes, aki 2006-ban még nem szerette volna ideológiai vitákkal terhelni az orosz kapcsolatokat
2006. június 26-i parlamenti felszólalásából:
„Most új külpolitikára van szükség, nemcsak azért, mert eltelt 16 év, és bizonyos kérdésekben révbe jutottunk, így a NATO és európai uniós csatlakozás kérdésében, hanem azért is, tisztelt Képviselőtársaim, mert látható, hogy a partvonalról bekiabálva nem lehet, és nem is tudunk gólt lőni. A kibic külpolitikák ideje lejárt. Aktív külpolitikára van szükség, ami persze nem azt jelenti, hogy teljesen hátat kell fordítani az eddigi céloknak, hanem azt jelenti, hogy ezeket a prioritásokat átalakítva, azokat kibővítve kell új utakat bejárnia Magyarországnak. Több nyitottsággal kell fordulni a feltörekvő piacok felé, erősíteni kell Oroszországgal és Ázsiával való kapcsolatunkat. Lehet persze mindezeket ideológiai vitákkal megterhelni, csak azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez aztán igazán nem segíti Magyarország nemzeti érdekeit.”
2018-ban pedig már:
Az oroszok már a számítógépeinkben vannak. [...] Önök nemzeti érdekeket szolgálnak, de az orosz nemzeti érdekeket. [...] A hazánk tönkretételéhez nem kellenek orosz tankok, önök kellenek.
Úgy látszik, azóta eljött az ideológiai viták ideje. Emlékeztetőül: Vadai Ágnes jelenleg is a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság tagja, mi több, alelnöke, és évekig a Zrínyin tanított. Bizonyára tudja, mit és miért mond.
Hiller István, akinek 2008-ban Oroszország még a modern Európa része volt
2008. március 10-i parlamenti felszólalásából:
„Azokra a kifejezésekre és azokra a gondolatokra, amelyek tartalmiak és nem politikaiak, azt tudom mondani, hogy az állam szerepvállalását kétségkívül át kell tekinteni szerte Európában. [...] Ez a modern Európa – lásd Oroszországtól Franciaországig. Ilyen alapon, képviselő úr, fogunk tudni egymással beszélni és vitatkozni. Ilyen alapon lehet, kell és érdemes Magyarország jövőjéről szólni. ”
2006-ban pedig személyesen üdvözölte az energiabiztonságról folytatott egyeztetéseket (sőt, nemcsak ő, hanem Orbán Viktor is):
Az orosz elnök a Nemzeti Múzeumban a sárospataki könyveket bemutató kiállítást együtt nyitotta meg Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, aki örömét fejezte ki, hogy a két ország úgy döntött: továbblép a nemzeti sérelmeken, és új jövőt épít. Vlagyimir Putyin találkozott a négy parlamenti párt vezetőjével is. Üdvözölte, hogy a magyar választások előtt minden fő politikai erő az orosz–magyar kapcsolatok fejlesztése mellett teszi le a voksot. Hiller István MSZP-elnök kiemelte a Magyarország energiabiztonságáról folytatott egyeztetések fontosságát. [...] Orbán Viktor, a Fidesz elnöke kifejtette, hogy pártja is ideológiamentes kül- és gazdaságpolitikát képvisel, és hozzátette: a Fidesz nyitott az együttműködésre.
Paks bővítése, amit akkor még mindenki akart
Bár manapság azzal támadják azzal Orbán Viktort, hogy korábban folyton Putyint és az oroszokat szidta, ez nem igaz (lásd eggyel feljebb). Paks bővítéséről már 2009-ben olyan határozatot hoztak, amivel nemcsak az akkori kormányzó MSZP, hanem a még ellenzékben lévő Fidesz is abszolút egyetértett.
...az Origo által megkérdezett szocialista és fideszes politikusok (akik mindannyian név nélkül nyilatkoztak) szerint lényegében már 2007-ben eldőlt, hogy Magyarországon atomerőművet kell építeni, és a helyszín nem lehet más, mint Paks. [...] Mindenki tudta, hogy ha Paks, akkor nem kérdés, hogy oroszokkal kell együttműködni – elevenítette fel az akkori előkészületeket egy szocialista politikus. Az 1983-ban beindított paksi erőmű ugyanis orosz technológiával működik [...] A következő lépés a paksi bővítés előremozdításáért az a 2009-es parlamenti határozat volt, amelynek különlegessége, hogy szinte teljes kormánypárti és ellenzéki egyetértés fogadta. A 2009. március 9-én benyújtott javaslat egy mondatból áll: „az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulást ad a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez”.
De közben meggondolták magukat, már nincs kedvük hozzá.
Illetve hát: ők nem változtak, csak az atomenergia meg Putyin. 2014-ben Gyurcsány és Bajnai közösen követelte, hogy népszavazással döntsenek arról, amiről ők már nagykoalícióban döntöttek 2009-ben.
Az új reaktorok megépítése elleni megmozdulás első szónoka Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke volt, aki azzal kezdte: „Nem vagyok oroszellenes. Nem leszünk albérlők a saját hazánkban" – folytatta a DK-elnök.
„Nem fogadjuk el, hogy a miniszterelnök főúrként viselkedik velünk. Legyetek bátrak, és mondjátok el, hogy nem adtunk felhatalmazást Orbánnak, hogy eldöntse életünket a következő 100 évre. Nem engedjük, hogy a legfontosabb kérdésekben rólunk, nélkülünk döntsenek.”
Később Bajnai Gordon, az Együtt PM alapítója kapta meg a mikrofont, aki azt kérdezte: „Mi legyen az Orbán-rezsim emlékműve? A felcsúti stadion? Azt nehéz lesz a szoborparkba vinni. Legyen inkább egy A8-as Audi, rajta a felirattal, mindenki annyit ér, amennyije van? Vagy a trafik? Nem, az igazi szimbólum az atomerőmű.”
Jó, hát az érdek az érdek – a szoclib ellenzék pedig egyvalamiben biztosan következetes. Amit Orbán mond vagy szeretne, csak azért is annak az ellenkezőjét fogják hinni és gondolni.
És hogy kormányon mi volt? Hát az rég volt, nem ők változtak. És ha mégis, akkor csak organikusan fejlődtek.
