A német nemzet megérett a pusztulásra. Úgy láttuk Münchenben, hogy ez már visszafordíthatatlan. (...) Kérdezni akartam a rendőrtől, mutattam az egyik irányba, az meg rábaszott a karomra.
Wies Tamás (kérésére a nevét megváltoztattuk) 43 éves, többgyerekes családapa, már tizenéves kora óta megtalálható a magyar pályákon: együtt éltük át klubcsapataink sikereit, szenvedését – és persze a válogatott több évtizedes, megalázó tisztítótüzét. Fájdalmas, egyben bohém évek voltak.
Úgy alakult, hogy Tamás a hazai EB-meccseken túl Münchenbe is szerzett jegyet, és a réges-régi pozsonyi meg francia túrák után ismét idegenben szurkolhatott a nemzeti csapatnak.
Eddig sem szerettem őket nagyon, de most már kimondottan utálom őket.
Tamás éveket élt, tanult Németországban, ráadásul pont a bajoroknál; jól ismeri a nyelvet és az embereket is. Látta azt is, honnan hova jutottak el a késő 80-as évek óta. De hogy az 1992-es Slovan-Fradi állami szinten szervezett-diktált magyarvadászatának egy legyengített verzióját élhetik át Münchenben 29 évvel később, arra talán ő se számított.
kapcsolódó
-
Kurva jó csapatunk van, de a végén sajnos megint a németek "győznek"
A Karácsony Gergely-féle hiénák eközben most már éppen nekünk szurkolnak
Ment az erőfitogtatás: a vonaton kétszer is lefotózták a személyinket. A pályaudvaron körbevettek, még egyszer lefotózták az iratainkat. Kérdezni akartam a rendőrtől és mutattam az egyik irányba, az meg rábaszott a karomra. Apró faszságokkal végig baszogattak.
Persze nem a fizikai erőszak volt a jellemző. Pszichológiai és adminisztratív szinten is ment a vegzálás.
Csak aznapi negatív teszttel engedtek be a stadionba, amit egy külön appba kellett feltölteni. Az alkalmazás (Luca) amúgy egy vicc. Eredetileg pizzarendelésre használják, ha Magyarországon lett volna, mindenki szétfikázná. Tévét néztünk előző este, végig csak a homofób magyarozás ment. Orbán Viktor kedvenc sportja a foci, a befizetett adóból fizeti meg az EU-s pénzekből!
Nem engedtek minket vonulni. Volt a Wienerplatzon két magyar rendőr, ők is azt mondták, hogy nem értik az egészet; két napja velük is undorítóan parasztok a kollégák. Folyamatos provokáció: vonulás helyett buszoztatás, a pályaudvaron óriási szivárványos zászló, de máshol is. A stadionban beküldtek pár provokátort a magyar szektorba LMBT-zászlót lengetni: a rendőrök le se szarták. Ugyanazt a budit használtuk: nem volt elkülönítve a német és a magyar tábor. Csak arra vártak , hogy balhé legyen. A stadionban nem árultak alkoholt, az egyik rendező állítása szerint csak ezen a meccsen nem. Visszafelé a metrón volt egy középkorú hölgy. Egyszercsak megszólal: az én fiam szerezte a 2. gólt amúgy. Isten áldja a Schäfer Anyukát!
Na de a város csak varázslatos? Meg a vérprofi vendégszeretet, és a világ legjobb sörei?
Münchenben meg úgy éreztem magamat, mintha a Blahán lennék. Elmentünk a Hofbräuhausba – turista-lehúzóhely – láttam, ahogyan az egyik hátsó kieső részben a pincér zsonglőrködik a hanzlival (maradék, nagyrészt lefejtett habból összekotyvasztott sör). Megsértődött, amiért szóltam neki. Amúgy egy felszolgáló se volt német: az egyik magyar pincércsaj próbálta erőltetni az FFP2-es maszkot, holott rajta is papír volt. Azt mondja: csak a vendégeknek kötelező, haha.
De azért a mücheni túrából nem Slovan-Fradi lett a végére szerencsére. Sem az erőszakot, sem a játékot tekintve.
Igazából semmilyen komolyabb balhé nem volt végül kisebb kakaskodásokat leszámítva. A Wienerplatzon odajött még pár szivárványos aktivista kötekedni, de nem esett bántódása senkinek. Kurva jót szurkoltunk, én majdnem agyvérzést kaptam...
Persze a magyar táborban se mindenki szent, de a szurkolók mikor szentek?
A szivárványmaszkos németeknek simán beszólogattunk mi is. Mindenhol a maszkon rugóztak amúgy. Az Allianz Arenában elviekben csak minden 5. székre lehetett volna leülni és maszkban... persze mindenki leszarta. A kapuk mögött, így a magyar szektorban is még jó előre leragasztották a többi széket, ez se érdekelt senkit. A nézőtér többi részén nem ragasztgattak, mi volt itt a logika?
Amúgy visszafelé a metróban fiatal rohamrendőrök voltak, teljesen normálisan viselkedtek. Persze mindez mindegy, leginkább nyerni lett volna nagyon jó...
Az érzékletes beszámolót ezúton is hálásan köszönjük Tamásnak. További élményekre természetesen nyitottak vagyunk, várjuk olvasóink jelentkezését a témában!
(A Kontra várja szurkolók jelentkezését, akik további részleteket tudnak nekünk elárulni a müncheni kalandról - akár névtelenül is - a szerk.)
