Hurrá, idén is végre megint elmarad az a féregláda Sziget!

Idén is hatalmas megkönnyebbült sóhaj szakadt ki többszázezer békés helyi lakóból, ugyanitt visszafogott üdvrivalgás is hallatszott elszórtan: ünnepelt Óbuda-Békásmegyer, Újpest és Angyalföld népe. Végre idén is azok nyertek, akiknek tizen-húsz éve már folyamatosan osztják az észt, hogy:

Évente egy hetet igazán kibírhattok, el lehet utazni!

És igen, utazz el az ő kedvükért, miközben a Sziget zajszennyezését egész éjszaka a Duna leviszi a Margit hídig, fel a hegyre, egészen a hegy túloldalára (de tényleg), nem beszélve a pesti oldalról - te meg mondjuk éppen gyereket altatnál. Házmesterlelkületűek vagyunk, ez van.

De tudjuk: ez tök jó a nemzetgazdaságnak, tehát nekem is, ahogy a flip-flopos nyugat-európai fiatalok az Auchanból tolják el lopott bevásárlókocsijukban a legolcsóbb szar tálca söreiket a Sziget felé, miközben kábé azt se tudják, hogy éppen melyik országban vannak, csak valami olcsó nagyvárosban Keleten - és persze miközben hirdetik a nagy nemzetköziséget, éppen valami helyi cserjéről leműtött faágon lengetik skandináv, skót, stb. zászlajaikat. Ki kíváncsi erre?

Bevallom nektek, én már legalább olyan 10-15 éve nem járok ki, azt se tudom, kik léptek-lépnek fel, nem ismerem őket (nem is érdekel), megöregedtem, bunkó is vagyok - de megöregedtünk mind. A Táncdalfesztivál sátor óta nem sok érdekeset láthattunk arrafelé, és az is csak arra szolgált a 2000-es években, hogy a még kijáró maroknyi, suttyóságra hajlamos magyar közönséget elszórakoztassa a maga önironikus stílusában.

De most hagyjuk az öreges, ezek a fiatalok, bezzeg a 90-es évek-ezést, mert igazából a 90-es években se nagyon szerettem a koszos-tarhálós, kannásboros punkokkal teli fesztivált a kerületben (Diáksziget, Eurowoodstock...), tényleg csinálják inkább otthon a négy fal között vagy akárhol, csak ne nálunk. Bezzeg a Fehér Karácsonyt Demszky azonnal betiltotta!

El kell fogadnunk, hogy ez van, mi ennyit tudunk. (...) mert ma már tényleg van egy generáció Európában, amelynek ha egyáltalán valami, akkor a Sziget jut eszébe Magyarországról. /2009, Bede Márton: Sziget = MENŐ/

És nem érdekel Bedéék kioktatása se arról, hogy ez mennyire menő dolog, örüljünk legalább, hogy ennyit tudnak rólunk, és hogy legalább ennyi pozitív élményt tudunk nyújtani a világnak: össznemzeti intézmény és kincs. Oké.

Nos, mi tényleg zöldek vagyunk. Talán.

Mert a Sziget és a Május 9. park nekünk tényleg zöld és park - és igen, már a 80-as években is lehetett a nagydombi csúszdák alá bemászva szalámis szendvicset, döglött vakondot meg gyerekszart találni, a vízijátékos játszótér meg úgy egy évig ha működött, de a Sziget erre van. Játszani, sétálni, kavicsot dobálni, kutyát sétálni, biciklizni, evezni (néha úszni is a Dunában).

És azt is láttuk, hogy a 2000-es évektől hogy megy tönkre ez az óriási (amúgy szerencsére nagyrészt tényleg kiaknázatlan és kihasználatlan) zöldterület: a fesztivál után egész évben rohadás, letaposott fű - aztán május-június környékén nekiállnak kicsit füvesíteni meg helyrepofozni a dolgokat, hogy aztán a nyár végére megint egy agyontaposott, kiégett, összehugyozott-ammóniás, döngölt földes valami maradjon a helyén egészen a jövő nyárig. Esetleg néha kivágják a galériaerdőt, és felháborodnak, ha nem köszönjük meg.

A határvédelmi kerítés építésekor sokan aggódtak a földikutyákért. Remélhetőleg ugyanígy aggódnak az Óbudai-szigeten található platánokért, fehér füzekért; itt költő örvös galambokért, zöld küllőkért, diófacincérekért, és a feketesárga pattanóbogarakért is. 

Ceterum censeo, idén is a családoké lesz a sziget: maradjon is így (ha eddig nem lett volna nyilvánvaló).