A skandináv országok a jólét, példás társadalmi harmónia és a liberális demokrácia mintaállamaiként élnek a köztudatban.
Imádjuk a jól átgondolt IKEA pozdorjabútorokat, rajongunk (már aki…) a legendásan individualista nevelést kínáló finn oktatási rendszerért és irigyeljük a szénhidrogén kitermeléssel felépített norvég jóléti társadalmat, mely képes már 100%-hoz közelítő arányban környezetbarát úton előállítani az elektromos áramot.
Az utóbbi években azonban a felszínről az utópia vakolata lassan potyogni kezd,
Svédországban is egyre-másra bukkannak fel azok az ellentmondások, mely a fenntarthatatlan fejlődési irány árnyoldalaira világítanak rá. A mára már több, mint 5%-os arányban megtalálható muszlim (elsősorban arab és közép-keleti származású bevándorlók és leszármazottaik, akiknek eszük ágában sincs asszimilálódni) közösség az utóbbi évtizedben egyre nagyobb arányban „nevel” ki iszlamista erőszak-szervezetekhez csatlakozó és terrorcselekményt szervező/elkövető elemeket.
Nem csoda, hogy az északi germán „Nagy, Izgalmas Társadalmi Kísérlet” bukdácsolása sajtófigyelmet generál a hazánkhoz hasonló, józanabb országokban.
A Hír TV tudósítója és stábja felkerekedett, hogy tájékozódjon a helyszínen és forgasson, ahogy ez lenni szokott úgynevezett nyugati, liberális demokráciákban.
Ami viszont ott történt, arra valószínűleg senki nem volt felkészülve. A rendőrség épülete előtt forgató riportert a hatóságok „tetten érést” követően egyszerűen letartóztatták, mintha legalábbis fizimiskája alapján potenciális tettestársa lehetne a késes támadónak.
A híres északi vendégszeretetnek ezután sem tapasztalta nyomát sem: gyanúsítottként hallgatta őt ki a rendőrség, telefonját lefoglalták, vele szemben intézkedő közegek a járványhelyzet dacára nem viseltek maszkot a procedúra során,(pedig a svéd modellnek köszönhetően milyen biztonságos hely járványügyi szempontból…ja bocs, nem. A Szerk.), tolmácsot sem biztosítottak neki a kihallgatáshoz.
Az újságíró ellen védett objektum elleni bűncselekmény vádjával folyik a nyomozás, Svédországban ugyanis rendőrségi épületeket nem lehet fotó, videón megörökíteni CSAK ÚGY. Arra kell valami nyomós indok.
A svéd sajtószabadság történelmi gyökerei 1766-ig nyúlnak vissza, mikor egy alkotmánymódosítás során törvényi szintre emelték a sajtószabadságot, a király személyének megsértésén kívül mindenfajta cenzúrát, akadályoztatást eltörölve és betekintést engedve az állami iratokba.
A történelem során kisebb-nagyobb változásokkal ezen szemlélethez tartja magát a svéd sajtószabadságot szabályozó jogszabály.
A XVIII. század óta joga tehát újságíróknak, hogy akadálytalanul végezhessék dolgukat a hatékony, transzparens állam fenntarthatóságának érdekében.
- Vajon a skandináv mintaállam vezető politikusai elgondolkodnak-e azon, hogy ha nő a fenyegetettség, azt nem az erről tudósítók elhallgattatásával lehet csökkenteni?
- Vajon az iszlamista terror visszaszorítását tényleg közép-európai újságírók fenyítésével kell kezdeni?
- Vagy társadalmukból annyira elfogyott az önvédelmi ösztön, hogy fogalmuk sincs, kit kéne szemmel tartani?
Kíváncsiak vagyunk, hogy a büntetőeljárás hogyan fog zárulni és a két ország közti diplomáciai kapcsolatokra ez milyen hatással lesz?
Azt viszont most tudjuk már, hogy többé hallani sem akarunk a libernyákoktól bezzeg-példaként Svédországról.
