Ahogy arra számítani lehetett, tiszavirág-életűnek bizonyult az a közéleti felzúdulás, melyet Herczeg Zoltán (divattervező, mellékállásban kormánykritikus véleményvezér és környezetvédelmi aktivista) – kábítószerrel való visszaélés alapos gyanúja miatt történt – letartóztatása váltott ki.
Ahogy mi is beszámoltunk róla, az első hírek megjelenését követően elárasztották a közösségi médiát a „függetlenobjektív” sajtó sikeresen idomított olvasóinak dühös kommentjei, azt sejtetve (gyakran kijelentő módban állítva), hogy a rendőrség fellépése politikailag motivált koncepciós eljárás volt. A hatalom ugyanis retteg az olyan hősies, bátor ellenzéki celebektől, mint az excentrikus divatszakember – legalábbis erről írtak sokan.
Az egyébként meglehetősen kevés meglepetést tartogató ügy mostanra visszatért saját természetes közegébe, a celebrity-trash bulvárrovatok hasábjaira. Felháborodás helyett az azonosulásalapú sajnálat generálásával talán egy ideig fenn lehet még tartani azt a nézőpontot, mely Herczeg Zoltánt az áldozat szerepében láttatja, de ehhez minden médiumra szükség van! A Kontra ezúttal is segítő kezet nyújt, és megmagyarázzuk, miért is borzasztóak a történtek:
Először is fontos tisztázni, hogy a legnagyobb tragédia itt nem is az előzetesben ücsörgés, hanem az árulás. Az ország jelenlegi morális állapotát mi sem jellemzi jobban, mint hogy az ember már drogot sem vehet aggodalom nélkül a barátaitól! Bár megnyugtató, hogy az ártatlanul meghurcolt celeb legalább zsírkrétát és papírt kapott, így továbbra is szabadon szárnyalhat a művészet, de mégiscsak keserűbb a rabság kenyere, ha az ember kénytelen rájönni, hogy már a drogdílerében sem bízhat.
- Mi lesz a következő?
- Anyám hátba szúr?
- Az édestestvérem mérget tesz a kávémba?
- Hova tart ez a beteg világ?
Ráadásul mikor a szegény divattervező az inflációtól, az energiaárak elszabadulásától terhelt gazdasági helyzetben dicséretes előrelátással feltöltené készleteit, jön a karhatalom, és rásüti, hogy ez már kereskedelmi mennyiség!
Pedig hát mi sem áll távolabb a valóságtól!
Nézzük a tényeket!
A gyanúsítás tárgya 100 gramm fű és 16 gramm kokain – pontosabban ezt gyanítják a nyomozók, és ezért már rögtön bekasznizzák szegény, ártatlan Zoltánt.
Micsoda végtelenül ostoba, brutális jogalkalmazás ez! Az ártatlanság vélelméről nem hallottak még Pintér Sándorék?
Normális jogállamban ez úgy működik, hogy a nyomozók előzetesen időpontot regisztrálnak, és udvariasan kérnek a gyanús anyagból egy kis mintát. Majd pedig ha bebizonyosodik a bűncselekmény, értesítést küldenek, hogy a gyanúsított fáradjon be a Gyorskocsi utcába előzetes letartóztatásra. Persze csak abban az esetben, ha nincs semmi ennél fontosabb a naptárjában.
De tételezzük fel, hogy valóban kábítószert foglaltak le a rend őrei.
Azt még maga a Művész sem tagadta, hogy bizony fogyasztott, azt azonban következetesen tagadja, hogy kereskedett is volna az anyaggal.
Ezt pedig mi készséggel elhisszük, két okból is:
Ha a tőle származó kábítószer minősége hasonló, mint az általa megálmodott és gyakran hordott ruhák esztétikai színvonala, akkor bizony még a legelvetemültebb drogosnak is jobb mástól beszereznie a szívnivalót.
A másik ok a kereskedelmi mennyiség tényállása jelen ügy vonatkozásában. Kétségtelen tény, hogy egy átlagember számára hatalmas mennyiségnek tűnik a rendőrség által lefoglalt anyag, de aki egy kicsit is ismeri a divatszakmát, tudja: ez nemhogy az eladáshoz, még egy havi adaghoz is édeskevés lenne.
Erősen kérdésesnek látjuk, hogy ez akár csak 1-2 hétre elegendő lehet az átlagos életmód fenntartásához.
Számos tanulmány, film és riport számol be róla, hogy a divattervezők és modellek extravagáns életmódjának szinte kikerülhetetlen kelléke a kokain és más serkentők. Azt pedig igazán senki nem vetheti Herczeg Zoltán szemére, hogy némi növényi rásegítéssel próbálja fenntartani szárnyaló kreativitásának lendületét.
Épp itt lenne az ideje, hogy a Büntető Törvénykönyvben meghatározzanak a divat- és médiaipari dolgozók számára egy eltérő kvótát, hiszen a börtönben a hivatásos kereskedők ilyen mennyiségért várhatóan lesajnálóan kiröhögik majd szegény Zoltánt.
Herczeg tehát a körülmények, hivatása és a kiüresedő emberi kapcsolatok áldozata. Szerintünk azonnal szabadlábra kéne helyezni és visszaadni neki az elkobzott anyagot, kamatostul.
